Magyar Könyvszemle, 1999 (115. évfolyam, 1-4. szám)

KÖZLEMÉNYEK - Mózes Huba: A két világháború közötti erdélyi kisebbségi magyar prózakötetek új kiadásai 246

Közlemények Rácz ekkor elővette az országgyűlési képviselők névjegyzékét. Megállapította, hogy a 245 hon­atya közül mintegy 150 személy a barátja, ismerőse vagy lekötelezettje. Egy kérvényt szerkesztett, és felkeresve őket a lakásukon, 148 képviselővel alá tudta íratni. Ezzel állított be Imrédy Bélához a miniszterelnökhöz, akinek akkoriban Kolosváry-Borcsa Mihály volt a titkára. Mindkettő régi ismerő­se volt, de Kolosváryval nem szívelték egymást (ő be sem akarta engedni az irodába), és Imrédy sem feltétlenül akart kedvezni az ellenzékhez tartozó Rácznak. A rengeteg aláírás azonban hatott: meg­kapta a kért lapengedélyt, így jelent meg 1938 karácsonyára Szeleczky Zitával, a Nemzeti Színház művésznőjével a címlapján a Színházi Magazin­­ 100 000 példányban.­ Az új lapot az a kettősség jellemezte, hogy egyrészt újszerűt akart adni az olvasóknak, más­részt azért megtartotta a Színházi Élet már ismert és elfogadott vonásait. Pl. Rácz is minden szám­ban kiadott színdarab-mellékletet (ez annak idején Incze Sándor kényszerűségből született, de nagyszerűen bevált ötlete volt), leggyakrabban talán Kőváry Gyula művei szerepeltek itt. Minda­zonáltal ez a folyóirat sosem tudta elérni a Színházi Élet népszerűségét és színvonalát. A lap utolsó száma 1944. április 12-én jelent meg. Ezután Rácz már inkább birtokán, a Vác melletti Penczen tartózkodott. Jól is tette, mert az ostrom alatt a ház, amelyben a Színházi Maga­zin szerkesztősége volt, egy gyújtóbombától porig égett. Később, a fordulat éve után Rácz fizikai munkás lett a Gomb és Fésű Szövetkezetnél... 1955-ben családjával együtt elhagyta az országot. Új-Zélandban, Christchurch városában halt meg 1976. július 18-án. BÁLINT GÁBOR A két világháború közötti erdélyi kisebbségi magyar prózakötetek és a második világhá­ború utáni recepciójukat jelző újrakiadások megjelenésének dinamikája 1989 decemberéig.* Erdélyi kisebbségi magyar szerzők helybeli kiadók és nyomdák gondozásában 1920 és 1940 között első kiadásban megjelent prózaköteteinek és az 1946, illetve 1955 utáni recepciójukat jelző újrakiadásoknak a táblázatos áttekintésére vállalkozom a megjelenések dinamikájában kifejezésre jutó törekvések érzékeltetése céljából. A táblázatok a kronológiai rendet műfaji és azon belül korszakonkénti bontásban a kiadók és a kiadási helyek figyelembevételével, majd a rövidprózaköteteket és regényeket egyaránt jegyző írók csoportjára vonatkoztatva érvényesítik. A táblázatok olvasását előkészítve, elöljáróban közlöm a szükség szerint alkalmazott rövidítések jegyzékét: H = helység, K = kiadó, Ö = összesen, Br = Brassó, D = Déva, Gy = Gyergyószentmiklós, Kd = Kézdivásárhely, Kv = Kolozsvár, L = Lugos, Mv = Marosvá­sárhely, Nk = Nagykároly, Nsz = Nagyszeben, Nv = Nagyvárad, S = Sepsiszentgyörgy, Sz = Szilágysomlyó, Szt = Szatmárnémeti, Tv = Temesvár, U = Székelyudvarhely, Vh = Vajdahunyad, ÁIMK = Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, ÁK = Állami Könyvkiadó, Creanga = Ion Creanga Könyvkiadó, Dacia = Dacia Könyvkiadó, IfjK = Ifjúsági Könyv­kiadó, IK­A Irodalmi Könyvkiadó, Krit­i Kriterion Könyvkiadó. Az első táblázat a két világháború közötti rövidprózakötetekről ad számot. Az alapjául szol­gáló szerzői névsort a húszas évek novella- és elbeszéléspályázatainak, a húszas-harmincas évek antológiáinak, valamint a könyveket is megjelentető lap- és folyóirat-szerkesztőségek törekvései­nek az ismeretében, illetve szem előtt tartásával alakítottam ki.­ ­ A lap az Athenaeum nyomdájában készült. Rácz említi Miklós Andor nevét, aki állítólag sze­mélyesen vállalta el a munkát, de ez nyilvánvalóan tévedés: Miklós akkor már öt éve halott volt. * Készült az OTKA (T 25895) támogatásával.

Next