Magyar Könyvszemle, 1991 (107. évfolyam, 1-4. szám)

KÖZLEMÉNYEK - Batári Gyula: A clevelandi „Szabadság” és alapítója, Kohányi Tihamér 291

Közlemények United States." (Sz. 1897. 2. sz. 4.). Ugyanebben az évben Kohányi beolvasztotta lapjába a New York-i Magyar Híradót. Ezt a körülményt is feltüntette a címfejen. 1899-ben kiadta az első színes karácsonyi szá­mot. Majd büszkén jelenthette a huszadik század első évében, hogy az akkor létező 186 amerikai magyar egyletből „143 a „Szabadságiban hirdette egyleti ügyeit... " (Sz. 1901.1. sz. 2.) Mivel itt nem lehet célunk a máig megjelenő lap teljes történetének a feldolgozása, csupán csak az alapító szerkesztő Kohányi haláláig terjedő korszakkal foglalkozunk. Jelentős sikernek minősíthető az amerikai magyar sajtó kezdeti korszakának viszonylatában, hogy megérte alapításának tizedik évfordulóját és képes volt a további évtizedekben is fenntartani magát. Ko­hányi elérte, hogy a Szabadság az amerikai magyarság legjelentősebb orgánumává vált és hogy az ekkor még hetenként megjelenő kiadvány (utóbb hetenként kétszer látott napvilágot, napilappá pedig 1908-tól alakult) jelentős hatást tudott gyakorolni a magyar kivándorlókra. Az alapítás tizedik évfordulójára 72 oldalas emlékszám is megjelent. A kiadványra felfigyeltek a hazai politikusok és újságírók is — általában is ekkoriban indultak meg a hivatalosnak minősíthető kapcsolatok a hazai szervek és az amerikai ma­gyarok között. Köszöntötte a lapot Széll Kálmán miniszterelnök, üdvözölték Wlassics Gyula és Darányi miniszterek, de számos amerikai vezető (szenátorok) is. A kapcsolatfelvételnek jelentős állomása volt, hogy nemzeti zászlót küldtek az amerikai magyarság­nak. Erről a következőképpen számolt be a lap: Isten Hozott Édes Anyánk! Ezerkilencszázkettő augusztus harmincegyedik napja arany betűkkel lesz Amerika magyarsá­ga történetének a­lapjaira feljegyezve. Ezen a napon ér partot az a zászló, a­melyet a magyar nemzet az „Országos Nemzeti Szövetség" útján az amerikai magyaroknak ajándékozott... Az eddigi előkészületekből ítélve a New Yorkban lefolyandó ünnepségek felül fognak múlni minden eddig rendezett magyar ünnepet... Kohányi Tihamér. (Sz. 1902. 35. sz. 14.) Egyébként a zászló érkezésével kapcsolatban is adódott támadás, ugyanis az volt ráhímezve, hogy „Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar". Ezt az idézetet a korabeli amerikai pánszláv sajtó ameri­kaellenes megnyilvánulásnak tüntette fel; feljelentést is küldtek az Amerikai Egyesült Államok elnöké­nek. Az ügy tisztázódásáig számos cikk foglalkozott a témával a Szabadság hasábjain. Az 1902. év másik nagy eseménye a debreceni Tóth András — Tóth Árpád költő édesapja — által készített clevelandi Kossuth Lajos-szobor felállítása volt, a nagy magyar államférfi születésének száza­dik évfordulója alkalmából. Ekkor finom papíron külön „Kossuth szám"-ot adtak ki (Sz. 1902. 39. sz.), amelynek címoldalán a valóban szép szobor nagy méretű képe látható. A szoboravatási ünnepségekről így számolt be később a lap: Szombaton este a Clark ucai Hungárián Hall-ban ismerkedési estély volt... Sok lelkes beszéd hangzott el itt is. Az estélyről Kossuth Ferencnek és Tóth András szobrász­nak üdvözlő táviratot küldtek... Kossuth dicső ércalakja előtt meghajolván Amerika népe, mű alkotóját szívből üdvözöljük. Nagy lelkesedést keltett Zseni József beszéde, aki szóba hozta, hogy az amerikai nemzet szí­vességét viszonzandó Washingtonnak kellene szobrot állítani Budapesten. (Sz. 1902.40.sz. 1.) A terv Kohányi és a Szabadság nem csekély mértékű közreműködésével végül 1906-ban valósulhatott meg, a liberális szellemű Bárczy István akkori budapesti polgármester tevékeny segítségével. Jelentős esemény volt a lap életében, hogy 1909-ben Fecsó Imre hírlapját, a Magyar Napilapot — amely kiadvány „Az első amerikai magyar napilap"-nak hirdette magát — sikerült magába olvasztania. Története folyamán a legnagyobb elismerésben alapításának huszadik évfordulója alkalmából volt része a Szabadságnak. Ekkor is kiadtak egy díszes, vastag jubileumi számot. Az ez alkalomból rendezett ban­ketten — amint már említettük — megjelent Clevelandben Taft, az Egyesült Államok akkori elnöke is. A Szabadság első korszakának az alapító szerkesztő Kohányi Tihamér 1913-ban, nem sokkal az évfor­duló után bekövetkezett hirtelen halála vetett véget, a lap további történetével itt már nem kívánunk fog­lalkozni. Kohányi politikai arculatának mai megítélése a szakirodalomban nem túl kedvező, elsősorban

Next