Magyar Könyvszemle, 1982 (98. évfolyam, 1-4. szám)
TANULMÁNYOK - Buzinkay Géza: A magyar közművelődési lapok „élet- és jellemrajzai” 1867–1890 198
A magyar közművelődési lapok 217 viszont azt bizonyítják, hogy erősebb szerkesztői tudatossággal, a szerkesztői egyéniségnek és tájékozódásnak a korábban feltételezettnél nagyobb szerepével lehet számolni. Nagy Miklós lapjainak, főleg a Vasárnapi Újságnak markáns vonása volt a közép-kelet-európai, majd a nyugat-európai—angolszász orientációt a nyolcvanas években felváltó német érdeklődés, a politika helyett történelem előtérbe állítása, s általában a tájékozódási irányok közötti mintegy görcsös választási kényszer, vagyis hogy a szerkesztő úgy vélte, az egyik irányt csakis a másik rovására érvényesítheti. Ágai Magyarország és a Nagy Világában kiegyensúlyozottabbak voltak a jellemző irányok, egymást inkább támogatták, mintsem kiszorították. Bármilyen jelentős volt e lapban is a politikai szempont szerepe, valamivel fontosabb volt a szellemi-művészeti élet figyelése. A lap történeti érdeklődése igen mérsékelt maradt, a környező országokból származó portrék úgyszintén kis számban jelentek meg benne, viszont Ágai élénk és növekvő érdeklődése egyformán irányult minden, nálunk polgáriasultabb nemzet felé. A Vasárnapi Újság szinte vívódott a magyar vagy a külföldi orientáció között, a Magyarország és a Nagy Világ természetesnek tartotta életrajzi rovatának két egyenlő súlyú részre történő felosztását. Nagy Miklós mintha szorongott volna a nemzeti művelődés iránya miatti felelősség súlya alatt, Ágai viszont, úgy tűnik, mintha mindig kiegyensúlyozott, magabiztos és bizakodó lett volna. Az előbbi nagy irányvonalakat láthatott maga előtt, kombinált és történeti biztosítékokat keresett, az utóbbi élénk, szemfüles volt, és fel sem merült benne, hogy minden kérdésre, akár a súlyosabbakra is, éppen neki kellene válaszolnia. A szerkesztők e néhány határozottabb vonása mögött lapjaik olvasóközönségének, tágabban a hazai középosztály két nagy csoportjának, a dzsentrinek és a polgári középosztálynak aspirációi is felfedezhetők, amint erről már feljebb szóltunk. A két lap társadalmi-művelődéstörténeti helyének a korábbinál világosabb elkülönítése egymástól már e rovat alapján is indokolható, akárcsak periódusaik megkülönböztetése. Az élet- és jellemrajzok rovat kifejlett formája, tartalmi súlya a korai közművelődési laptípus „enciklopédiai" csoportját jellemezte. Ez a csoport a laptípuson belül kiemelkedő szerepet az 1870-es évek végéig játszott, utána osztoznia kellett az időközben differenciálódott hazai közönségen. A néplap típus már a 70-es évek első felében megjelent, s bár az évtized közepén valóban eltolódott a politikai lapjelleg felé, mégsem csúszott át teljesen abba a típusba. Helyesebb az a megfogalmazás, hogy egy évtizedig a közművelődési lapok perifériáján helyezkedett el, majd a 80-as évek közepétől kezdett erősödni közművelődési funkciója, amit többek között portréinak számszerű gyarapodásával együtt jelentkező belső strukturálódása is mutat. Az 1880-as évtized művelődési palettája a korábbinál színesebb lett, s a változás a polgári—kispolgári rétegek részesedésének növekedésére vall. Az összes új közművelődési lap e rétegek valamelyikének készült, s még amikor mintaképeit tekintve közelített is a dzsentri középosztályhoz és lapjának, a Vasárnapi Újságnak, példájához, a tájékozódás kiindulási alapja valamelyik polgári rétegcsoport volt. Az elsősorban vidéki kispolgári, kishivatalnok rétegnek készülő Képes Családi Lapok, a főleg nagyvárosi műveltebb polgári-hivatalnoki családoknak kiadott Ország-Világ, majd a polgári—nagypolgári—értelmiségi családoknak készülő Magyar Salon alapjában mind már polgári indíttatású volt. E lapok hangneme és szerkezete nemcsak egymástól tért el határozottan, hanem a korábbi „enciklopédias" laptípustól is. E tekintetben szintén jó tanúk életrajzaik: a Képes Családi