Magyar Könyvszemle, 1966 (82. évfolyam, 1-4. szám)
SZEMLE - Tanulmányok a csehszlovák–magyar irodalmi kapcsolatok köréből (Ism. Dezsényi Béla) 96
SZEMLE Tanulmányok a csehszlovák—magyar irodalmi kapcsolatok köréből. Szerk. Zuzana ADAMOVÁ, Karol ROSENBAUM, SZIKLAY László. Bp. 1965, Akadémiai Kiadó, 595 l. — Dejiny a nárdly. Literárne historické Studie o ceskoslovensko—mad'arskych vztazích. Vedecky redaktor: Julius DOLANSKY redakce sborniku: Zuzana ADAMOVÁ, Karol ROSENBAUM, László SZIKLAY. Praha, 1965, Nakladatelstvo Ceskoslovenské Akadémia Véd. 365. Két országban egyszerre kiadott két kötettel teszik le cseh, szlovák és magyar irodalomtörténészek a jó szándékú tudományos közeledés közös alapkövét. Azonkívül, hogy ez a könyvkiadás történetében is ritka esemény említést kíván, első pillanatra úgy látszik, hogy a két kötet azonos tartalma csak néhány sokoldalú és gazdag bibliográfiai összeállítással és három folyóirattörténeti tanulmányával szolgál rá a magyar könyvtörténészek és bibliográfusok figyelmére. Csakhogy a nemzeteket összehasonlító témakör szükségképpen túlmutat az irodalmon, az irodalomtudományi szempontú és módszerű kutatást kiszélesíti olyan problémakörök felé, mint az írásbeliség keletkezésének, az irodalom hagyományozásának, a közvetítő személyeknek, az intézményeknek, a sajtótermékeknek a története. Egy kissé tehát mindig a tudománytörténet és a művelődéstörténet felé közelíti súlypontját. A komparatisztika ilyenformán túlvezet önmagán — mint azt már a kötet cseh címe és élesen megfogalmazva a kötet egyik legfontosabb összefoglaló fejezetének a szerzője (Ján MISIÁNIK) kifejti. És ez a kötet a nemzetek irodalmi — tudománytörténeti összehasonlításának az útján egyben egy fontos új fejlődési stádiumot jelent. Míg régen ablakokat kerestünk a népek irodalmi arculatának összehasonlítása, kölcsönös tükrözése segítségével — ablakokat elsősorban nyugati népek felé, amelyeken át a germán függönyön túlra, vágyva vágyott szabadabb terekre nyílik kilátás — addig ma minden bizonnyal tudományosabb, de nemzetpolitikai vonatkozásban is jobban értékesíthető szempontokat látunk: a szomszédok kölcsönös megértésének, az egyenrangúak együttműködésének a példáit és lehetőségét. Ezért határtalanul fontos kiemelni a közvetítők közül például egy Anton STRAKA személyét (a kötet külön fejezetet szentel neki), aki meggyőződése szerint irodalmat közvetít, de a féltékeny sovinizmus kiolvassa cselekedeteiből a politikai hátteret — sőt azt, ami már a közvetlen politizáláson is túlmutat, azt a többletet, ami majd az írástudókban új témákat, de eszméket is támaszt, egy távolabbi horizonton új gondolati és életformákat világít be. A cseh, a szlovák és a magyar irodalom — mondja a kötet előszava — elsősorban saját nemzete fellendülését szolgálja ; a nemzet, a nép nevelésének a tendenciája talán sehol, a világ egy másik tájának az irodalmában sem volt meg olyan erős mértékben, mint éppen Kelet-Európának abban a — nyugati — felében, ahol nemzeteink élnek. (8. 1.) Csak véletlen-e, hogy például a svájci irodalom történészei több évtizeddel ezelőtt már ugyanebben a szempontban, a politikai és pedagógiai műfajok előtérbe állításában látták nemzeti irodalmuk fő sajátosságát? Ahol több nép él egymást mintegy körülölelve, nem ugyanígy van-e mindenütt? S éppen csehszlovák—magyar vonatkozásban nem feltűnő-e, sokszor mennyire hasonló vagy éppen közös a módszer, a látásmód akkor is, amikor rétegek és osztályok érdekei vagy vélt érdekei szembehelyezik egymással a nemzeteket és országokat ? E néhány általános észrevételen túl a két azonos tartalmú, párhuzamos kötet minden tanulmánya önálló ismertetést is érdemelne. Kezdve Julius DOLANSKY szép bevezető áttekintésével (Irodalmaink a századok ritmusában), amely az egész csehszlovák-magyar komparatisztika összefoglaló szempontjait fekteti le, kijelölve a súlypontokat és a további kutatás irányait. A továbbiakban a kötet három részét-