Magyar Kisebbség, 1998 (4. évfolyam, 1. szám)
Fórum - Lengyel László: Az európai civilizáció és határai
MAGYAR KISEBBSÉG politikai, illetve csendes-óceáni, latin-amerikai, közép-ázsiai és közelkeleti térségekre. Európa keleti perifériái se pozitív, se negatív módon nem kulcsfontosságú területek a Nyugat szempontjából. Nem képviselnek virágzó és dinamikus gazdasági modellt, nincsenek elég vonzó befektetési célterületeik. Másrészt se a szovjet széthullás, se a délszláv háború nem igazolta a rémlátók jóslatait: nem robbant ki és terjedt tova Európa nyugati felét is megrendítő háborús láncolat, nem következett be százezreket mozgató exodus. Nincs rettegtető „nagyháborús" veszély, és a keleteurópai országok gazdasági összeomlása nem fenyegeti a Nyugat gazdaságát. Az Egyesült Államok vezette NATO a biztonsági integrációt, a „szabadság és a béke szigeteit" nem terjeszthette ki nagyobb térségre és semmiképpen konfliktusokat okozó zónákba. Ennek megfelelően viszszatért a jól ismert „kiterjesztett erődrendszerhez", amennyiben Lengyelország, Csehország és Magyarország biztonsági bevonása után megerősíti Európa falait és megpróbálja a védelmi vonala előtti összecsapásokat lezárni. Ha a kiterjesztés közben, illetve azután újabb konfliktusok következnének be a falakon kívül, azokra végső esetben a falakon belülről indított fegyelmező akciókkal reagál. Mindennek következtében a posztszovjet köztársaságok, illetve a balkáni országok nem kerülhettek a védműveken belülre. A NATO-orosz megállapodás és a madridi NATO-határozat a NATO bővítéséről Málta második, lezáró fordulója. Az amerikai-orosz paktum teljes mértékben Máltát másolja: Oroszország belemegy a NATO lengyel, cseh és magyar kibővítésébe, cserébe a jelcini Oroszország gazdasági stabilitásáért és nagyhatalomként való elismeréséért. Innentől kezdve minden a szimbolikus politizáláshoz tartozik: az Egyesült Államok és a NATO, illetve az európai hatalmak és az EU meghirdethetik a kiterjesztés második, harmadik fordulóját, vigasztalhatják politikai gesztusokkal a kívülmaradókat, Oroszország pedig elmondhatja, hogy nem helyesli a kiterjesztést, és megkaphatja felvételét a G-7-be, fenyegetőzhet és átkozódhat. Az Egyesült Államok az Oroszországgal folytatott kemény alkuban megtanulta, hogy e regionális nagyhatalom jelenlegi és jövőbeni befolyási övezete meddig terjedhet, és Oroszországgal megértette, hogy az Egyesült Államok se a délszláv béketeremtésben, se a „szerencsés hármak" NATO-bevonásában nem fog engedni. A madridi döntés amerikai diktátum. Az Európai Unió nagyhatalmainak - Németországnak, Franciaországnak és Nagy-Britanniának -, illetve magának az Uniónak a rendezési folyamatban a másodhegedűs szerepe jutott. Az Egyesült Államok ugyanakkor Oroszországot beemelte a NATO döntési rendszerébe. A NATO-orosz megállapodás azzal kárpótolja