Magyar Katonai Közlöny, 1927 (15. évfolyam)
A szárazföldi hadseregek és a tengeri haderők összműködése a világháborúban. Írta: Suhay Imre
A SZÁRAZFÖLDI ÉS A TENGERI HADERŐK 31 német Limán v. Sanders pasa vezetése alatt fővárosuk védelmére felkészültek. Limán v. Sandersnek e célra öt hadosztály állott rendelkezésére, amelyeket két csoportban akként helyezett el, hogy három hadosztály a Dardanellák európai, két hadosztály pedig az ázsiai tengerpartot védte. Április 25-vel az egyesült flották tényleg újból a Dardanellák előtt jelentek meg és partra tették az Egyiptomban összeállított expedíciós hadsereget. Ezzel megkezdődött a Dardanellák ostromának második fázisa, amelyben a tengerszoros megnyitásával flotta és hadsereg közösen próbálkozik meg. A fegyveres erő eme két tényezőjének összműködése szempontjából ez az akció azért is érdekes, mert itt ama ritka esetek egyikével állunk szemben, amelyben az együttműködés nem a szárazföldi haderők célját szolgálja, hanem fordítva, a hadsereg a flotta támogatására volt hivatva. Az expedíciós hadsereg a flották védelme alatt Gallipoli-félszigetén és a Dardanellák ázsiai oldalán szállott partra. Amíg azonban a sereg angol-ausztráliai és újzeelandi kontingensei a félsziget déli részén befészkelhették magukat, addig a török védelem a Koum-Kalehnál partra szálló franciákat azonnal hajóikra dobta vissza. A különítmények partraszállítása nem volt könnyű feladat, mert a kihajózást előbb mindenütt műszakilag elő kelletett készíteni, ami már egymagában sok és nehéz munkával járt, de emberfeletti erőlködéssé vált ott, ahol az éber partvédelem figyelmessé lett és úgy az előkészítés, mint a partraszállás műveletét tűz alá fogta. A hadműveletek e stádiumában a szárazföldi haderő mindaddig, amíg partot nem ért, csak tétlen szemlélője lehetett az eseményeknek, a cselekvés a flotta feladata volt. Reáhárult elsősorban az a feladat, hogy a török védelmet a partraszállás helyétől távoltartsa, amit a flotta úgy oldott meg, hogy ismét befutott a Dardanellákba és magára vonta az ellenfél tüzérségének és a parti védőműveknek tüzét. A hadihajók és a török partvédelem között kifejlődött tüzérségi harc idejében, április hó 25-én az éj leple alatt indult aztán meg az expedíciós hadsereg partraszállása. Ennek első osztagai Gallipoli-félsziget déli részén vetették meg lábukat, visszaszorították a törökök meglepett első osztagait és a reggeli órákig nyolc, majd tizenhatezer főre szaporodva támadásba fogtak. Időközben azonban a török védelem is felismerte a partraszállás komoly jellegét és az expedíciós hadsereg előnyomulását ellentámadással már 15 km-nyire a parttól megállította. Az angol sereg ebben a néhány óráig tartó harcban több mint 2000 főnyi veszteséget szenvedett és a helyzet majdnem olyan kritikus volt, mint az ázsiai partokon próbálkozó francia különítménynél, amely, mint