Magyar Könyv-Ház 3. (Posony, 1783)

91. Könyv. Azonnak Folytatása

Kukoricza a­ sövény, és kö ellen, 204 XCI. Könyv, mié tekenyekbe töltetik, mihelyt meg­hűl , földből tsinált korsókra veretik, mellyeket soha se mosnak , úgy hogy el­fogta már azokat a’ tserepes mara­­dék. Azokban egy éjtszakáiglan úgy fel­forr, hogy az edény pattanna, ha be­ vólna dugva. Más nap úszik már az edény száján a* sárga olaj; ez a* jele, hogy helyesen el­készült a’ Gi­­csa. Öszve jönek a’ kóstolásra ; ’s ha jó, meg­ditsérik, ha nem­, Öszve hurogattják a’ készittőjét; de még­ is me­g­ is­szák egy cseppig. Meg­része­­giti az embert (C­ukor nádból, avagy mézes nádból­ is nyomtatnak­ ki levet, azt fél óráig főzik, negyed részt tesznek bele a’ vizböl, el­hadják két napig állani. Az­ is részegítte, ha magából fel­­­forr. ) Nem merem hal­­gatással el­mulatni, hogy a’ Török bú­za vagy maga, vagy ha Csúcsává változtatik, valóban igen hasznos a­ kő és sövény nyavalyája ellen. Bi­zonyságom egész Amerika, mellyben két száz esztendeje, hogy nem­ vólt egy Indus­ is, kit az a’ nyavalya bán­tot vólna. Azt mind az Orvosok, mind egyebek mindnyájan a’ Tsicsá­­nak tulaj­donittyák. A’ kit az a’ nya­valya bántott, hamar és könnyen fel­­szabaditott a’ Tsicsa. Én kettőben ta­pasztaltam a’ hasznát. El­érkezik a­ Mis-

Next