Magyar Kereskedők Lapja, 1920. július-december (40. évfolyam, 53-105. szám)
1920-09-26 / 78. szám
i ,. , i. n .. ..wy.............. MUNKÁS !S» BARMA JEHÉNTJORECZ JE ELŐFIZETÉSI ÁR «vasárnap megjelenő Magyar Kereskedők Lapjára és a csütörtökön megjelenő Magyar Pénzügyre együtt: egész évre 390 K, félévre 155 K, tsegyetítévre SOK. Csak a két lapra együtt lehet előfizetni, tehát a Magyar Pénzügy előfizetői ingyen kapják a Magyar Kereskedők Lapját és viszont a Magyar Kereskedők Lapja előfizetői ingyen kapják a Magyar Pénzügyet. HIRDETÉSI ÁRAK: A hirdetés egy 80 milliméteres széles hasábon a hirdetések között millimétersoronként 15 koronába, a szövegoldalakon vagy a Nyilt térben 20 koronába, az első (cím) oldalon 28 koronába kerül, tehát ahány hasáb széles és ahány milliméter magas a hirdetés, annyiszor 15, 20, illetve 28 korona az ára. A vasárnapi számra (Magyar Kereskedők Lapja) feladott hirdetésekért 20% fejpénz jár. Köpködőknek,szövetkezeteknek , hím teljes engedmény. Postán, után ejj 5617 vettel varhova. Nem tetszőtvisszaveszem. || Arda József, ezelítt schonlelű, Budapest, Vilmos császár ut 43. | Adárfindelnek. Az adónovella a nemzetgyűlésen való elintézése után az Országos Törvénytárban mint 1920: XXIII. törvénycikk napvilágot látván, akormány közzétette az annak végrehajtására vonatkozó közérdeleteket, számszerűtt kettőt. A Magyar Kereskedők Lapja múlt heti számában szó szerint közölte e rendeleteket, a törvény azonban a laikus előtt mindig szürke s ezért nem lesz célszerűtlen, ha annak lényegesebb rendelkezéseit kiemeljük és szakszerűen megvilágítjuk. A két rendelet közül az egyik a novellának a közadóív kezelésére,vonatkozó utasításait sorolja fel. Ezek közül talán, a leglényegesebb az, amely a pénzügyigazgatóságnak az adózók személye felett is ad bizonyos hatalmat. Míg ugyanis eddig nem volt törvényes rendelkezés, amely szerint az adózót a pénzügyi hatóság személyes megjelenésre kötelezhette volna, addig az új törvény értelmében a pénzügyi hatóság bárkit személyes megjelenésre kötelezhet avégből, hogy a saját adóügyében felvilágosítást adjon, vagy vallomást tegyen. Ha valaki a szabályszerű idézés dacára sem tesz eleget ennek a kötelezettségének, hogy a megjelenésnek-e vagy a vallomástételnek, azt nem mondja meg a törvény és nem mondja meg a rendelet — annyiszor amennyiszer bírsággal sújtható, sőt ismételt vonakodás esetében a pénzügyi hatóság a királyi ügyészséghez fordulhat elővezetési parancs kieszközlése végett. További lényeges kezelési újítás, hogy a köztartozások miatt vezetett foglaláskor a fizetésre kötelezett személynél vagy annak lakásában lefoglalt ingóságok zárfeloldása céljából igénykeresetnek nincs helye. Ez a rendelkezés kizárólag a lakásban eszközölt foglalásra vonatkozik, tehát nyilvánvaló módon csak bútorokra és lakásberendezési tárgyakra. A lakáson kívül történt foglalásra nézve tehát a régi rendelkezések irányadók, úgyhogy ha például egy szállítmányozó raktárában idegen árukat foglalnak le, jogos tulajdonosuk továbbra is kiigényelheti azokat. Az adóbehajtási illetéket a törvény rendkívül magasra emeli, úgy hogy ez az illeték elveszti eddigi jellegét, amely mellett a tényleges végrehajtási költségeknek ellenértéke volt és szinte, bírság jellegét ölti magára. A végrehajtási illeték t. i. végrehajtásért 6%, megkísérelt vagy foganatosított árverésért pedig további 10%, így egy 100.000 koronás adótétel miatt való foglalásnál a legkisebb költség 6000 korona, amely azonban 16.000 koronára emelkedik, ha az árverést megtartják vagy megkísérlik. Tekintettel a végrehajtási illeték nagymérvű felemelésére, célszerű lett volna, ha a rendelet a végrehajtással kapcsolatos bizonyos kérdéseket tisztázott volna. Köztudomású ugyanis, hogy a hadinyereségadó-törvény 24. §-a alapján számos u. n. ideiglenes adókivetés történt úgy Budapesten, mint vidéken és pedig nem ritkán sok milliónyi adóöszszeg erejéig. Ezeknél a kivetéseknél a pénzügyi hatóság még azt a 15 napot sem szokta bevárni, amelyen belül az adózó az ideiglenesen kivetett adót befizethetné, nyilván abból indulva ki, hogy a követelt óriási tételeket az adózó úgy sem lesz képes befizetni. Ezenfelül az ilyen végrehajtásoknak kizárólag biztosítási jellegük van, mert hiszen a végleges kivetés csak később fog bekövetkezni. Igen méltánytalan volna tehát az ilyen esetekben az adózótól végrehajtási illetéket követelni, úgyhogy kérnünk kell annak utólagos kimondását, hogy vég- rehajtási illeték szedésének csak akkor van helye, ha az adózó a terhére véglegesen kivetett adót a rendes adófizetési határidőben nem fizeti be, dacára annak, hogy a törvényszerű adóintés útján arra megfelelően figyelmeztették. Azért, hogy az állam valakitől az adót akár feltételezett veszélyeztetettség okából, akár más okból időnek előtte igényli, az adózó nem fizetheti még külön a végrehajtási illetéket is. Meg kell még említeni azt az új rendelkezést, hogy jövedéki kihágás esetében az elévülési határidő a kincstárt megillető rendes, tehát egyszeres adóösszegre attól a naptól számít, amely napon a kihágás felfedeztetett. Ez lényegileg annyit jelent, hogy az állam igénye az egyszeres adóösszegre jövedéki kihágás esetében egyáltalán nem évül el. A másik kör rendelet az 1920: XXIII. törvénycikkel megreformált különböző adónemekre vonatkozó kivetési szabályokat foglalta magába. Ennek a rendeletnek az a törekvés adja meg a karakterét, hogy az évek óta stagnáló adókivetés végre egyszer megkezdődjék és be is fejeződjél". Ez nemcsak a kincstárnak, hanem a közönségnek is érdeke, mert hiszen a gazdasági bizonytalanságot jelentékeny mértékben fokozza az a tudat, hogy 1917 óta nem volt adókivetés és ib.-gt.-hu-kímzett három esztendő hadinyereségadója is kivételien és ha csak valamily kormányintézkedés közbe nem jön, egyszerre lesz majd befizetendő. A gyorsaságra való törekvéstől vezéreltetve meghagyja a rendelet a pénzügy-igazgatóságoknak, hogy az összes adónemek kivetésének eredményéről készített összesítéseket legkésőbb 1920 december 10-ig terjesszék be a pénzügyminisztériumba. Hogy pedig ezen aránytalan rövid idő alatt ezzel az óriási munkával megbirkózhassanak, a rendelet némi könnyítést ad a pénzügyi hatóságoknak, amennyiben bizonyos adatok beszerzését elengedi. E könnyítések leglényegesebbje az, amely a vallomások kdegészítésére vonatkozik. Az új törvény értelmében i.már az 1918. és 1919. évi jövedelemadó szempontjából be kellene vallani a kereskedelmi üzletnél a valóságos üzleti forgalmat, földbirtoknál pedig a beszedett termény mennyiségét és a mellékhaszonvételek terjedelmét. Tekintettel azonban azokra a nagy állami érdekekre, amelyek az adókivetésnek még a folyó évben való befejezéséhez fűződnek, a pénzügyminisztérium általában eltekinti ezeknek az adatoknak utólagos beszerzésétől és meghagyja, hogy a pénzügyi hatóság csak akkor követelje be azokat, amikor az elkerülhetetlenül szükséges. Meg kell egyébiránt jegyezni, hogy ma, amikor az új törvény a pénzügyi hatóságnak messzemenő jogokat biztosít, amelyeknél fogva bármikor könyvvizsgálatot tarthat, sőt az adózó könyveit le is foglalhatja, a forgalmi adatoknak nincs meg többé az a jelentőségük, mint a korábbi évek kivetései során volt. Ami pedig az adókivetésnek a folyó évben való befejezését illeti, úgy annak a kívánságunknak kell hogy kifejezést adjunk, hogy ez a kivetés minden sürgőssége mellett se legyen postai munka, mert ennek az volna a következménye, hogy az adóalanyok egy részére nézve erejüket felülmúló túladóztatás következnék be, míg az adózók másik része az adóztatás alól kisiklanék. Ezért nem lett volna célszerűtlen a kivetési rendeletbe legalább egy mondatot felvenni, amely a pénzügyi hatóságokat arra az óriási erkölcsi felelősségre figyelmeztesse, amellyel a kezükbe adott óriási hatalomra való tekintettel egyrészt az állammal, de másrészt az adózókkal szemben is tartoznak. Tudjuk, hogy a pénzügyi hatóságok amúgy is tudatában vannak e felelősségnek, de éppen tekintettel a követelt gyors munkára, nem ártott volna, ha ez a figyelmeztetés magában a rendeletben, amelyből naprólnapra dolgoznak, le volna szögezve. Visszatérve az üzleti könyvek lefoglalására, ú rendelet minden atrocitásnak elejét veszi annak sobejelentésével, hogy a könyvlefoglalás az üzlet menetét nem akaszthatja meg s az adózó lefoglalt üzleti könyveit az üzlet folytathatása végett tovább használhatja. A rendelet egyébiránt kimondja, hogy a könyvlefoglalást csak kivételes esetekben lehet elrendelni, nevezetesen akkor, ha alapos a feltevés, hogy a fél üzleti könyveit vagy azok egy részét megsemmisíti vagy elrejti. Ilyen esetekben is, azonban a könyveket a félnél kell hagyni s a könyvvizsgálatot haladéktalanul vagy, legalább igen régiós időn belül meg kell tartani. A hadinyereségadóra vonatkozólag a remdelet végre tiszta helyzetet teremt, kimondván, hogy az 1919. évről vagyonadóvallomást nem adnak azok, akiknek adóköteles jövedelme 1919-ben a 30.000 ko-ronát nem haladta meg, továbbá azok, amint magánszolgálatban vannak, ha szolgálati illetményeik az évi 50.000 koronát nem haladják meg és egyéb jövedelmük nincsen. Igen részletes rendelkezések vannak a körzetiiseretben a III. osztályú keresetadóra vonatkozóan. Ezekre a rendelkezésekre nagy szükség is volt, mert megingathatatlan megyőződésem, hogy ez az adónem az, amelynek id nem küszöbölhető igazságtalanságait az összes szabad foglalkozást űzőkrenézve, legyenek azok kereskedője, iparosok, orvosok, ügyvédek vagy mérnökök, a legveszedelmesebbek, már csak azért is, mert a III. osztályú keresetadó igazságtalanságait még növelik az ehhez, az adónemhez kapcsolódó állami és községi, pót-, adók. . . Köztudomású, hogy a novella értelmében az 1920—1922. évekre a III. osztályú keresetadót általában nem kell újra kivetni, hanem az 1919. évre’ kivetett vagy előírt III. osztályú keresetadót kell ötszörös, haszonbérlőknél háromszoros tételben elő- írni. Félreértés elkerülése végett kiemeli a rendemet, hogy ha az 1919. évre az 1916. évi XXIII. Lc. alapján felemelt adó volt előírva, akár történt I higyen ez a felemelés a hivatkozott törvény 2. § évfcelértelmében arányosítás útján, akár a 4. §. értelmében a tényleges jövedelem lehető kipuhatolása mellett, a törzsadó és a felemelt adó együttes ősz-,szegének ötszörösét, illetőleg haszonbérlőknél háromszorosát kell előírni. Az ötszörös, illetőleg ha- szonbérlőknél háromszoros tétel előírása csak azoknál marad el, akiknek már 1919. évi adója is a tényleges kereseti eredmény 10%-ában íratott elő. Ilyen eset a rendelet szerint az, ha a III. osztályú? keresetadó hiteles mérleg alapján nyert megálló,: pitást. ! ! A novella az alkalmi foglalkozások III. osztályú* kereseti adójának kulcsát 20%-ra emelte fel. Ez igen kényes pont, mert a kivető hatóság dönti el, hogy mi az alkalmi foglalkozás. A rendelet tájékozásul azt mondja, hogy alkalmi foglalkozások azok, amelyek nem tartoznak az illető adózók rendes foglallkozási körébe és amely foglalkozásokra a lehetőséget a háború, vagy az azt követő zavaros állapotok által előidézett rendkívüli körülmények (áruhiány, valutadifferencia) adták meg. A meghatározás nem juttatja kifejezésre eléggél az alkalmi foglalkozás átmeneti jellegét s ezért oda is vezethet, hogy alkalmi,foglalkozásnak minősítenek, majd olyat is, amely nem alkalmi, hanem állandós foglalkozás. Köztudomású, hogy a háború és a gázst követő viszonyok bizonyos foglalkozásokat tönkre- tettek. Vanak cikkei, amelyek a piacról eltűntek, vagy amelyekkel a forgalom korlátozása miatt nem lehet kereskedni. Már most azok, akik ilyen árukkal foglalkoztak, természetesen kénytelenek voltak más foglalkozás után nézni. A gabonabizományosok vagy értékpapírbizományosok lettek, vagy valamely más árucsoportra nézve szereztek ipariga zolványt. Az ilyen új foglalkozást alkalmi foglalkozásnak minősíteni és 20%-kal megadóztatni bizornyára nem lehet. Mégis tévedések elkerülése végett éppen arra a gyors munkára való tekintettel, amelyet a pénzügyminisztérium a pénzügyi hatóságoktól kíván, határozottan ki kellett volna mondani, hogy alkalmi foglalkozásnak csak az átmeneti jellegű foglalkozások tekintendők, s nem allkalmi foglalkozást tíz az, aki iparigazolványát M4 váltja és cégét bejegyezteti.. ( A rendelet felhívja a pénzügyi hatóságok figyelmét arra, hogy az új törvény hatályon kívül helyezte azt a tilalmat, amelynél fogva a jövedelemadó és hadinyereségadó szempontjából szolgáltak A Magyar Kereskedők Lapját a Magyar Pénzügy összes előfizetői ingyen jpcgftgpják« WJ ggytts «ftw twn^jwiggtjft XL- évfolyam Budapest, 1£20. szeptember 26. «8»MWWECga.»:Mfca^1.ftiZMAv .■ '■ 'm — ■iumwii 78. szám. A kereskedelem, nagyipar, pénügy, vállalkozás és szállítás közlönye« . Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Sas u. 13. FüELŐS SZERKESZTŐ: KORMOS PÁL TELEFON. Szerkesztőség: 11—28, kiadóhivatal 7—99, felelős szerkesztő: 127—79.