Magyar Könyv-Ház 1. (Posony, 1783)
9. Könyv. Barrere: Bouguer, Condamin Guiana, és Peru-felöl
Gyűlés Kőszöntés Csevegés 94. IX. Könyvírásban majd illy formán viszik a* vitézek az izenetet; szórúl szóra elmondván mindent a’ mi mikép’ reájok bizatott. ) Solst egyik a’ mánkat nem szidalmazza vagy gyalázza. Szivek indulatját szüntesen, és mélyen titkolják. Minden* reggel Öszve gyülekeznek a’ falu házánál , melly nagy barbetnek hivattatik. Ottan öszve gyűlvén jó reggelt mondanak egy másnak illy szóval jó reg adó, a vagy is jó rég adó, a’ * másik azt feleli jó. Ha ezeren vannakis, mindenik elmondja és fogadja azt kűlönösen. Ha vidéki ember van köztök, azt szokás köszönteni elöször. Egyébként ezen Indusok keveset szóllanak; de a’ köztök lévő rab szeretsenyek inkább nem alusznak a’ sok dolog utánis , hogy sem a’ szüntelen való tsevegéstöl elálljanak. p. 93. Szeretik a’ falusi Indusok hajok, ortzájok, tellek ,zifrázattyát. Minden órán készek az új és új énekre, abba válogatott szókat fűznek. Igen neheztelnek minden legkisebb tsufságért. Sokszor ally hiába valóságot nem tűrhetvén, felakasztják magokat. 95. Ott a feleség merő rab: erdei, mezei, házi minden dolog jobbára azé. A’ férfiak napstig hevernek a hálóból csinált ágyon. Azt két ágashoz