Magyar Könyvszemle, 1939 (63. évfolyam, 1-4. szám)

1. ÉRTEKEZÉSEK, ÖNÁLLÓ KÖZLEMÉNYEK - HALÁSZ GÁBOR: Justh Zsigmond ismeretlen naplói és más kéziratai. A Széchényi Könyvtár új szerzeménye 159

JUSTH ZSIGMOND 163­ landó hadseregről, a párbajügyről, a sajtószabadságról, a halál­büntetésről, aktuális politikai kérdésekről, mint a főrendiház re­formja, új gazdasági elvekről, modern művészi problémákról, mint a realizmus jogosultsága. Vita után szavazással foglaltak állást s rendesen egy közösen megfogalmazott tételben rögzítették véleményüket. 1885 májusáig, a közbeeső vakációkkal, ötvennél több gyűlésen áldozott az önképzésnek és a politikai, kulturális szerepre előkészülésnek egy olyan fiatal réteg, amely egyébként más szórakozásokhoz volt szokva; a kártyázást és újságolvasást a gyűlések alatt alapszabály tiltotta. A kör lelke és jótékony zsar­noka természetesen JUSTH ZSIGMOND; a viták irányításában ott rejtőzött az ő angolos elgondolása egy művelt, a korszellemet meg­értő és tekintélye súlyával szolgáló, haladóan konzervatív ariszto­kráciáról; a társulás Önképzőkör volt, de nemzetnevelő célzattal. 5. Franciaországi napló. (1939/21.) Dobozba zárt, 17'5 Xn'5 cm nagyságú angol levélpapíron 435 sűrűn teleírt levél; ő maga ívenként számozta. (Az utolsó, 436. levél üres, négy levél, a vi—12-S eredeti számozású, sajnos hiányzik a szövegből.) 1887 január 1-től május 31-ig íródott. 6. Magyarországi napló. (1939/21.) Ugyanígy 217 levél. 1889 március 15-től június 5-ig. A naplókat kiadásukkal kapcsolatban lesz alkalmam részle­tesen ismertetni; itt éppen csak jelezni akarom, milyen érdekes anyaggal szolgál egy írásmű, ahol a reggeltől estig emberek között járó és embereket megfigyelő író jóvoltából felvonul az akkori Párizs egész társadalmi és szellemi elitje. Sarah Bernhardt, Taine, Huysmans, Bourget, Comtesse Diane, Princesse Mathilde, Veres­csagin, Antokolszki, Munkácsy, a Faubourg St. Germain típusai, a századvég kozmopolita művészhada arcképét, beszélgetéseit, környezetét kapjuk eleven, könnyű tollú előadásban; kétségtelen, hogy JUSTH legérdekesebb munkája. A magyar rész már személye­sebb vonatkozású, de telve általános reflexiókkal, későbbi regényei problémáival; művészet- és társadalomszemléletére elsőrendű for­rás, írótársai: Jókai, Vadnay, Gozsdu, Bródy, Szana, művészek: Feszty, Mednyánszky, mágnás barátok, asszonyok, leányok, érde­kes családok, feltűnő emberpéldányok seregszemléje ez a kötet is; a szempont mindig az analitikusé, aki itt a személyes tapaszta­latokon és ismerősökön keresztül a magyarság életkérdései felől is tájékozódik. A portréfestő-szenvedélyen túl ez a strukturális ér­

Next