Magyar Katonai Szemle, 1935 (5. évfolyam, 3. negyedév)
ÁLTALÁNOS KATONAI KÖZLEMÉNYEK - A 23. gyalogdandár harctevékenysége Gorlicénél. Írta: vitzéz Metz Rezső ny. altábornagy
24 MAGYAR KATONAI SZEMLE 7. FÜZET Az újonnan felállítandó 11. hadsereg főparancsnokául Mackensen vezérezredes volt kiszemelve. Mindenekelőtt átcsoportosítás volt foganatosítandó: a VI. hadtest északra Staskowa—Wola—Luzanskától délnyugatra fekvő körzetbe összevonandó. Dandárom, Riedl ezredes tüzérségi csoportjával együtt, az általunk már régebbről ismert állásrészbe Luzna és Pustki magaslattal szembe volt elhelyezendő. Ugyanazon és a későbbi napokon a német parancsnokok, kiknek csapatkörzetünket kellett átvenni, törzseikkel tájékozódásra beérkeznek. Április 25-én kora reggel a 12. gyaloghadosztály vezérkari főnökével Gerbert Károly vk. őrnaggyal új terepszakaszomba a Püski magaslat elé lovagolok és azt behatóan szemrevételezem. Utána nagy megbeszélés a német parancsnokokkal saját 12. gyaloghadosztályparancsnokságomnál, a felváltás keresztülvitele felett a beérkezett felsőbb parancsok alapján. Április 25-től 27-ig a német parancsnokokat reggeltől késő éjszakáig alparancsnokaimmal együtt lóháton és gyalog harcterületemen végigvezetem. Feltűnő volt, hogy az oroszok, noha többször meglehetősen fedezés nélkül mutatkoztunk, alig figyeltek ránk. Néhány orosz szökevény bemondásából sem volt megállapítható, hogy az oroszok különösebb megfigyeléseket csináltak volna. Csak április 27-én délután kezdi az orosz tüzérség, a nagyobb mozgolódásra és a német autók közlekedése stb. által figyelmessé téve, saját 100. ezredünk állásait erősen lőni, két telitalálat is éri a 100 ezred parancsnokságát egy iskolaépületben, szerencsére csak néhány sebesüléssel. Április 27-éről 28-ára éjjel dandárom csapatait a németek felváltották. Dandárom még az éj folyamán új körzetébe menetelt. Nem szívesen hagytam el eddigi harcterületemet, mert ezen a nekünk oly ismerős terepen — melyen folytonos megfigyelés, felderítés stb. következtében úgyszólván az orosz állás minden kövét, árkát ismertük s amelyen ismételten nehéz véres harcot vívtunk és tüzérségünk nagyszerűen belőtte magát — óhajtottunk résztvenni a küszöbön álló hatalmas támadásban. Április 27-éről 28-ára éjjel a sötétség leple alatt mindenütt élénk mozgás. Az új csapatok jönnek, a régiek elvonulnak, április 28-án kora reggel törzsemmel és ulánus szakaszommal friss ügetésben én is távoztam régi helyemről. Szakóva előtt az orosz észrevette kis lovascsapatomat és néhány gránátot lőtt felém, de kárt nem tett bennünk. Délben Stroznára értünk új szállásunkra. Délután bejárom az új, részben még kiásás alatt lévő állásokat, mert az eddigi harcvonal az orosz állástól aránylag túl messze feküdt.