Magyar Katonai Szemle, 1931 (1. évfolyam, 2. negyedév)

ÁLTALÁNOS KATONAI KÖZLEMÉNYEK - 1918. június 15. Írta: Zsedényi Zoltán vkszt. százados

54 MAGYAR KATONAI SZEMI.E valószínűség szerint nyárig be is fejeződött. Különösen a tüzérség­nek újjászervezése engedte remélni a teljes egyenrangúságot a min­dig túlhatalmas olasz tüzérséggel szemben. A hadseregfőparancsnok­ság és báró Conrad trigy. már 1917—1918 telén foglalkozott­ ezzel a gondolattal. A hadseregfőparancsnokságnak, a monarchia még meglevő telje­sítőképességének teljes tudatában, tehát reális alapon állva, sajnos min­den magasan szárnyaló tervről, mint: előnyomulás a Poig, Francia­ország délkeleti határának megtámadása Felső-Olaszországon keresz­tül stb. le kellett mondania és az akkori eszközeinkkel még elér­hető célokat szűkebbre kellett­ szorítania. Első célként: csak a Grappa­hegytömbnek a birtokba vétele, valamint az ellenségnek a Piave­től egészen a Brenta mögé való visszaszorítása lebegett a szeme előtt. A támadást csak akkor kellett volna a Brentán túl késlekedés nélkül folytatni, ha a körülmények erre alkalmasaknak bizonyultak. Ezt a célt két arcvonalból megindítandó támadással akarta a hadseregfőparancsnokság elérni. Az addig elfoglalt és megszállt terü­letnek biztonságát azonban minden körülmények között fenn akarta tartani. A támadást, melyet a németeknek nehéz harcaira való tekin­tettel lehetőleg korán kellett volna megindítani, csak akkor lehetett azonban megkezdeni, ha a szükséges lőszermennyiség és legalább is 14 napi élelemszükséglet biztosítva volt. A két arcvonal, melyből a támadásnak a földrajzi és helyzeti viszonynak megfelelően meg kell­tt indulnia egyrészt a Piave­, másrészt a hegyiarcvonal volt. A Piave­arcvonalban a Trevisó felé, a középfolyáson át vezető támadási irány (csak egy folyammeder, 12—15 km-nyi széles támadási terület), a hegyi arcvonalban a Piave és Brenta közötti területről (kb. 20 km széles, előtte csak a 6—8 km-nyi mélységű Grappa-hegytömb) meg­indított támadás látszott a legkedvezőbbnek. Mindegyik számára kb. 10—12 gyho. volt szükséges. Az utóbbit a Brentától nyugatra egy 2—3 gyho.-ból álló csoportnak kellett kisérnie. A többi arcvonalrész­nek nem kellett támadnia, illetőleg csak akkor kellett csatlakoznia a támadáshoz, ha a főtámadási helyeken már eredményeket értünk el. Különösen nem volt semminemű harci ténykedés tervbevéve a hatalmas, közvetlenül a Piavén túl magasan felnyúló erősen meg­erődített és angol csapatoktól megszállt Montello ellen. Mindkét táma­dási arcvonalnak belső szárnya mögött egy 6—8 gyho.-ból álló tar­talékot helyeztek készenlétbe. A támadások, melyeknek egyike az olaszok hegyi-, a másik a Piave-állásuknak az összeköttetéseit fenye­gette, egymást, mivel nem voltak távol egymástól, kölcsönösen támog

Next