Magyar Katonai Szemle, 1931 (1. évfolyam, 3. negyedév)

ÁLTALÁNOS KATONAI KÖZLEMÉNYEK - Az 1918. június 15-i osztrák-magyar és az októberi olasz támadás. Írta: Riedl Lajos ny. áll. altábornagy

RIEDL: AZ 1918. ÉVI OSZTRÁK-MAGYAR ÉS­ OLASZ TÁMADÁS 23 rülel. Arctámadás. A Brentától nyugatra levő viszonyok ugyanazok, mint a c) alattiak. A Brentától keletre egy ugyancsak 8—10 km mély, azonban jelentősen túlemelkedő hegyháttal bíró — az ütegek után­vonására teljesen alkalmatlan — terepsávon kell áthaladni, melynek csak a szárnyain (Astico-és Brenta-völgye) van egy-egy könnyen elzár­ható út. Az ellenség Mte. Pallone­­- Mte. Tomba állása azonban tüzérséggel Segusino-Valdobbiadene-Victor területéről igen jó megfigye­lési lehetőségekkel a Mte. Cesen és Mte. Moncader felől átkarolható. Kedvezőtlen viszont, hogy az ellenfél abban az esetben, ha a táma­dás nem vihető a síkságig előre, tartalékaival a Grappa-Mte Sulder-Montello lejtőin befészkelheti magát és a támadást feltartóztathatja. Ezért ez a támadási irány egyedül ugyancsak kedvezőtlen. e) A Brenta­ és a Piave melletti Nervesa között (a Piaveig mint d) alatti elterülő támadási terület. Átkaroló támadási irány az olasz arcvonal kiugró része ellen. A Piaveig igen kedvező útviszonyok A Piavet ugyan arcban kell átlépni, ami azonban, ahogy a Montello­nál történt, hatalmas tüzérség segítségével kierőszakolható. A tüzér­ség utánvonására a viszonyok addig kedvezőtlenek, am­íg az átlépési terület a Montello déli szegélyétől Asolo-Mte Cornosegoig ki nincs bővítve. Mindenesetre a legkedvezőbb támadási terület. f) A Piaven át Querotól, illetve Suseganatól a tengerig (Sase­ganaig lásd ez alatt), elterülő támadási terü­let. Tisztán arctámadás a Piave hatalmas akadályán át. A tüzérség előrevonására a vi­szonyok igen kedvezők, annál kedvezőtlenebbek azonban az ütegek elhelyezése és utánvonása tekintetében, továbbá a hatásfigyelés szá­mára,­­ tehát tüzérségi szempontból igen kedvezőtlen. Ez egyéb­ként kitűnik a VII. és XVI. hadtestek harcjelentéseiből is. Összefoglalás: Ama feltevésből kiindulva, hogy a hadseregfőpa­rancsnokság elhatározta volna magát arra, hogy szűkre szabott tá­madási területen, minden nagyobb tüntetés elhagyása mellett, helyi jelentőségű túlerőre tegyen szert, tüzérségi szempontból a Brenta és Susegana közötti átkaroló támadás csak 40 km kiterjedésű állás ellen olyannak mutatkozik, mely a legtöbb reményt nyújtja a gyors sikerre és ezáltal arra, hogy az ellenfelet legalább is a Brenta vo­naláig vissza lehet vetni. Ehhez a támadáshoz az 52 gy. ho. és 8 lov. ho.-ból — a nem támadó arcvonalrészek ellenállóképességének veszélyeztetése nélkül — a helyben lévő ho.-okat beleértve, kb. 25—30 ho.; a 6500 lövegből — a szomszédos tüzérség bevonása mel­lett — kb. 3500—4000 löveg, 500 aknavető, 5—7000 géppuska és a repülők legnagyobb része egységesen, egy parancsnokság alatt lett

Next