Magyar Könyvszemle, 2002 (118. évfolyam, 1-4. szám)

TANULMÁNYOK - Gerics József–Ladányi Erzsébet: A Szent László-ábrázolás forráskérdései legendájában és a krónikában 1

2 Gerics József- Ladányi Erzsébet „Isten ... Szent László királyunkat és hitvallódat irgalmad csodálatos módján mint vétkest, elvezetted a bűnbocsánathoz és megigazultként a megdicsőüléshez (... miro miserationis modo delinquentem ad veniam et iustum transtulisti ad glóriam)." Megítélésünk szerint az imádságnak László bűnösségére való nyílt hivatko­zása a szentté avatási eljárás során vele szemben elhangzott, jelentős kifogás, vagy kifogásokt bizonyítéka. Olyan mértékig nem tudták a szentségével szemben elhang­zott ellenvetésektől tisztázni, hogy ezekre ne utaljanak a miseimában! Szoros összefüggést látunk Gézának a krónika szerinti, szekszárdi bűnvallomása és szentté avatásának a legendában a Salamon elleni trónharccal magyarázott elma­radása közt. A szekszárdi templomban a főpapság jelenlétében Géza azt „mondta könnyek közt, hogy bűnt követett el, mert elfoglalta a törvényesen meg­koronázott király regnum-át, ... s megígérte, hogy a regnum­ot vissza fogja adni Salamonnak... A követek jártak és keltek, s mivel erről ki-ki másként vélekedett, a ki­békülés nem valósulhatott meg. Ez alatt Magnus (­ Géza) király súlyos betegségbe esett és 1077. április 25-én a minden élő útjára lépett."­ Világos, hogy a két forráshelyen ugyanarról a dologról van szó: a krónika ken­dőzés nélkül fogalmaz, a legenda hangfogót alkalmaz, és kerüli a részletek, konk­rétumok ismertetését. László és Salamon viszonyáról a legenda ezt adja elő: László, „aki gyakran együtt aratott diadalt Salamon királlyal, minthogy az ország bajkeverő polgárai ennek ellenére sem tágítottak gonosz indulatuktól, csak miután Salamon királyt börtönbeli őrizetre vetették, ezért az előkelők egyetértésével és egész Magyarország egyetértésével..., a hatalom avagy a méltóság becsvágya (hajhászása) nélkül, a világi dolgok megkívánása nélkül (sine potestatis aut honoris ambitione, sine qualibet se­cularium rerum cupiditate) vállalta az ország kormányzását."­ Nem kerülheti el figyelmünket, hogy a legenda az idézet latinul is közölt mon­datát VII. Gergely egyik 1081. évi leveléből merítette, s e levél egyéb részleteit Géza és László királlyá tételénél (Gergelyre való hivatkozás nélkül) idézi a krónika is. Mindez fontos bizonyítéka a Gergely-levél alapos magyarországi ismertsé­­ g Az imádságot először kiadta: PRAY, Georgius: Dissertatio historico-critica de Sancto Ladislao. Posonii, 1774. 16. Innen idézi GERICS J.: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezés rendjének problémái, (a továbbiakban: Keletkezésrend) Bp. 1961. 106-107.; 73. 1. 4 SRH I. 402-403. 5 SRH II. 518. VII. Gergely szövegben idézett levelének kiadása: Das Register Gregors VII. Herausgegeben von Erich CASPAR. Berlin, 1923. nr. VIII. 21. 560-561. Gergely levelének a kró­nikában és a legendában való idézését megállapította GERICS J.: Szent László uralmának vitás kér­dései a legendában és a krónikában.­­ Aetas 1994. 1. sz. 28-30. A levélrészlet Géza királlyá tételének krónikabeli előadásánál való idézését észrevette SZOVÁK Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban.­­ Századok 2000. 142-143.­­ A 20. századi katolikus teológiai irodalomban is képviselnek olyan véleményt, hogy „a trienti zsinat tanítása szerint egész különleges kiváltság (privilégium) nélkül még a szentek sem tudnak mentesek maradni a bocsánatos bűnöktől". ELŐD István: Katolikus dogmatika. Bp. 1978. 710.

Next