Magyar Könyvszemle, 1979 (95. évfolyam, 1-4. szám)
TANULMÁNYOK - Kiss József: A Petőfi-költemények kiadásának története 1850-től 1945-ig 43
Kiss József nép „hírét sem hallotta ennek az eszmének", most kézzelfogható igazolást nyert. Petőfi költészete a megtorlás, a terror, a megfélemlítés viszonyai közt a lakosság széles rétegeinek tudatában elválaszthatatlanul összekapcsolódott a nemzeti függetlenség és a társadalmi igazság gondolatával. Emich Gusztáv Emich Gusztávra, aki a költőtől összes verseit annak idején ,,örökre" megvette,ő szép és felelősségteljes, de az adott helyzetben igen kényes feladat várt. Petőfi kétségkívül jó kezekbe tette le az összes költemények s ezután összeírt újabb kötete ügyét (ez utóbbiról nem sejthette akkor, hogy életműve le is zárul vele): a költőnél alig egy évtizeddel idősebb (1814-ben született), jómódú budai kisiparos családból való Emich nemcsak alapos felkészültségű és ügyes könyvkereskedő-kiadó-nyomdász szakember volt, de a nagyvonalúság és a merészség erénye sem hiányzott belőle. Üzletének megnyitása körülbelül egybeesett Petőfi költői fellépésével, s ettől fogva közel három évtizeden át szakadatlanul fejlesztette vállalatát, mind jobban kiterjesztette üzleti tevékenységét. Ez idő alatt (bizományosi és nyomdai munkái mellett) 25 lapvállalkozásán kívül mintegy 650 munkát adott ki 850 kötetben, túlnyomórészt magyar nyelvűeket. (Jóllehet ő maga, német anyanyelvű lévén, nem is tudott jól magyarul.) Belvárosi üzlethelyiségében (kb. a mai Felszabadulás téren) az érdeklődők már a negyvenes évek folyamán kényelmes fotelekben ülve tekinthették meg a könyvújdonságokat és a külföldi lapok frissen érkezett számait.7 Petőfi is sokat tanyázott nála, főként 1846 —1847-ben, amikor leveleit is oda címeztette.8 A költő kedvelte és sokra becsülte Emilhet (ebben nyilván szerepet játszott az a körülmény is, hogy általa hozzájuthatott az őt legjobban érdeklő hazai és külföldi kiadványokhoz). Már 1845 szeptemberében neki adta el a Szerelem gyöngyeit, s attól fogva — az egy Hóhér kötete kivételével (amelyet Eötvös József közbenjárására Hartleben vásárolt meg tőle) — minden kötetének Emich volt a kiadója vagy bizományosa. Hogy a könyvárus nagylelkű vagy bőkezű lett volna vele szemben, azt éppen nem lehet mondani; maga a költő is panaszolta egyik 1847 nyarán kelt levelében, hogy Emich ,,fene sovány alkut akar tenni" az összes költemények örökös tulajdonjogára,10 — de végül is megegyeztek, sőt Petőfi 1848 januárjában a ,,Murány ostromá"nak kiadót kereső Aranyhoz intézett soraiban így nyilatkozott Emichről: ,,Ha rögtön van szükséged pénzre, eljárok vele [ti. a kézirattal] a többi könyvárushoz [...] Én nekem valamennyivel volt már dolgom, s biztosítsak, hogy Emich a legbecsületesebb ember köztök, s így jó lesz, vele jönöd összeköttetésbe."11 (NB. így is történt: Arany költeményét végül is Emich vette meg, és még 1848-ban kiadta.) 5 VP VII. (Bp. 1964.) 198. 6 L. Petőfi és Emich 1847. jún. 26-án kötött szerződésének szövegét, VP V. 170. 7 SENNOWITZ, I. m. XII—XIII. ill. VII. 8 1846 — 1847 folyamán több levelében Emich címére kéri a választ, 1. pl. VP VII. 40, 56, 59,65 stb. 9 PDf 1846. márc. 26. 241. lapelji jegyzet A hóhér kötéléből adott mutatványhoz. "Aranynak írta 1847. jún. 18-án (VP VII. 67). 11 Uo. 116.