Magyar Könyv-Ház 3. (Posony, 1783)
91. Könyv. Azonnak Folytatása
Kukoricza a sövény, és kö ellen, 204 XCI. Könyv, mié tekenyekbe töltetik, mihelyt meghűl , földből tsinált korsókra veretik, mellyeket soha se mosnak , úgy hogy elfogta már azokat a’ tserepes maradék. Azokban egy éjtszakáiglan úgy felforr, hogy az edény pattanna, ha be vólna dugva. Más nap úszik már az edény száján a* sárga olaj; ez a* jele, hogy helyesen elkészült a’ Gicsa. Öszve jönek a’ kóstolásra ; ’s ha jó, megditsérik, ha nem, Öszve hurogattják a’ készittőjét; de még is meg isszák egy cseppig. Megrészegiti az embert (Cukor nádból, avagy mézes nádból is nyomtatnak ki levet, azt fél óráig főzik, negyed részt tesznek bele a’ vizböl, elhadják két napig állani. Az is részegítte, ha magából felforr. ) Nem merem halgatással elmulatni, hogy a’ Török búza vagy maga, vagy ha Csúcsává változtatik, valóban igen hasznos a kő és sövény nyavalyája ellen. Bizonyságom egész Amerika, mellyben két száz esztendeje, hogy nem vólt egy Indus is, kit az a’ nyavalya bántot vólna. Azt mind az Orvosok, mind egyebek mindnyájan a’ Tsicsának tulajdonittyák. A’ kit az a’ nyavalya bántott, hamar és könnyen felszabaditott a’ Tsicsa. Én kettőben tapasztaltam a’ hasznát. Elérkezik a Mis-