Magyar Könyvszemle, 1967 (83. évfolyam, 1-4. szám)

KÖZLEMÉNYEK - Szij Rezső: Adalékok a XX. századi magyar író és kiadója közötti kapcsolathoz 70

70 Közlemények Adatok a XX. századi magyar író és kiadója közötti kapcsolathoz. (Részletek a Kner levelezésből.) A XX. századi író kapcsolatairól kiadójához, nyomdászához jóval keveseb­bet tudunk, mint régebbi korokéból. Valóban úgy van, hogy mióta megszakadt a közös feladatból fakadó kapcsolat író és kiadó között s az jóformán csak a honorárium kérdésére szorítkozik, azon túl alig nyílik alkalom eszmecserére irodalmi, művészeti, társadalmi kérdésekről, a könyv előállításának formai vonatkozásairól nem is beszélve. Ebben a modern kiadó személytelen volta is szerepet játszik, régen a részvénytársasági formában működő kiadó igazgatója és az író között legalább annyi áttétel volt, mint napjainkban. Magasabb szintű megbeszélésre tőkés viszonyok közt is ritkán adódott alkalom, de kivétel volt ez alól a gyomai KNER-kiadó, bár nem mérhető a korszak nagy kiadóvállala­taihoz. De éppen ennek köszönhetjük, hogy Thomas MANN, BALÁZS Béla, LESZNAI Anna, SZABÓ Dezső, LUKÁCS György, SZABÓ Lőrinc, KARDOS László, GELLÉRT Oszkár stb. korai műveinek kiadására vállalkozó KNER Imre személyes ügyének tekinthette az irodalmat, a tipográfia esztétikai vonatkozásainak társadalmi vetületét is kutathatta, s eközben közte és az író, a szerkesztő és az illusztrátor között olyan természetű kapcsolat alakult ki, amely az író-kiadói viszony szokványos kapcsolatainál sokkal mélyrehatóbb. TEVAN Andoré sem fogható hozzá, mert közte és írói között a levelezés alig terjedt túl a honorárium s esetleg a terjedelem néhány kérdésén, még TEVAN Andor—KELETI Arthur—HINCZ Gyula levelezés is csak részben kivétel ez alól. KNER Imrét azonban erős társadalmi érzéke hajtotta a problémák észrevevésére, s a benne élő reforméi­indulat azok boncolásához, még ha tenni egyébként vajmi keveset tehetett is. Mi minden tükröződik ebben a kiadó és írója közti viszonyban, a ránk maradt levelezésben, természetesen nem lehet tárgya egy rövid s inkább csak illusztratív jellegű bemutatásnak. De talán mégis fölhívja a figyelmet a problémára, író és kiadó közötti kapcsolat vizsgálatának szükségességére. Ezen a téren nem elég ugyanis csak az egyik fél, tehát az író levelezését közölni, főleg nem akkor, amikor a kiadóé is bőven tartalmaz az irodalomtörténet számára közérdekű mondanivalót. KNER Imrét az irodalmi élet pletykái nem érdekelték, őt a mű, az ember és a társadalom érdekei izgatták, ezért veti fel saját munkája problémáit s állítja villámfénybe. Ezért láttat messzeágazó össze­függéseket. Az emberiség egyetemes érdekével nála mindig összhangban állott a nemzeti érdek. Közben a magával való soha meg nem elégedés megint olyan jellemvonás, ami ebben a formában és mélységben csak egyéni kiadó esetében lehetséges. Mindezek hogyan is tükröződnek írók és kiadójuk levelezésében: milyen irodalmi, esztétikai, társadalmi, tipográfiai kérdések merültek föl, milyen szempontok határozták meg a közönséghez eljutó munka formai követelményeit, ezt mutatom be az alábbiakban egyetlen év, még hozzá a gazdaságilag igen nehéz 1932-es esztendő gyomai könyvtermé­keivel kapcsolatos levelek alapján. 1932 bizonyos tekintetben vízválasztó a KNER-könyvkiadó történetében. Mert bár 1933-ban jelenik meg az északi sorozat utolsó része, ez még ennek az 1932-es esztendő­nek eredménye s ezután már javarészt csak olyan könyvek készülnek, amelyeket bizonyos alkalmak szülnek avégből, hogy nem is annyira a kiadó, mint inkább a nyomda ily for­mában is életjelt adjon magáról. A KNER Imre részéről sokszor elhangzott fenyegetőzés ettől kezdve válik valósággá: csakugyan felhagy a kiadással. Ami ezután történik, az mái­nem könyvkiadás — a szónak megszokott értelmében. 1932 márciusában készült el a Magyar Bibliophil Társaság megbízásából FITZ József: Hess András a budai ősnyomdász című könyve 400 számozott példányban, a tár­saság tagjai számára, diósgyőri bordázott és merített papíron s további 200 példány diósgyőri famentes papíron a könyvpiac részére. A 195 oldalas mii a lipcsei egyetemi (Univ) betűből készült, amely betű, mint éppen ez a könyv bizonyítja, kitűnően tudta megteremteni a XV. század könyvvilágának hangulatát. A könyvet természetesen

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék