Magyar Könyvszemle, 2002 (118. évfolyam, 1-4. szám)
SZEMLE - Levél, író, irodalom. Szerk. Kiczenko Judit, Thimár Attila. Piliscsaba, 2000. (Diós Judit) 104
a publicitás. És ebbe a megfogalmazásba semmiképpen sem illenek bele ezek a sajtótermékek. Bírálatunkban elsősorban az összevont számok felsorolásának végtelen sorát említjük meg: vajon mennyi és milyen információt tartalmaznak ezek a felvételek? Ezzel a hatalmas energiával összeállított lajstromok helyett célszerűbb lett volna a rovatok: „Anyakönyvi hírek", „Színházi világ", „Rendeletek", „Sport" stb. számbavétele, így pótolva valamelyest az elmaradt laptörténeteket. Hiányoljuk továbbá, hogy a tárgymutató nem igazodik a helytörténeti szempontokhoz. A bibliográfia nagyon helyesen, felvette a legtöbb kötetben mostohán kezelt alkalmi lapokat - 88 címet. Ebből 13 cím báli újság, de a többiről nem ad a mutató tárgyi eligazítást, így 75 alkalommal kell visszalapozgatni, ha meg akarjuk tudni, hogy milyen alkalomból és főleg kik adták ki ezeket? Ugyancsak 25 tételből áll a „pártlap" címszó. Ebből hét cím az, ami 1945 után jelent meg, és ha rálapozunk, kiderül, hogy ebből négy cím nem is pártlap, hanem egyesületi és szövetségi kiadvány. A bontást valóban pártokra: Szociáldemokrata Párt, Kisgazda Párt, Nemzeti Szocialista Párt stb. kellett volna megadni, ugyanez vonatkozik a 69 tételből álló „üzemi lapok"-ra is. Végül néhány kiegészítés a már készülő pótkötethez: 825. tétel: Napi Közlöny alcímében A magyar orvosok és természetvizsgálók... nagygyűléséről megjegyezzük, hogy nemcsak 1929-ben jelent meg Sopronban, hanem ugyanezen címmel Győrben is, 1874-ben. 1152. tétel: Új Ezredév. Helyesen: Új Ezerév. A Turul Szövetség lapja, a főcíme is így logikus. Talán felesleges hangsúlyoznunk, hogy kifogásaink és megjegyzéseink ellenére Horváth József dr. bibliográfiáját lelkiismeretes, pontos, magas színvonalú munkának tartjuk, amely a vele rokon kötetek között a legjobbak közé sorolható. LAKATOS ÉVA Levél, író, irodalom. Szerk. KICZENKO Judit, THIMÁR Attila. Piliscsaba, 2000. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 357 1. /Pázmány Irodalmi Műhely - Tanulmányok 1./ A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Irodalomtudományi Intézete 2000-ben könyvsorozatot indított, amelynek első darabja a levélirodalom történetét és elméletét dolgozza fel. A kötet a Kar oktatóinak és hallgatóinak tanulmányait gyűjti egybe. A levél, mint irodalmi forma, szinte egyidős az európai irodalommal - írja előszavában Tarjányi Eszter. E műfaj típusainak egymástól való elhatárolása azonban korántsem egyszerű feladat. A prózai és a költői levél, a misszilis, a fiktív levél és a magánlevél egymástól nem mindig megkülönböztethető formák. A kötet nem átfogó műfajelmélet, hanem különböző témájú és megközelítésű tanulmányok gyűjteménye, amelyek együttesen illusztrálják a levélműfaj sokszínűségét. A szerkesztés kronológiai elvet követ. Az írások nem tematikusan, hanem a bemutatott korszak időrendjében következnek egymás után. A magyar nyelvű forrásokat feldolgozó tanulmányokat egy arab nyelvű görög levélregény és Rainer Maria Rilke leveleinek elemzése foglalja keretbe. A tizenhat tanulmány terjedelmében különböző, és szerkezetében, stílusában is egyéni. A téma azonban közös, legyen szó barokk szónoki felépítésű levelekről, vagy episztolákról Berzsenyi, Arany, Pilinszky vagy Petri György tollából. Számos prózai levél - Kalmár György, Barcsay Ábrahám, az 1849 utáni írónemzedékek vagy Toldy István, Justh Zsigmond, Babits Mihály írása - mára már életrajzi vagy történelmi dokumentummá vált. Olvasásukkor a híres vagy elfelejtett nevek gondokkal küszködő, munkájukat végző, vagy gyötrődő személyiségekké vál.