Magyar Katonai Szemle, 1931 (1. évfolyam, 1. negyedév)
ÁLTALÁNOS KATONAI KÖZLEMÉNYEK - A tüzérség a világháborúban. Írta: Riedl Lajos ny. altábornagy
HIEDL: TÜZÉRSÉG A VILÁGHÁBORÚBAN • A hajólövegek részére a háborús javadalmazás egy negyedrészét engedélyezték. Az első célnak, azaz a Lovcen elfoglalásának elérésére tehát a 10,4 cm űrmérettől fölfelé kb. 60.000 lövés és kb. 100.000 kisebb űrméretű lövés állott rendelkezésére, mely kiszabat az akkori viszonyokhoz képest, vagyis közvetlenül a nagy gorlicei támadás és a szerbek elleni offenzíva után, nagyon jó javadalmazásnak mondható. Ehhez járult még, mint tartalék kb. 30.000—40.000 lövés a vár lőszerkészletéből. A megfigyelési viszonyok általában kedvezők voltak. A Lovcen nyugati szélén levő összes célokat úgyszintén a legtöbb célt a Lovcen és a tenger közötti legelső ellenséges állásokban a Magas Vermacról és a Traste erődből látni lehetett. Azok az ellenséges ütegek ellenben, amelyek a gerincvonal mögött rejtve és saját megfigyelőinknél sok száz méterrel magasabban feküdtek, teljesen láthatatlanok voltak. Ezeket csak léggömbből vagy repülőgépből lehetett megfigyelni és ez utóbbiaknak segítségével lőni. A terep teljes áttekinthetőségének ellenére, a sziklákba befészkelt legelső ellenséges állások részletei nehezen voltak kivehetők, tehát nem is lehetett azokat pontosan lőni. A hatalmas lövedékek az általuk előidézett számtalan sziklaszilánk és a hegyekben kétszeresen hangos robbanási zaj által azonban még akkor is megingatták az ellenség erkölcsi erejét, ha azok állásai közelében robbantak fel. A robbanások által lerepesztett és lefelé guruló sziklatömbök azonban a saját raj vonalainkat is veszélyeztették, miért is a tüzérségi tüzet messze a saját vonalaink elé kellett helyezni. Mivel ebben az évszakban számolni kellett azzal, hogy a támadás folyamán fellépő eső vagy hózivatar minden látást lehetetlenné fog tenni, az előremenő gyalogságot azonban tüzérségi támogatás nélkül hagyni nem volt szabad, a belövést a legmagasabban fekvő célokra is végrehajtották, úgy hogy ilyen kedvezőtlen időben az ütegek csak a térkép alapján s az arcvonalból érkező helyzetjelentések által által irányítva is közreműködhettek. A kiterjedt és állandó vár-telefonhálózat, kiegészítve számos mozgó vezeték által, nemcsak a tüzérségi tűz vezetését tette lehetővé, hanem a jelentések közvetítését az arcvonalból is. Az előrenyomuló gyalogságnak azonkívül az időnként elért vonalat nagy, színes zászlóknak a meredek hegyoldalakon való kiterítésével és a sapka hátuljára tűzött fehér szalagsávval kellett megjelölni. Rendkívül sok nehézséget okozott a sok nehéz löveg kihajózása és azoknak továbbszállítása a magaslati állásokba. Erre a célra a