Magyar Katonai Szemle, 1931 (1. évfolyam, 3. negyedév)

ÁLTALÁNOS KATONAI KÖZLEMÉNYEK - Az 1918. június 15-i osztrák-magyar és az októberi olasz támadás. Írta: Riedl Lajos ny. áll. altábornagy

22 MAGYAR KATONAI SZEMLE 7. FÜZET erdőkkel borított, erősen hasadékos és kereken 2000 méter magas hegységen át, minden áthaladó útvonal nélkül. Ez tehát tüzérségi szempontból rendkívül kedvezőtlen. b) A Garda tó és Astico között (az Etsch mindkét oldalán) elte­rülő támadási terület. A letámadás, a viszonyok nagyjában ugyan­azok mint a) alatt. Az állásig csupán az Etsch­ völgyi vasút és or­szágúl, a rovereto-Pozzachio-, illetőleg Caldonazzo-Folgaria-i utak vezetnek. Az állás túloldalán pedig a könnyen elzárható Etsch­völgyi és a kelet felé vezető Pozzachio-Schio utak vannak, tehát tüzérségi szempontból ugyancsak kedvezőtlen. c) Az Astico-völgy mindkét oldalán elterülő támadási terület, (a Zugna-corni — Zugna­tte. Zavolo vonaltól nyugatra és kelet felé a Brenta-ig). Arctámadás, a nyugati részen egy kb. 40 km mély, erősen szaggatott erdős hegységen át, a keleti részen az Asiagotól délre eső, csak­ a kb. 15 km mély, erdős karsztfensíkon át. Az után­szállításra rendelkezésre állanak a Rovereto-Pozzachio, Folgaria-Astico-völgyi, Lavarone-Astico-völgyi, Lavarone-Val­dAssa, Borgo-Primolano utak és az 1917 vége óta elkészített oszloputak és drót­kötélpályák. A továbbiakban pedig a Pozzachio-Schio-i, Astico-völgyi, Brenta-völgyi és az Asiagoról Cogolo és Braganza felé vivő ország­utak és az olaszok részéről épített új utak — tehát e szempontból már jelentősen kedvező állapotok. Igen kedvezőtlen azonban az a körülmény, hogy az ellenség elő­levő tüzér­ségének legnagyobb része és a hátrább levő tüzérsége teljesen az erdős terepben voltak és ezért a felderítés és a hatásfigyelés gyarlósága miatt eredményesen leküzdhetők nem voltak. Csak az Astico völgyében igen hatalmas tüzérségi hatás révén ki­erőszakolt és gyorsan történő áttöréssel lehetett­ volna az olaszok rendkívül erős fensik­ állásait megingatni és megkerülni. Minthogy ez a támadási irány az olaszoknak a Piave és Grappa állásokhoz vezető összekötettéseit közvetlenül veszélyezteti és gyors siker eseté­ben könnyen az ezen arcvonalrészben levő csapatok elfogását ered­ményezte volna, azzal kellett számolni, hogy ez a támadás nemcsak a legjobb csapatokra, hanem igen erős állásokra is talál és azonkívül igen rövid időn belül az összes bevetett tartalékokra bukkant és meg­megakadt volna, illetőleg a támadónak kezdő állására vissza kel­lett volna mennie. A június 15-én tényleg bekövetkezett események mutatják, hogy itt támadni nem lett volna szabad. d) A Brenta mindkét oldalán (azaz a 11. hadsereg területe, nyu­gatra az Astico- és keletre egészen a Piaveig) elterülő támadási te-

Next