Magyar Kisebbség, 1999 (5. évfolyam, 1. szám)

Külpolitika, euro-atlanti és összmagyar integráció - Dokumentumok - Orbán Viktor miniszterelnök "Magyarország és a határon túli magyarság - 1999" konferencián elhangzott beszéde

DOKUMENTUMOK Orbán Viktor miniszterelnök „Magyarország és a határon túli magyarság - 1999" konferencián elhangzott beszéde* Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Tanácskozás! Engedjék meg, hogy szeretettel és tisztelettel köszöntsem a mai talál­kozó résztvevőit, a határon túli magyar szervezetek és a hazai politikai pártok képviselőit. A mai a harmadik olyan tanácskozásunk, amikor azért ülünk egy asztalhoz, hogy megvizsgáljuk és megvitassuk közös ügyeinket. Fontos­nak tartom ezeket a beszélgetéseket, hiszen egy olyan világban, amely­nek hétköznapi elemévé vált az erőszak és a békétlenség, különösen szükségünk van az összetartozás, a közös cél felé tett közös cselekvés felemelő érzésére. Az új évezred küszöbén a jövő új kihívások elé állít mindannyiunkat. Habár külön államok polgáraiként, de egy nemzethez tartozva kell meg­felelnünk ezeknek a kihívásoknak. Ez a mai tanácskozás azonban egy lényeges ponton eltér az előzőek­től. Magyarország 1999-re új helyzetbe került. A XX. század utolsó éve kedvező történelmi csillagzat alatt köszönt az országra. Sok év előkészü­let után végre megszületett a döntés: Magyarország az Észak-atlanti Szövetség teljes jogú tagjává válik. A lehetőséget egyszerre köszönhetjük a magyar nép akaratának, élet­erejének és a kedvező külpolitikai csillagállásnak. Nehéz, gondokkal és nyomorúsággal teli évszázadot hagyunk magunk mögött. Ma együtt örülhetünk annak, hogy két világháború, a hosszú diktatúra és a hosszú katonai megszállás megpróbáltatásai ellenére hazánk csatlakozásra al­kalmas, a nyugati világ országaival összeférhető állapotban van. A magyarok akaratereje és kitartó igyekezete elérte, hogy a hosszas „felvételi eljárás", amelyet még 1956 szabadságharcosai indítottak el, eredménnyel járt, s márciusban Magyarország a NATO teljes jogú tagjá­vá válik. De történelmi súlyán túl, személyes életünk számára jelent-e valami mást is a NATO-tagság? A válasz egyértelműen: igen. A jelenlévők számára nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy a biztonság mekkora érték. Nem kell emlékeztetnem Önöket, hiszen a seb még be sem gyógyult, hogy néhány éve térségünkben még véres háború Forrás: Miniszterelnöki Hivatal, Kommunikációs és Sajtóiroda, 151

Next