Magyar Katonai Közlöny, 1927 (15. évfolyam)

A szárazföldi hadseregek és a tengeri haderők összműködése a világháborúban. Írta: Suhay Imre

A SZÁRAZFÖLDI ÉS A TENGERI HADERŐK 35 ről. Amit látott, nem igen volt biztató. A gallipoli küzdőtéren alig néhány km re a parttól két hídfőállásban volt összezsúfolva a 145.000 főből, 15.000 lóból, 400 löveg és rengeteg hadianyagból álló expedíciós sereg. A flotta Lemnos-sziget biztosított kikötőjében, Mudrosban horgonyzott azzal a körülbelül 200 kisebb-nagyobb hajóval, amelyek a szárazföldi haderő különböző céljait szolgálták. További megerősítések nélkül Gallipoli elfoglalása reménytelennek látszott. Amellett félős volt, hogy még siker esetén is a Gallipolit birtokba vevő hadseregnek hirtelen és várat­lanul a bolgár hadseregben új ellenfele támadhat. Mindezeknek meg­fontolása után Kitchener lord arra a meggyőződésre jutott, hogyha Dardanellák elleni akciót előbb-utóbb be kell fejezni és hogy célszerűbb lesz a Gallipolin működő seregtesteket Szalonikiba átvinni, ahonnan az ántánt talán jobb és erőteljesebb befolyást gyakorolhat a Balkán-esemé­nyekre. Kitchener jelentése alapján december hó - án az ántánt hadi­tanács ilyen értelemben határozott és azonnal hozzáfogott Gallipoli kiürítéséhez. December hó 21-én a török védelem arra ébredt, hogy az ellenség elhagyta Gallipoli nyugati frontját. A kiürítés olyan gondosan, szervezetten és észrevétlenül történt meg, hogy a törökök egy szép napon váratlanul üres állásokkal találták magukat szemben. Az antantflotta ebben a nehéz helyzetben ismét egész munkát végzett és veszteség nélkül szállította át ezen frontrész csapatait Szalonikiba. Válságos helyzetbe jutottak azonban a Gallipoli-félsziget déli részén megmaradt seregtestek. Simon v. Sanders nem kételkedhetett többé abban, hogy az antant a fél­sziget teljes kiürítését határozta el és így a haderő felének elszállítása után meg volt adva a lehetőség arra, hogy a védősereg most már túlerővel rávesse magát az ellenfélnek még visszamaradt részeire. Hadieszköz és lőszer híján Simon v. Sanders — sajnos — nem vállalkozhatott ilyen had­műveletre és kénytelen volt abba beletörődni, hogy az antánt január elején az egész félszigetet bántatlanul kiürítse. Ezzel a flották és szárazföldi haderőknek egyik legnagyobb szabású közös vállalkozása befejezést nyert, amelynek terjedelmét azok a veszte­ségek is jellemzik, amelyek egyenként 250—250.000 főt, tehát mindkét félnél közel félmilliónyi embert tettek ki. Láttuk, hogy a most leírt akcióban az antantflotta is alaposan kivette a maga részét. Nemcsak karöltve harcolt a hadsereggel, hanem, amint vázolták, ő eszközölte annak szállítását és ellátását is. Csak neki köszönhető, hogy a szárazföldi csatákban ismételten megvert seregtestek mindig támaszt találtak és hogy kudarcaik után a tenger által határolt szűk küzdőtéren török fogságba nem estek. A flottának volt köszönhető továbbá, hogy a törökök a nehéz hajóágyúk hatáskörletén belül sem ellenakciókat nem fejthettek ki, sem az antantcsapatoknak végül be­következett és heteken át tartó elszállítását meg nem akadályozhatták.

Next