Magyar Könyvszemle, 1946 (70. évfolyam, 1-4. szám)
2. KISEBB KÖZLEMÉNYEK - TOLNAI GÁBOR: Halász Gábor 95
96 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Kitűnő hivatalnok volt, aki a könyvtári munka legkevésbbé igényes foglalatosságait is példaadó lelkiismeretességgel és alapossággal végezte. HALÁSZ GÁBOR a magasrendű munkának kijáró komolysággal töltötte be a hivatali posztot; szellemének festőanyaga szinte színeket varázsolt a kartotékcédulák lapjaira és szellemi tartalommal telítette a decimális szakrendszer számsorait. Ha valaki az ő képességeivel kitűnően végezte a hétköznapi hivatali munkát, csak természetes, hogy olyan poszton, amelyre tájékozottsága, szakismeretei és képességei eleve rendelték, még tökéletesebben helytállt. Egyéniségének és tehetségének megfelelő munkakört a Kézirattárban talált. Itt töltötte a barbár sorstragédia által oly rövidre mért szolgálati éveinek nagy részét. Az Országos Széchényi Könyvtár története során kevés tisztviselő adatott, aki ennyire hivatott volt erre a szakmai készültséget és rátermettséget kívánó beosztásra. Pedig HALÁSZ GÁBOR nem volt a kifejezés szószerinti értelmében szaktudós. Ő maga, szóban és írásban mindig különbséget tett a szaktudós és az esszéista között. Korántsem olyan formában, mint gondolnák: az esszéista javára. Csak különbséget tett, de nem értékkülönbséget. Magát esszéistának tartotta. Azonban, ha nem is volt formailag szaktudós, éppen a Kézirattárban végzett munkája kapcsán felfedezett (CSOKONAI, VÖRÖSMARTY, JUSTH ZSIGMOND és más) kéziratokat közreadó publikációi fényesen bizonyítják filológiai képzettségét és széleskörű szakismereteit. De felesleges talán ez a bizonyítás, hiszen ezt tanúsítják esszéi is. Műveinek nagy részét, ha nem is kísérik a szakszerűség külső velejárói; jegyzetapparátus nélkül is hatalmas ismeretanyagra támaszkodnak írásai, gazdagon dokumentált tudományos dolgozatok alig versenyezhetnek velük. HALÁSZ GÁBORnak a német megszállás első napjaiban el kellett hagynia az Országos Széchényi Könyvtárat. Nyugdíjba küldték. Ma már csak a Kézirattár katalóguscéduláin, jellegzetes apró betűi idézik emlékét, valamint az Olvasóterem nagy kézikönyvtára, amelyet kitűnő érzékkel ő állított össze. (Utolsó éveiből néhányat a Nyomtatványtárban töltött, helyettes vezetőjeként ennek az osztálynak. Méltatlan mellőzéssel helyeztetett ide, abból a gyűjteményből, melynek avatott értője volt. A németek bevonulását követő napon bementem hozzá a hivatalba. — Túléljük? — kérdezte HALÁSZ GÁBOR menyasszonya, aki szintén jelen volt. — Elszánt bizakodással igennel feleltem. HALÁSZ GÁBOR kételkedve rázta a fejét. Nem bízott ő már semmiben és leszámolt mindennel. Eltávolítása után — mint aki „nyugdíjba ment" — visszavonult szerény óbudai lakásába. Naphosszat dolgozott, hogy befejezhesse még készülő munkáját, mely Egy század élete (A XIX. század eszméi) címen, politikai irodalmunk nagy antológiája lett volna. Barátai gyakran felkeresték; ez volt egyetlen érintkezése a külvilággal. Ő maga egyetlenegyszer sem mozdult ki otthonról mindaddig, míg a katonai behívójegy néven kézbesített kényszermunkára idézés nem parancsolta ezt. Az íróhoz — úgy tetszett — kegyes volt a sors. Mielőtt a behívójegy megérkezett, a négy-