Magyar Katonai Szemle, 1931 (1. évfolyam, 2. negyedév)
ÁLTALÁNOS KATONAI KÖZLEMÉNYEK - 1918. június 15. Írta: Zsedényi Zoltán vkszt. százados
RIEDL: AZ 1918. ÉVI OSZTRÁK-MAGYAR ÉS OLASZ TÁMADÁS 55 gathatták, továbbsegíthették. Határozottan ellene volt azonban a hadseregfőparancsnokság egy nagyobb támadásnak a karsztos, erdővel borított Brenta és Astico közötti hegyvidéken át, illetve a 10—50 km mély és rendkívül nehezen járható, az Astico és Garda-tó között elterülő hegyvidéken át. Ebben a területben a támadás nemcsak rendkívül nagy, rendelkezésre már nem álló lőszermennyiséget és a lövegek előrehozatalára szükséges szállítóeszközöket igényelt volna, hanem nagyon sok időt is a támadásnak az egyik állásból a másikba való előrevitelére és így nagyon hamar meg is akadt volna. Ugyanezen okból nem is vett tervbe a hadseregfőparancsnokság nagyobb támadást Tirolnak nyugati határáról. Hosszas utánpótláson alapuló harcok tehát teljesen számításon kívül estek és csak akkor lehetett a támadásnak folytatására gondolni, ha az első győzelem elegendő segédeszköznek birtokába juttatott volna. Megnehezítőleg még hozzájárult, hogy számolni kellett az entiente-testvérei által megerősödött ellenségnek erős ellenállásával, illetve hogy ez, hála gazdag közlekedési eszközeinek és útjainak, tartalékait még a legnagyobb lépcsőkben is gyorsan az arcvonal mögött ide-oda vonhatta. A mindig az ellenség megsemmisítésére törekedő báró Conrad Irigy. már 1917—1918 telén dolgoztatott ki a 11. hadsereg parancsnokságával egy tervet, a rendelkezésre álló erőkkel az ellenségnek a hadsereg területéről való megtámadására. Báró Conrad trigy állást foglalva ebben a kérdésben, az Astico és Piave között fekvő területet találta alkalmasnak a támadás végrehajtására, illetve azt indítványozta, hogy ezt a főtámadást egy, a Boroevic hds. csop.-nak arcvonalából Treviso irányában intézett előretörése, illetve a német és a.m. csapatoknak a Tonale-szoros és a Judikaria-völgy területéről előzőleg megindított, erőteljes tüntetés kisérje. Az akkor rendelkezésre álló 32 és gyho. Conradnak kevésnek látszott a körülbelül 90 km kiterjedésű arcvonalon felmerülő feladatoknak az elvégzésére, mivel minden gyho.-ra kb. 2700 m kiterjedésű arcvonalszakasz jutott volna, ami az akkori csekély 6—7000-nyi harciállománynál gyho.-kint túl ritka megszállást jelentett volna egy döntő ütközet kivívásához. A hadseregfőparancsnokság nagyjában hozzájárult ehhez a tervhez, de már akkor nyomatékosan rámutatott a lövőszerrel és élelemmel való okvetlen takarékoskodásra, tekintettel a lövőszergyártás nehézségeire (anyaghiány, szénválság) és a nagyon kedvezőtlen élelmezési viszonyokra. Báró Conrad trigy.,ki ezen hadszíntérnek viszonyait alaposan ismerte, teljes eréllyel megtétette az előkészületeket, dacára annak.