Magyar Könyvszemle, 1991 (107. évfolyam, 1-4. szám)
KÖZLEMÉNYEK - Batári Gyula: A clevelandi „Szabadság” és alapítója, Kohányi Tihamér 291
Közlemények United States." (Sz. 1897. 2. sz. 4.). Ugyanebben az évben Kohányi beolvasztotta lapjába a New York-i Magyar Híradót. Ezt a körülményt is feltüntette a címfejen. 1899-ben kiadta az első színes karácsonyi számot. Majd büszkén jelenthette a huszadik század első évében, hogy az akkor létező 186 amerikai magyar egyletből „143 a „Szabadságiban hirdette egyleti ügyeit... " (Sz. 1901.1. sz. 2.) Mivel itt nem lehet célunk a máig megjelenő lap teljes történetének a feldolgozása, csupán csak az alapító szerkesztő Kohányi haláláig terjedő korszakkal foglalkozunk. Jelentős sikernek minősíthető az amerikai magyar sajtó kezdeti korszakának viszonylatában, hogy megérte alapításának tizedik évfordulóját és képes volt a további évtizedekben is fenntartani magát. Kohányi elérte, hogy a Szabadság az amerikai magyarság legjelentősebb orgánumává vált és hogy az ekkor még hetenként megjelenő kiadvány (utóbb hetenként kétszer látott napvilágot, napilappá pedig 1908-tól alakult) jelentős hatást tudott gyakorolni a magyar kivándorlókra. Az alapítás tizedik évfordulójára 72 oldalas emlékszám is megjelent. A kiadványra felfigyeltek a hazai politikusok és újságírók is — általában is ekkoriban indultak meg a hivatalosnak minősíthető kapcsolatok a hazai szervek és az amerikai magyarok között. Köszöntötte a lapot Széll Kálmán miniszterelnök, üdvözölték Wlassics Gyula és Darányi miniszterek, de számos amerikai vezető (szenátorok) is. A kapcsolatfelvételnek jelentős állomása volt, hogy nemzeti zászlót küldtek az amerikai magyarságnak. Erről a következőképpen számolt be a lap: Isten Hozott Édes Anyánk! Ezerkilencszázkettő augusztus harmincegyedik napja arany betűkkel lesz Amerika magyarsága történetének alapjaira feljegyezve. Ezen a napon ér partot az a zászló, amelyet a magyar nemzet az „Országos Nemzeti Szövetség" útján az amerikai magyaroknak ajándékozott... Az eddigi előkészületekből ítélve a New Yorkban lefolyandó ünnepségek felül fognak múlni minden eddig rendezett magyar ünnepet... Kohányi Tihamér. (Sz. 1902. 35. sz. 14.) Egyébként a zászló érkezésével kapcsolatban is adódott támadás, ugyanis az volt ráhímezve, hogy „Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar". Ezt az idézetet a korabeli amerikai pánszláv sajtó amerikaellenes megnyilvánulásnak tüntette fel; feljelentést is küldtek az Amerikai Egyesült Államok elnökének. Az ügy tisztázódásáig számos cikk foglalkozott a témával a Szabadság hasábjain. Az 1902. év másik nagy eseménye a debreceni Tóth András — Tóth Árpád költő édesapja — által készített clevelandi Kossuth Lajos-szobor felállítása volt, a nagy magyar államférfi születésének századik évfordulója alkalmából. Ekkor finom papíron külön „Kossuth szám"-ot adtak ki (Sz. 1902. 39. sz.), amelynek címoldalán a valóban szép szobor nagy méretű képe látható. A szoboravatási ünnepségekről így számolt be később a lap: Szombaton este a Clark ucai Hungárián Hall-ban ismerkedési estély volt... Sok lelkes beszéd hangzott el itt is. Az estélyről Kossuth Ferencnek és Tóth András szobrásznak üdvözlő táviratot küldtek... Kossuth dicső ércalakja előtt meghajolván Amerika népe, mű alkotóját szívből üdvözöljük. Nagy lelkesedést keltett Zseni József beszéde, aki szóba hozta, hogy az amerikai nemzet szívességét viszonzandó Washingtonnak kellene szobrot állítani Budapesten. (Sz. 1902.40.sz. 1.) A terv Kohányi és a Szabadság nem csekély mértékű közreműködésével végül 1906-ban valósulhatott meg, a liberális szellemű Bárczy István akkori budapesti polgármester tevékeny segítségével. Jelentős esemény volt a lap életében, hogy 1909-ben Fecsó Imre hírlapját, a Magyar Napilapot — amely kiadvány „Az első amerikai magyar napilap"-nak hirdette magát — sikerült magába olvasztania. Története folyamán a legnagyobb elismerésben alapításának huszadik évfordulója alkalmából volt része a Szabadságnak. Ekkor is kiadtak egy díszes, vastag jubileumi számot. Az ez alkalomból rendezett banketten — amint már említettük — megjelent Clevelandben Taft, az Egyesült Államok akkori elnöke is. A Szabadság első korszakának az alapító szerkesztő Kohányi Tihamér 1913-ban, nem sokkal az évforduló után bekövetkezett hirtelen halála vetett véget, a lap további történetével itt már nem kívánunk foglalkozni. Kohányi politikai arculatának mai megítélése a szakirodalomban nem túl kedvező, elsősorban