Magyar Katonai Szemle, 1931 (1. évfolyam, 2. negyedév)

ÁLTALÁNOS KATONAI KÖZLEMÉNYEK - 1918. június 15. Írta: Zsedényi Zoltán vkszt. százados

RIEDL: AZ 1918. ÉVI OSZTRÁIC-MAGYAH ÉS OLASZ TÁMADÁS 53 rési támadást. Itt kellett volna az entente legerősebb pontjára a megsemmisítő ütést mérni! A belső nehézségek által már megrendült monarchia kénysze­rítve volt arra, hogy a háborút minél előbb és lehetőleg nagy katonai eredménnyel befejezze. Olaszország, támaszkodva a londoni egyez­ményben neki adott Ígéretekre, veszélyesen fenyegette a monarchia életképességét. De le is kellettl kötni az erőit, hogy nyugaton szoron­gatott entíente-testvéreinek ne nyújthasson segítséget. Azonkívül szá­molni kellett még egy olasz támadással is, mely a nyugatot teher­mentesítette volna. Ezt a monarchiának támadással meg kellett gá­tolnia ! Ennélfogva a monarchiának az ellenséget teljes erejével meg kellett támadnia, le kellett győznie, ha lehetséges, békére kényszerí­tenie. Ha azonban a célt csak alacsonyabbra tűzte volna is ki és csak Olaszország gyengítését akarta volna elérni, ezt is csak táma­dással érhette el. Ezen felül nem is lehetett már sok reménye arra, hogy derék, de rosszul táplált és már láthatólag lankadó erejű kato­náival a karfreiti csata óta megerősödött ellenségnek tömeges táma­dásait visszaverhesse. Várakozással nem ért volna el semmit! A táma­dás tehát katonai szempontból, német segítséggel vagy e nélkül, okvetlenül szükséges volt. Azt a sokat 1 szellőztetett kérdést, hogy Olaszország legyőzetése nem lett volna-e könnyebb — feltéve, hogy német segítséget rendelkezésünkre bocsátottak volna — az 1916. má­jus havában a Hétközség fensikról oly szerencsésen megkezdett támadással kapcsolatban, vagy közvetlenül a dicsőséges Flitsch—Tol­mein-i áttörés után, 1917 őszén, csak felemlitem, de nem akarom vizsgálat tárgyává tenni. A katonai erőviszonyok oly kedvezőek voltak 1918-ban, mint még soha. A monarchia végre harcba állíthatta erőinek legnagyobb részét, ősi ellensége ellen. Hogy ennek mikor, hol és hogyan kellett meg­történnie, azt nem lehetett egykönnyen meghatározni. Levonva az Oroszországban, Romániában, Szerbiában, Albániában és az ország belsejében álló kb. 12—13 gyho.-t, Olaszország ellen 52—53 gyho.-t lehetett összegyűjteni. Ha a monarchia zászlóaljainak harciállomá­nya sokkal kisebb is volt, mint az olaszoké, végre mégis majdnem elérte, csak a magasabb egységeket tekintetbe véve, az 1:1 vi­szonyt ott, ahol eddig mindig két-háromszoros túlerő ellen kellett harcolnia. Ennélfogva tehát a győzelem teljesen a lehetőség határain belül feküdt. Azonkívül a hadseregnek az ujabbkori fejlődéssel össz­hangban lévő újjászervezése is teljes erővel előrehaladt és minden

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék