Magyar Könyvszemle, 1977 (93. évfolyam, 1-4. szám)
TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Magyar írók olvasmányairól 335
Magyar írók olvasmányairól 337 A Hét által közzétett válaszokban legtöbbször előforduló írói nevek a magyarok közül: Petőfi Sándor, Jókai Mór, Arany János. A külföldi írók közül pedig Shakespeare, Goethe és Dickens. A legtöbbször megemlített hazai és külföldi írónevek azt a körülményt tükrözik, hogy noha e korszak — a múlt század kilencvenes évei — nem bővelkedett kimagasló irodalmi alkotásokban Magyarországon, de a hazai kulturális élet legjobbjai az igazán jó műveket becsülték a legtöbbre. Feltehetőleg egy szélesebb olvasóréteget érintő felmérés más — kevésbé értékes — szerzők neveit vetette volna felszínre. A Hét körkérdését időrendben Gyalui Farkas vállalkozása követte, ő már tanulva Kiss Józsefek hibájából nem megkötő jellegű kérdésekkel fordult a nyilatkozókhoz. Gyalui 1902-ben bocsátotta közre kora kiváló íróinak, művészeinek vallomásait olvasmányaikról Legkedvesebb könyveim címen. A Singer és Wolfner kiadónál megjelent összeállítás célját az előszóban a következőkben jelölte meg: „Az irodalomtörténetnek és a művelődéstörténetnek kívántam adatokat szolgáltatni a mai magyar szellemi élet néhány vezérének s kiváló munkásainak olvasmányairól. Hiszem, hogy egyúttal sikerül a közfigyelmet általuk ráirányítanom a könyvekre s kivált néhány olyan könyvre, mely éppen ezért, mert nevezetes hatást tett kiváló szellemekre, méltó arra, hogy a magyar közönség újból és újból olvassa." Gyalui Farkas kiadványával a könyvek kultuszát is kívánta szolgálni, ezért közli néhány ex libris nyomatát is. ,,Azoknak, akik könyvet gyűjtenek lelkük, házuk ékességére, jó szolgálatot teszünk, ha megismertetjük néhány művészi kivitelű ex librissel" —írja a könyv utószavában, végül pedig felsóhajt: „Vajha Magyarországon a könyv szeretete és a gyűjtés minél szélesebb körben terjedne. Vele együtt fellendülne természetesen az ex librisek szaporodása is. Szintúgy kedvesebb előttünk a könyv, ha nevünket rajta magyar művészek ötlete és tudása ékesíti, egy szikra a magyar művészetből." Gyalui mintegy 34 író, művész vallomását gyűjtötte össze életkoruk szerinti egymásutánban. A nyilatkozók közül ma is ismertek a következő nevek: Tóth Lőrinc, Jókai Mór, Vámbéry Ármin, Hermann Ottó, Ágai Adolf, Rákosi Jenő, Bartha Miklós, Mikszáth Kálmán, Jászai Mari, Ábrányi Emil, Bársony István, Tóth Béla, Benedek Elek, Rákosy Viktor (Sipulusz), Szabolcska Mihály, Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc és Tömörkény István. Az összeállítást név- és tárgymutató egészíti ki, amelyből kiderül, hogy a legtöbbször előforduló név Dickens, őt követik sorrendben Jókai, Petőfi, Shakespeare, Arany, Vörösmarty, Hugo, Jósika, Heine, Goethe, Schiller, Dosztojevszkij, Cervantes és Eötvös József. Gyalui kiadványának egyik jellemző és egyben eléggé ismeretlen vallomása Tömörkényé, ezért nem látszik érdektelennek néhány részét idézni : „Elsősorban, így gondolom, hogy irodalmi működésemre az olvasmányok kevesebb hatással voltak, mint a nép között való élés. Az apám vendéglős és birtokos volt, gyerekkorom óta minden szabadságidőmet a tanyán töltöttem, továbbá mint katona több éven át külföldi szolgálatban, közös életben voltam egyik legmagyarabb, a 46-os szegedi ezred legénységével. Olvasmányaim, amennyire visszaemlékezni tudok, apró gyerekkoromban ugyanazok voltak, amik egykorú társaimé: Robinson, Jelky András, a szép Meluzina, a szent Genovéva, a fordított Rübezahl, Tatár Péter ponyvairodalma, idősebb testvéreim iskolai olvasókönyvei — ezek hatását nem érzem. Fenimoore Cooper dolgai, továbbá a Cserkésző, melynek szerzője nevét elfeledtem, inkább mondhatom, hogy maradandó hatást tettek . . .