Magyar Katonai Közlöny, 1928 (16. évfolyam)
Repülés és léghajózás. VI. Rovatvezető: vitéz Madarász László
676 lapszemle (1676 Hadtörténelmi Közlemények, II. füzet. Dr. Erdélyi Gyula cikkében azt a valószínű tényt igyekszik bebizonyítani, hogy Nagy Lajos királynak tüzérsége is volt. Nem lehet feltenni egy olyan hatalmas uralkodóról, mint ő volt, hogy amikor az őt körülvevő államoknál már tűzgépekkel találkozunk, ő elmaradt volna korától a haditechnika terén. Nem is tarthatta volna fenn három tengermosta hatalmas birodalmát, ha nem tartotta volna a kor színvonalán hadseregét. Annyit mindenesetre tényként meg lehet állapítani, hogy Nagy Lajos 1378—1381.-i hadjáratával kapcsolatban magyar csapatok olyan harcokban vettek részt, ahol rohamunkat ágyútűz előzte meg. Follajtár József a történelemnek azt a lapját helyesbíti, amely Galgóc várának elestéért a magyarokat okolja. Ez a téves feljegyzés Wagner Károly előadásán alapszik, akitől szóról szóra átvette Bél Mátyás is, Lovcsányi Gyula is, tehát úgy ment át a köztudatba, hogy „a felemás (német-magyar) helyőrség nem volt egyértelmen a vár átadása vagy megtartása dolgában. A német parancsnok, híven fajának veleszületett szokásához, mindent elkövetett, hogy a várat megtarthassa. Más volt a magyarok nézete. Ezek, látván a környék pusztulását, engedtek a török felhívásának s így a németek is — kelletlenül bár — hozzájárultak a vár átadásához. Mindazonáltal a német őrség, e feletti dühében, szétverte a kapukat és duzzogva elvonult. Csak a parancsnok maradt a várban ötöd magával, a többieket elbocsátotta". Ennyit mond a tudósítás a vár feladásáról. Mikor ez történt (1663-ban), Galgóc gróf Forgách Ádám birtoka volt, ki azt, a Thurzó-család kihalta után, vétel útján szerezte meg a Kamarától. A Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában véletlenül akadt rá szerző a Forgách-család gazdag okmánygyűjteményében Galgóc elestének naplószerű leírására, amelyet Bogyó István uradalmi tiszt úrnőjének (ki csak németül tudott) írt le önigazolásul és felvilágosítás céljából. A más oldalról eddig napfényre került adatok mindenben e leírás pontosságát igazolják, tehát azt hitelesnek kell elfogadnunk. Márpedig ez a leírás ellenkezik a Wagner előadásával, mert ebből kiderül, hogy: „Október 11-én jöttek a német csapatok Nyitráról, kiket a törökök trombitaszóval kísértek egész Galgócig. Tökölyi prefektusa itt hagyta a németeket és dobpergés között távozott. Ennek a napnak az éjszakáján a német muskétások megszöktek Galgócról és egész éjjel zajongtak, míg csak ki nem eresztettük őket a várból, hanem a kapitány-hadnagy Miller Hans és a volt káplár még öt embere a várban maradt. Október 12-én a szegénység kezdte elhurcolni az úr dolgait a várból. Ezen a napon — úgy déltájban — a kapitány-hadnagy is elment a várból és e napon írt az udvarbíró a nyitrai parancsnoknak a vár ügyében. Október 13-án déltájban jött a fejérvári Olaj bég 100 törökkel a vár kapuja elé és ott a vonóhídnál tárgyalt az udvarbíróval és más hites emberekkel és ezen a napon estefelé lovastul bevonultak a várba. Másnap délben elvették tőlem a kulcsokat". Később: „Október 18-án Olaj bég elvonult Galgócról Nyitrára. A várat teljesen kifosztották. Október 20-án éjféltájban jött vagy 60 muskétás a várba