Magyar Könyvszemle, 1979 (95. évfolyam, 1-4. szám)
SZEMLE - A Tevan nyomda- és kiadóvállalat történetéből. (1903–1949). Szerk. Szabó Ferenc. (Lengyel András) 426
Masaryk Akadémián dolgozó magyar értelmiségiekkel kapcsolatban megállapítja, hogy aktivisták voltak, azaz ,,a Csehszlovák Köztársaság mindenkori kormányának politikáját támogatták és népszerűsítették . . . fenntartás nélkül szolgálták a fennálló rendszert és mind az osztályszempontú, mind a nemzetiségi szempontú bírálatról lemondtak ..." és a Pragerhez közel álló aktivisták ,,a magyar nemzetiséggel szemben elkövetett igazságtalanságok ellen valóban nem emeltek szót. A Prager-kiadványok között nincs olyan, mely a magyar kisebbség sérelmeinek adna hangot." Ez utóbbi kétségtelen tény. A csehszlovákiai magyar kisebbség sérelmeit a Csehszlovák Kommunista Párt sorolta — helyesen — a burzsoá rendet bíráló munkájának fegyvertárába, s éppen eleget foglalkoztak vele egészen más előjellel a csehszlovákiai és a magyarországi szélsőségesen magyar nacionalista körök. A haladó csehszlovákiai magyarság — és nagyrészt ilyenek működtek a Prager Kiadó vonzásában — csakis a csehszlovák—magyar közeledést támogatta saját jól felfogott érdekében és a nacionalizmussal való szembefordulás kinyilvánításaként. A hibái ellenére haszonnal olvasható tanulmány idézi Práger Jenő válaszát Győry Dezső és kilenc írótársa kérésére egy irodalmi folyóirat ügyében: ,,Olyan folyóiratot kellene indítanunk, amely 1. lehetővé tenné a csehszlovákiai magyar íróknak, hogy írásaikat eljuttassák az egész magyar nyelvterületre, 2. rendszeresen mozdítaná elő a Duna-völgyi népek kultúrcseréjét, és 3. ugyanakkor rendszeresen látná el a közvetítő feladatát a nyugati kultúra és a magyar nyelvterület között." Prager Jenő valóban nem csupán üzleti vállalkozásnak szánta kiadóját. KÄFER ISTVÁN A Tevan nyomda- és kiadóvállalat történetéből. (1903-1949). Szerk.: SZABÓ Ferenc. Békéscsaba, 1978. 161. (Bibliotheca Bekesiensis 16.) A Bibliotheca Bekesiensis sorozat, melynek első kötete 1967-ben jelent meg, e füzettel immár 16. kötetéhez érkezett el. A sorozat annak idején, bevallottan, bibliofil igényekkel indult s az egyes kötetek remek kiállítása is „csupán" a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakiskola tanulóinak nyomdai szakismeretét volt hivatva igazolni. Az alapítószerkesztő, Papp János azonban, nagyon helyesen, a szép külsőhöz esetről esetre hasznos tartalmat is társított, s így az évek során egy érdekes és izgalmas helytörténeti „könyvtár" is létrejött. Jellemzésül elegendő talán megemlíteni, hogy (Haan Lajos, Banner János, Tessedik Sámuel, Kner Imre stb. írásai mellett) e sorozat kötetei pl. Justh Zsigmond parasztszínházára, Réthy Lipót szarvasi nyomdájának történetére vonatkozó dokumentumokat is tartalmaznak. Az új kötet, melyet már nem Papp János, hanem a gyulai levéltár igazgatója, Szabó Ferenc szerkesztett, mindenképpen a jó hagyományok folytatója. A kis könyv papírja, tipográfiája, kötése stb. igen ízléses, szép, sőt — a színes illusztrációk kivitelezése révén — e könyvecske a sorozat egyik legszebb darabja. Tartalma pedig külön is aktuális, hisz a nagyhírű békéscsabai Tevan nyomda létrejöttének 75. évfordulójára jelent meg. Tevan Andorról s officinájáról, természetesen, eddig is viszonylag sokat tudtunk valamennyien. Tévednénk azonban, ha azt hinnénk, hogy mindent, mi lényeges, tudunk. Hogy menynyi hézaga van ismereteinknek, éppen e könyvecske tanulmányai bizonyítják. A négy tanulmány ugyanis, mely a kötet anyagát adja, mind lényeges pontokon gazdagítja eddigi ismereteinket. Ha a feldolgozás színvonala nem is egyenletes, a tárgyválasztás minden esetben fontos s ez eleve előrelépést jelent. A szerkesztő, Szabó Ferenc A Tevan nyomda üzemtörténetéből címen értekezett tanulmánya „a magas színvonalú könyvkiadás lehetőségeit megteremtő vagy korlátozó általános üzemi viszonyok és adottságok" feltárását kívánta elősegíteni. Előmunkálatokra alig-alig támaszkodhatott, ezért külön öröm, hogy írása főleg (eddig ismeretlen) levéltári anyagra épül. Amit a Tevan nyomda létrejöttéről, első lépéseiről ír, önmagában is fontos, érdekes. Ennél is fontosabb azonban, hogy — ha hézagosan is — Szabó megkísérli rekonstruálni a nyomda gépparkját, alkalmazottainak létszámát is. Minden nyomdatörténetnek, tudjuk, nélkülözhetetlen alapadatai ezek, így, ha a nyomda termékeiről is sikerülne számszerű adatokat hoznia, a legfontosabbakat már tudnánk a Tevan nyomdáról. S ez nagy szó. Kár viszont, hogy nem nézte meg Tevan Andornak az Akadémiai Könyvtár kézirattárában őrzött hagyatékát, amely — vélhetőleg — a nyomdára vonatkozóan is tartalmaz adatokat. A második tanulmány szerzője, Petőcz Károly, aki a kötet tipográfusa és kötésének tervezője is, Tevan Andor a magyar könyvkultúra szolgálatában címen írt. (45 — 99). Ő kiváló nyomdai szakember, remek tipográfus, Tevan könyvmvészeti-tipográfiai tevékenységének is egyik legjobb