Magyar Könyvszemle, 1979 (95. évfolyam, 1-4. szám)

TANULMÁNYOK - Kiss József: A Petőfi-költemények kiadásának története 1850-től 1945-ig 43

Kiss József nép „hírét sem hallotta ennek az eszmének",­ most kézzelfogható igazolást nyert. Petőfi költészete a megtorlás, a terror, a megfélemlítés viszonyai közt a lakosság széles rétegeinek tudatában elválaszthatatlanul összekapcsolódott a nemzeti függetlenség és a társadalmi igazság gondolatával. Emich Gusztáv Emich Gusztávra, aki a költőtől összes verseit annak idején ,,örökre" meg­vette,ő szép és felelősségteljes, de az adott helyzetben igen kényes feladat várt. Petőfi kétségkívül jó kezekbe tette le az összes költemények s ezután összeírt újabb kötete ügyét (ez utóbbiról nem sejthette akkor, hogy életműve le is zárul vele): a költőnél alig egy évtizeddel idősebb (1814-ben született), jómódú budai kisiparos családból való Emich nemcsak alapos felkészültségű és ügyes könyvkereskedő-kiadó-nyomdász szakember volt, de a nagyvonalúság és a merészség erénye sem hiányzott belőle. Üzletének megnyitása körülbelül egybeesett Petőfi költői fellépésével, s ettől fogva közel három évtizeden át szakadatlanul fejlesztette vállalatát, mind jobban kiterjesztette üzleti tevé­kenységét. Ez idő alatt (bizományosi és nyomdai munkái mellett) 25 lapvál­lalkozásán kívül mintegy 650 munkát adott ki 850 kötetben, túlnyomórészt magyar nyelvűeket. (Jóllehet ő maga, német anyanyelvű lévén, nem is tudott jól magyarul.) Belvárosi üzlethelyiségében (kb. a mai Felszabadulás téren) az érdeklődők már a negyvenes évek folyamán kényelmes fotelekben ülve tekint­hették meg a könyvújdonságokat és a külföldi lapok frissen érkezett számait.7 Petőfi is sokat tanyázott nála, főként 1846 —1847-ben, amikor leveleit is oda címeztette.8 A költő kedvelte és sokra becsülte Emi­lhet (ebben nyilván sze­repet játszott az a körülmény is, hogy általa hozzájuthatott az őt legjobban érdeklő hazai és külföldi kiadványokhoz). Már 1845 szeptemberében neki adta el a Szerelem gyöngyeit, s attól fogva — az egy Hóhér kötete kivételével (amelyet Eötvös József közbenjárására Hartleben vásárolt meg tőle)­ — min­den kötetének Emich volt a kiadója vagy bizományosa. Hogy a könyvárus nagylelkű vagy bőkezű lett volna vele szemben, azt éppen nem lehet mondani; maga a költő is panaszolta egyik 1847 nyarán kelt levelében, hogy Emich ,,fene sovány alkut akar tenni" az összes költemények örökös tulajdonjogára,10 — de végül is megegyeztek, sőt Petőfi 1848 januárjában a ,,Murány ostromá"­nak kiadót kereső Aranyhoz intézett soraiban így nyilatkozott Emichről: ,,Ha rögtön van szükséged pénzre, eljárok vele [ti. a kézirattal] a többi könyv­árushoz [...] Én nekem valamennyivel volt már dolgom, s biztosítsak, hogy Emich a legbecsületesebb ember köztök, s így jó lesz, vele jönöd összekötte­tésbe."11 (NB. így is történt: Arany költeményét végül is Emich vette meg, és még 1848-ban kiadta.) 5 VP VII. (Bp. 1964.) 198. 6 L. Petőfi és Emich 1847. jún. 26-án kötött szerződésének szövegét, VP V. 170. 7 SENNOWITZ, I. m. XII—XIII. ill. VII. 8 1846 — 1847 folyamán több levelében Emich címére kéri a választ, 1. pl. VP VII. 40, 56, 59,65 stb. 9 PDf 1846. márc. 26. 241. lapelji jegyzet A hóhér kötéléből adott mutatványhoz. "Aranynak írta 1847. jún. 18-án (VP VII. 67). 11 Uo. 116.

Next