Magyar Könyvszemle, 2002 (118. évfolyam, 1-4. szám)

SZEMLE - Levél, író, irodalom. Szerk. Kiczenko Judit, Thimár Attila. Piliscsaba, 2000. (Diós Judit) 104

a publicitás. És ebbe a megfogalmazásba semmi­képpen sem illenek bele ezek a sajtótermékek. Bírálatunkban elsősorban az összevont szá­mok felsorolásának végtelen sorát említjük meg: vajon mennyi és milyen információt tartalmaz­nak ezek a felvételek? Ezzel a hatalmas energiával összeállított lajstromok helyett célszerűbb lett volna a rovatok: „Anyakönyvi hírek", „Színházi világ", „Rendeletek", „Sport" stb. számbavétele, így pótolva valamelyest az elmaradt laptörténe­teket. Hiányoljuk továbbá, hogy a tárgymutató nem igazodik a helytörténeti szempontokhoz. A bib­liográfia nagyon helyesen, felvette a legtöbb kötetben mostohán kezelt alkalmi lapokat - 88 címet. Ebből 13 cím báli újság, de a többiről nem ad a mutató tárgyi eligazítást, így 75 alka­lommal kell visszalapozgatni, ha meg akarjuk tudni, hogy milyen alkalomból és főleg kik adták ki ezeket? Ugyancsak 25 tételből áll a „párt­lap" címszó. Ebből hét cím az, ami 1945 után jelent meg, és ha rálapozunk, kiderül, hogy ebből négy cím nem is pártlap, hanem egyesü­leti és szövetségi kiadvány. A bontást valóban pártokra: Szociáldemok­rata Párt, Kisgazda Párt, Nemzeti Szocialista Párt stb. kellett volna megadni, ugyanez vonat­kozik a 69 tételből álló „üzemi lapok"-ra is. Végül néhány kiegészítés a már készülő pótkö­tethez: 825. tétel: Napi Közlöny alcímében A magyar orvosok és természetvizsgálók... nagy­gyűléséről megjegyezzük, hogy nemcsak 1929-ben jelent meg Sopronban, hanem ugyanezen címmel Győrben is, 1874-ben. 1152. tétel: Új Ezredév. Helyesen: Új Ezerév. A Turul Szövet­ség lapja, a főcíme is így logikus. Talán felesleges hangsúlyoznunk, hogy kifogá­saink és megjegyzéseink ellenére Horváth Jó­zsef dr. bibliográfiáját lelkiismeretes, pontos, ma­gas színvonalú munkának tartjuk, amely a vele rokon kötetek között a legjobbak közé sorolható. LAKATOS ÉVA Levél, író, irodalom. Szerk. KICZENKO Ju­dit, THIMÁR Attila. Piliscsaba, 2000. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 357 1. /Pázmány Irodalmi Műhely - Ta­nulmányok 1./ A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Böl­csészettudományi Kar Irodalomtudományi In­tézete 2000-ben könyvsorozatot indított, amely­nek első darabja a levélirodalom történetét és elméletét dolgozza fel. A kötet a Kar oktatói­nak és hallgatóinak tanulmányait gyűjti egybe. A levél, mint irodalmi forma, szinte egyidős az európai irodalommal - írja előszavában Tar­jányi Eszter. E műfaj típusainak egymástól való elhatárolása azonban korántsem egyszerű fel­adat. A prózai és a költői levél, a misszilis, a fiktív levél és a magánlevél egymástól nem mindig megkülönböztethető formák. A kötet nem át­fogó műfajelmélet, hanem különböző témájú és megközelítésű tanulmányok gyűjteménye, ame­lyek együttesen illusztrálják a levélműfaj sok­színűségét. A szerkesztés kronológiai elvet követ. Az írá­sok nem tematikusan, hanem a bemutatott korszak időrendjében következnek egymás után. A ma­gyar nyelvű forrásokat feldolgozó tanulmányokat egy arab nyelvű görög levélregény és Rainer Maria Rilke leveleinek elemzése foglalja ke­retbe. A tizenhat tanulmány terjedelmében külön­böző, és szerkezetében, stílusában is egyéni. A téma azonban közös, legyen szó barokk szó­noki felépítésű levelekről, vagy episztolákról Berzsenyi, Arany, Pilinszky vagy Petri György tollából. Számos prózai levél - Kalmár György, Bar­csay Ábrahám, az 1849 utáni írónemzedékek vagy Toldy István, Justh Zsigmond, Babits Mihály írása - mára már életrajzi vagy történelmi do­kumentummá vált. Olvasásukkor a híres vagy elfelejtett nevek gondokkal küszködő, munká­jukat végző, vagy gyötrődő személyiségekké vál.

Next