Magyar Katonai Szemle, 1931 (1. évfolyam, 2. negyedév)

ÁLTALÁNOS KATONAI KÖZLEMÉNYEK - 1918. június 15. Írta: Zsedényi Zoltán vkszt. százados

RIEDL: AZ 1918. ÉVI OSZTRÁ­K-MAGYAR ÉS OLASZ TÁMADÁS 55 gathatták, továbbsegíthették. Határozottan ellene volt azonban a had­seregfőparancsnokság egy nagyobb támadásnak a karsztos, erdővel borított Brenta és Astico közötti hegyvidéken át, illetve a 10—50 km mély és rendkívül nehezen járható, az Astico és Garda-tó között elterülő hegyvidéken át. Ebben a terület­ben a támadás nemcsak rendkívül nagy, rendelkezésre már nem álló lőszermennyiséget és a lövegek előrehozatalára szükséges szállítóeszközöket igényelt­ volna, hanem nagyon sok időt is a támadásnak az egyik állásból a másikba való előrevitelére és így nagyon hamar meg is akadt volna. Ugyan­ezen okból nem is vett tervbe a hadseregfőparancsnokság nagyobb támadást Tirolnak nyugati határáról. Hosszas utánpótláson alapuló harcok tehát teljesen számításon kívül estek és csak akkor lehetett a támadásnak folytatására gondolni, ha az első győzelem elegendő segédeszköznek birtokába juttatott volna. Megnehezítőleg még hozzá­járult, hogy számolni kellett az entiente-testvérei által megerősödött ellenségnek erős ellenállásával, illetve hogy ez, hála gazdag közleke­dési eszközeinek és útjainak, tartalékait­ még a legnagyobb lépcsők­ben is gyorsan az arcvonal mögött ide-oda vonhatta. A mindig az ellenség megsemmisítésére törekedő báró Conrad Irigy. már 1917—1918 telén dolgoztatott ki a 11. hadsereg parancs­nokságával egy tervet, a rendelkezésre álló erőkkel az ellenségnek a hadsereg területéről való megtámadására. Báró Conrad trigy­ állást foglalva ebben a kérdésben, az Astico és Piave között fekvő terü­letet találta alkalmasnak a támadás végrehajtására, illetve azt indít­ványozta, hogy ezt a főtámadást egy, a Boroevic hds. csop.-nak arc­vonalából Treviso irányában intézett előretörése, illetve a német és a.­m. csapatoknak a Tonale-szoros és a Judikaria-völgy területéről előzőleg megindított, erőteljes tüntetés kisérje. Az akkor rendelke­zésre álló 32 és gyho. Conradnak kevésnek látszott a körülbelül 90 km kiterjedésű arcvonalon felmerülő feladatoknak az elvégzésére, mivel minden gyho.-ra kb. 2700 m kiterjedésű arcvonalszakasz jutott volna, ami az akkori csekély 6—7000-nyi harciállománynál gyho.-kint túl ritka megszállást jelentett volna egy döntő ütközet kivívásához. A hadseregfőparancsnokság nagyjában hozzájárult ehhez a terv­hez, de már akkor nyomatékosan rámutatott a lövőszerrel és élelem­mel való okvetlen takarékoskodásra, tekintettel a lövőszergy­ártás nehézségeire (anyaghiány, szénválság) és a nagyon kedvezőtlen élel­mezési viszonyokra. Báró Conrad trigy.,­ki ezen hadszíntérnek viszonyait alaposan ismerte, teljes eréllyel megtétette az előkészületeket, dacára annak.

Next