Magyar Katonai Szemle, 1937 (7. évfolyam, 4. negyedév)

ÁLTALÁNOS KATONAI KÖZLEMÉNYEK - A világháború sorsdöntő órái. Írta: dr. Rakolcai László százados

RAKOLCAI: A VILÁGHÁBORÚ SORSDÖNTŐ ÓRÁI 15 elvonultak. »Ezen az éjszakán — írja Lawrence — úgy hiszem, el­veszítették a háborút.« Egy török parancsnok elveszhette a szívét és egy földrész sorsa megpecsételődött. A »beteg ember« győz Gallipolinál. 1914 november 1-én, amikor Törökország a központi hatalmak mellé állott, a török hadüzenet következtében Oroszország elveszítette az érintkezés minden lehetőségét szövetségeseivel. A szibériai vasúton való szállítás nem tudta fedezni a szükségletet. Svédország nem en­gedett meg semmiféle hadianyagszállítást, a Keleti tengeren pedig Németország őrködött. Oroszország saját gyáripara nem volt képes a fegyver- és lőszer­utánpótlásról gondoskodni, így az entente vezető köreiben csakhamar belátták annak a szükségességét, hogy a Dardanellákon át összeköt­tetést kell létesíteni Oroszországgal. Az entente tehát 1915 elején hatalmas flotta-támadásra szánta el magát a Dardanellák ellen. Februárban egy angol és francia ha­jókból álló hajóraj megsemmisítette a Dardanellák külső bejáratá­nál épült régi Kumkale és Sidal Bahr erődítményeket. Midőn a törökök beljebb fekvő főellenállási vonalát elfoglalni nem sikerült, az entente-flotta március 18-án erőszakos áttörést kísérelt meg. Mint­egy 40 hajó, sorhajók, cirkálók, indult támadásra, 58 nehéz gyors­tüzelő ágyú tüzelt a török erődítmények 18 ágyújára. Ez a csata,­­a legnagyobb, melyet hadihajók és partvédőütegek valaha is vív­tak egymással«­— eredménytelenül végződött. Olyan nagy volt az egyesült angol-francia hajóhad vesztesége, hogy kénytelen volt visz­szahúzódni. Ezen első kudarc után az entente úgy határozott, hogy vízen és szárazon ismétli meg a támadást. Embros és Lemnos szigetén 80.000 főnyi angol és francia sereg állt készenlétben, — a török sereg a né­met Simon von Sanders marsall vezetése alatt 60.000 emberből állt és Gallipoli félszigetén és az ázsiai parton volt elosztva. »1915 ápri­lis 25-én a szövetségesek hajóhada irtózatos ágyútűz alá vette az ázsiai parton levő Kumkalét és a Gallipoli félsziget déli sarkát. Midőn az ellenség azt hitte, hogy ilyen tüzérségi előkészítés után már senki sem maradhatott életben a parton, megkezdte a kihajó­zást. A török tüzérségi megfigyelők több, mint 200 ellenséges hadi-és szállítóhajót számláltak meg, a kisebb típusúakat nem is lehetett számon tartani. Most hagyták el a törökök gépfegyvereikkel szik­lák és szirtek alkotta fedezékeiket és megsemmisítő tűz alá vették a partraszállás övét. Ugyanide siettek a készenlétben álló hadosztá­lyok is.« (Simon von Sanders leírása.) A francia csapatok Kumkaléban partra szálltak, de négy nap múlva kénytelenek voltak újra behajózni; az angoloknak sikerült Gallipoliban megvetni a lábukat s e félsziget hosszú időn át igen

Next