Magyar Katonai Közlöny, 1923 (11. évfolyam)
A törökök mostani szabadságharca. Liman von Sanders tb. előadása
234 LIMAN VON SANDERS nek adják, Arábiát, Örményországot és Turkesztánt önállósítsák, a szultánt, mint az izlám fejét Mekka hűtlen kalifájával helyettesítsék, az ozmán birodalom legnagyobb részét az entente hatalmak érdekkörébe utalják, röviden : Törökországot kitöröljék a nagyhatalmak sorából és Elő-Ázsiának vad hegyeibe, — amelyekről különben a legfőbb tanácsban csak homályos ismeretek voltak — visszaszorítsák. Azokat a különleges terveket egyáltalában nem említem, amelyeket Törökország ellenségei a már említett általános céljaikon kívül megvalósítani törekedtek, azt azonban — az Athénben történt szomorú eseményekre való tekintettel — nem hallgathatom el, hogy Venizelosz Párisban egyike volt azoknak a szakértőknek, akik Törökországot tönkre akarták tenni és hogy a görögök ma csak neki köszönhetik, hogy ilyen áldatlan kalandba sodortattak. Ámde az ellenséges számításnak alapvető hibája volt és pedig az, hogy Törökországot feldarabolni szándékoztak anélkül, hogy előbb lefegyverezhették volna. A törököknek fenyegető sorsukkal szemben való ellenállása nem hatalmas és egyszerre megnyilvánuló általános fölkelésben nyilvánult, hanem lassan fejlődött ki, amíg végre az egész nép egységes küzdelmévé vált. Mindenekelőtt két mozzanatot kell megemlítenem, amelyek az ellenállást megteremtették és ápolták, éspedig : Az első azoknak az erőszakos intézkedéseknek összessége, amelyeket az ellenség Törökország ellen alkalmazott, a második pedig a görögöknek Kisázsiába való betörése. Most rátérek az események rövid vázolására. Az angolok a fegyverszünet megkötése után nemsokára megszállották az anatóliai és a Bagdad-vasutat Haidar Pasa-tól a Taurus-hegy déli nyúlványáig. A franciák viszont Ciliciát foglalták el, ami a fegyverszünetig teljesen a törökök birtokában volt és így semmiesetre sem lehetett meghódított tartománynak tekinteni. Az entente parancsára a leszerelt török hadsereg fegyvereit azon raktárakba kellett beszolgáltatni, amelyek entente ellenőrzés alatt állottak. Ez azonban csak részben történhetett meg ; a hazájukba visszatérő katonáknál sok kézifegyver és töltény maradt, mivel a közlekedésekben szegény, de nagy országban az ellenőrzést végrehajtani egyáltalában nem lehetett. Az entente képviselői az említett raktárakból igen sok fegyvert osztottak szét az örmények és a görögök között azzal az indokolással, hogy ezek magukat a törökök rajtaütései ellen megvédhessék. Mivel azonban egyrészt az örmények és a görögök, másrészt a törökök között hagyományos volt az ellenségeskedés, egészen természetes, hogy az ország leg-