Magyar Katonai Szemle, 1931 (1. évfolyam, 3. negyedév)

ÁLTALÁNOS KATONAI KÖZLEMÉNYEK - Az 1918. június 15-i osztrák-magyar és az októberi olasz támadás. Írta: Riedl Lajos ny. áll. altábornagy

RIEDL: AZ 1918. ÉVI OSZTRÁK-MAGYAR ÉS­ OLASZ TÁMADÁS 25 volna felhasználandó. Egy gy. ho.-ra átlagban 1.6—1.3 km-nyi széles támadó terület jutott volna, egy lövegre aknavetők nélkül 11 — 10, aknavetőkkel 10—9 és egy géppuskára 8—6 méter jutott volna, ami oly sűrűséget jelent, hogy reményt nyújt az ellenséges arcvonal leg­rövidebb idő alatt történő áttörésére és az ellenfél megsemmisítésére. Azok a sikerek, amelyeket június 15-én csak egy ho. a Grappán, és csak három gy. ho. a Montellon elért, arra engednek következ­tetni, hogy eg­­ ily módon felépített, szorosan csatlakozó tartalékok­kal előrevitt tömeglökés már az első napon a Bassano-Mle Bel­lunoi vonalat még az olasz hdsz-tartalék bevetése előtt elérte volna, illetve, hogyha ezt erélyesen viszik tovább előre a Brenta-vonal kierőszakolására, a hegyi arcvonal egy részének felgöngyölítésére, a Piave védelem legyorsabb leépítésére vezetett, sőt talán a Piave védőinek egy részének foglyul ejtésével járt volna. A többi arcvonal­részekre csak az a feladat jutott volna, hogy az ellenséget hatalmas tüzérségi tűzzel és kisebb tüntetésekkel rögzítse és akkor, ha a fő­támadás sikerrel járt volna, rögtön utána szintén támadjanak. Egy tüzérséggel kellően támogatott hatalmas támadóoszlopnak a Montellon­át, egynek közvetlen a Piavetól nyugatra a Mte Tomba és Pallonen át, egynek pedig a Brentatól keletre a Mte Asolone és Mte Rainero között kellett volna előremennie, hogy a Montello déli szegélyét elfoglalja és az Asolo-Bassanotól északra levő magaslatok vonalát elérje, míg a közbeeső területeken levő ellenfelet először csak tüzérség küzdi le és azután az előrehatolt támadási oszlopok által hátban támadható lett volna. Abból a célból, hogy az ellenségnek ellenrendszabályok meg­tételére lehetőleg kevés idő adassék, nemcsak a hatalmas tüzérségi hatást, hanem a gyalogság támadását is időbelileg igen rövidre kellett volna szabni. Azonkívül a vállalkozást, nehogy az ellenség megfigyelhető elhárító tüzelést indítson, úgy kellett volna az éj fo­lyamán megkezdeni, hogy a gyalogság már kora hajnalban, vagyis 3 óra körül közvetlenül az ellenség legelső állásai előtt legyen. Ily módon a következő időbeosztás lett volna szükséges: éjjel 11 órai kezdettel reggel 1 óráig a legelől levő harcvonalak, az összes meg­figyelőhelyek, az oldalozó ütegek, aknavetők és géppuskák elgázosí­tása; reggel 1 órától 3 óráig az előbb felsorolt célok ellen megsemmi­sítő tüzelés, mely alatt a fontosabb célok ellen időnként 1-től 4 méterig terjedő lövegsűrűség alkalmazandó, 3 órakor reggel a gyalogság be­törése. Párhuzamosan ezzel az említett tevékenységgel este 11 órá­tól kezdve a Col. Moschii-Rainero-Grappa-Pallone-Tomba-Sulder-

Next