Magyar Könyv-Ház 2. (Posony, 1783)
64. Könyv. Verántzi Utazása
262 LXIV. Könyv. valt takarva, ’s pólyázva. Kérdénk: mi dolog? mondák , hogy rabok. A’ takart arczájuak fiatal, ’s nemes személyek valának, hogy a’ Nap és por szineknek ne ártson , ’s valahol megne ismertessenek. A’ többi kereskedő volt, a végre, hogy a’ rabokat megvegyék,’s nagyobb áron eladják. Köny- hullatásra méltó rettenetes tekintet volt, látni vásárra vitt embereket, hogy mint a’ marhák eladassanak. Más nap más Törökökre, és egy azon lántz pórázra fűzött öt Czigányra találánk. Sírtak - ríttak , hogy éhen szomjan majd meghalnak. Mondák, hogy azok a’ Törökök adó szedök. Az az adó pénzből, és kisdedekből élt. El iszonyodtam az emberi állatnak illy gyalázattyán, és illy rettenetes adón. Akkor tudtam meg , hogy a’ gyermekek szedéséböl álló adózásnak az előtt minden ötödik esztendőben meg kellett lenni. Most az megvagyon minden második, harmadik esztendőben. Megfogatnak, a’ kikhez törvényes judok se volna; ’s pénzbeli alku után Szülőjüknek vissza adatnak. Meg telik olyankor az erdő a’ futamodókkal. Ez a’ kegyetlenkedés nem kezdődik azonnal, mihelyett valamelly Tartományt elrabol a Török, hanem mikor már ott jól meggyökeresedik. Fon-