Magyar Katonai Közlöny, 1924 (12. évfolyam)

Lemberkovics Jenő. Írta: Erdélyi Gyula

LAPSZEMLE 289 légi­erő a nyugati fronton. Simon von Sanders tbn. elbeszélése Nazarethi főhadiszállásának meglepetésszerű megtámadtatásáról 1918 szeptember hó 20-án. (Fordítás.) John Leighton : Jütland történelmi távlatból. A szerző a bevezetés­ben felemlíti, hogy az Angliában megjelenő hivatalos történelem tengeri háborúval foglalkozó része most zárta le a Jütlandi csatáról szóló fejezete­ket s így csak most lehetséges először Jütlandot pártatlanul, történelmi távlatból megítélni. Eddig a nagyközönség csak annyit értett meg a csata lefolyásából, hogy az angol cirkálók komoly veszteséget szenvedtek egy egyenlőtlen küzdelemben náluk sokkal nagyobb erőkkel szemben, hogy miután a főerők beérkeztek Scheer admirális rendetlenül, felbomlott kötelé­kekkel vonult vissza a kikötőbe és hogy a németek tagadása dacára a német erők ép oly súlyos veszteségeket szenvedtek, mint az angolok, így a nagyközönség Angliában azon téves hitben, volt, hogy a német flotta a csata következtében megrendült s demoralizálódott, úgy, hogy többé nem mert semmire sem vállalkozni. Ez helytelen. Amíg Scheer tgn. használhatta tengeralattjáróit a flotta céljaira, addig nem érezte magát szabadságában korlátozva, amit két ízben tettel is bizonyított. A korlátlan tengeralatti harc és nem Jütland tartotta vissza a német hadihajókat a kikötőben. A legelső és legfontosabb kérdés azonban feltétlen az . Hét éve már, hogy az angolok győzőknek hirdetik magukat. Volt ehhez joguk ? Ha a csata tényleg oly víziutak urává tette az angolokat, melyeket azelőtt nem, vagy csak feltételesen használtak, akkor igen, ez győzelem volt. Ugyancsak, ha Scheer admirális azon célból hagyta el a kikötőt, hogy az angol flottát felkeresse s döntőleg megverje, akkor szintén az angolok voltak a győzők, de ez nem egyeztethető össze Scheer tengernagynak császárához intézett sürgönyével. ( . . . )ha a további műveletek kedvező folytatást nyernének, minden kétség felett lehetséges lesz az ellenségnek tetemes károkat okozni , de természetes, nem lehet arra gondolni, hogy a csata legkedvezőbb kimenetele is Angliát békére kényszeríthetné».) Végre, ha az angoloknak sikerült Scheer tengernagy valamilyen nagyobb hadműveleti tervében megakadályozni, akkor ők voltak a győztesek. A szerző ezen felvetett három pont mindegyikét részletesen meg­beszéli és megállapítja, hogy az angolok nem lettek jobban a tenger urai a csata után, az első pont szerint nem mondhatják magukat győzőknek. A második és harmadik pontra vonatkozólag a szerző megállapítja, hogy Scheer admirális egy nagyobbszerű demonstrációt akart csak véghez­vinni. Tudatában volt annak is a német parancsnok, hogy ez nem megy minden veszély nélkül s míg szívesen felmorzsolta volna az angol flotta egyik különítményét, esze ágában sem volt a nálánál reménytelenebbül erősebb angol főerővel a harcot felvenni, így ezen két pontban sem győzők az angolok. Katonailag a kérdés nemcsak az eredmény szempontjából érdekes, hanem a véghezvitel módja is figyelemreméltó. A német és angol tengerészharcászat elvei, mind a két részről logikusan betartva, egy- 19

Next