Magyar Kisebbség, 2000 (6. évfolyam, 3. szám)
Műhely - Süket Levente: Pro Univarsitate Siculorum
MŰHELY követtünk el sok tévedést, csupán egyet, a legnagyobbat, azt, hogy nem tettünk semmit. A magyar tannyelvű (román állami költségvetésből finanszírozott) erdélyi egyetem visszaállításáért vagy létrehozásáért folytatott „küzdelem", „harc", bár időnként nagyon látványos volt, mégis zsákutcának, s mint ilyen pótcselekvésnek bizonyult. Az ökumenikus egyházi tulajdonú, magyar állami költségvetési támogatásból kiépítendő erdélyi magyar magánegyetemi hálózat terve éppen ezért korszakalkotó jelentőségű. Nincs tökéletes tanulmány, amely minden egyes kérdésre megadná a választ, amellyel mindenkinek egyet kellene érteni, és természetesen a Tónk Sándor vitaindítója sem az, és nem is kell az legyen. Természetes az is, hogy ez a vitaindító nem tartalmaz nagyon sok újdonságot, hiszen ez a téma nem ezzel a vitaindítóval került a terítékre. Értéke nem az újdonságban, hanem az aktualitásában van, illetve abban, hogy az így elindított vita tárgya nem a parttalan és tét nélküli tervezgetés, hanem a gyakorlati megvalósítás előkészítése, szakmai-elméleti megalapozása, az, hogy adott esetben bármelyik leírt gondolatnak, szónak nagyon komoly gyakorlati következményei lehetnek. A vitaindítóhoz csatolt felhívásban is az áll, hogy a kuratórium a létesítendő erdélyi magyar magánegyetem létrehozásának stratégiai tervét a vitaindító, és ennek nyomán beérkezett vélemények felhasználásával fogja elkészíteni. A jelen tanulmányom megírására nem ez a vitaindító késztetett, hanem egy párhuzamos kezdeményezés terméke, egy olyan kezdeményezésé, amely 1996-ig nyúlik vissza, és amely a Hargita Megyei Önkormányzathoz, annak azóta leköszönt elnökének, Kolumbán Gábornak a nevéhez kötődik. Ennek a kezdeményezésnek rövid beszámolóját mellékelem. Amint azt a székelyföldi egyetem mielőbbi megalapításának szükségessége mellett érvelő tanulmányomban kifejtettem, a létesítendő székelyföldi egyetem szintén önálló, magyar tannyelvű, alapítványi egyetem lett volna, az alapítványt viszont, az akkori tényállás szerint, a székelyföldi - megyei és helyi - önkormányzatok konzorciuma tartotta volna fenn. Ennek a tanulmánynak gyakorlatilag ugyanaz volt a központi kérdése, mint a Tónk Sándor vitaindítójának (így nem kell újrafogalmaznom, már csak azért sem, mert dokumentum): 1. a szükségesség kérdése: milyen legyen az erdélyi magyar felsőoktatás, egyáltalán szükség van-e magánegyetemre, hány egyetem legyen, egy vagy több? 2. a megvalósíthatóság kérdése. Adottak-e a szükséges feltételek Erdélyben, illetve a Székelyföldön, megvalósítható-e a megfogalmazott és megindokolt egyetem gondolata? (Ez szorosan kapcsolódik, úgy logikai, mint pedig megszövegezés tekintetében, mindkét tanulmányban, ez első kérdéshez.)