Magyar Könyvszemle, 2004 (120. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kertész Balázs: A turul-monda Laskai Osvát egyik Szent István-napi prédikációjában
Közlemények eredetmondájának jelentéstartalma előtte már minden bizonnyal ismeretlen volt, így magától értetődő módon alakíthatott, változtathatott az általa használt szövegen. A továbbiakban néhány, a szent királyokat, illetve a fa-metaforát említő szöveget szeretnénk bemutatni, a teljesség igénye nélkül, egyrészt azzal a céllal, hogy a szent királyok tiszteletének alakulását nyomon követhessük, másrészt azért, hogy a Laskai által esetleg használt további forráshoz vagy forrásokhoz közelebb jussunk. A 13. században, adatolhatóan IV. Béla uralkodása óta, az Árpád-dinasztia egyre inkább úgy tekintett magára, mint a „szent királyok nemzetségé”-re. A korszak okleveleiben előforduló ’sancti reges’ kifejezés egyes esetekben a dinasztia egészét jelöli, máskor konkrétan Szent Istvánra és Lászlóra vonatkozik.11 A formula törvényszövegből is ismert. Az utolsó Árpád-házi király, III. András az 1290-1291. évi törvény bevezetőjében említést tesz szent elődeiről, az első cikkelyben pedig szól a szent királyok által az egyházaknak adományozott jogokról.12 Ebből a korból nemcsak az oklevelek tartalmaznak témánk szempontjából felhasználható adatokat. Az 1280-as évek első felében Kézai Simon, IV. (Kun) László történetírója gesztájában már néven nevezi Istvánt, Imrét és Lászlót mint királyának őseit.13 A legkorábbi Margit-legenda, amely a hercegnő halálát (1270) követő években jött létre, szintén arról tanúskodik, hogy különleges tisztelet övezte Istvánt, Imrét, Lászlót és Erzsébetet; Margit az ő nyomdokaikat kívánta követni.14 11 Bartoniek Emma: A magyar királyválasztási jog a középkorban. Századok 1936. 359-365.; Deér József: Az Árpádok vérségi joga. Bp. 1937. Zsoldos Attila: Az Árpádok és alattvalóik. Debrecen, 1997. 52,225. 12 The Laws of the medieval kingdom of Hungary. Decreta regni mediaevalis Hungáriáé. Transl. and ed. By János M. Bak, György Bónis, James Ross Sweeney. Idyllwild, California, 1999. 42.: ,Andreas Dei gratia Hungarie ... rex ... [... iura] ... nobilium regni nostri a sanctis progenitoribus nostris data et concessa ... promisimus observare. ... omnia iura ecclesiarum ..., que ... a sanctis vel aliis regibus progenitoribus nostris ... data sunt et concessa, conservamus ...” Vö. Bartoniek E.: m. 362.; 1. j. 13 „... Ladislaus ... in virtute Altissimi et proavorum suorum, scilicet Sancti Stephani, Einirici atque Ladislai regum ac sanctorum votivis praesummens confidensque suffragiis ...” (SRI! 1. 185.) Vö. Bartoniek E.: i. m. 365. 14 „Revolvebat (sc. Margarita) crebrius secum et conferebat cum aliis interdum progenitorum suorum vitám et vite sanctitatem, Beati scilicet Stephani, primi regis et apostoli Ungarorum, cuius fidem et catholice fidei predicationem, qua sua convertit gentem ab ydolorum culture, ecclesia narret vulgarica. Beati Henrici, filii eiusdem Sancti Stephani regis sanctissimam virginitatem, qui cum haberet sponsam nobilissimam, utpote filiam imperatoris Romanorum divinitus facta sibi revelatione, ut in eius gestis habetur, virginalem cunctis diebus vite sue cum sua sponsa illibatam servavit castitatem, quod maximé testimonio eiusdem sponse sue fuit post obitum suum efficaciter comprobatum. Sancti quoque Ladislai regis, qui gloriosa regni gubematione et defensatione adversus invasores, maximé insultus paganorum partium orientalium, ut scriptum continet Ungarorum, amministrans frequentissime causam clericis iusticiis regalibus et in orationibus ac ceteris sanctis operibus vacans etiam quiete corporis relegata nodes ducebat insompnes, cuius sanctitati usque hodie curationis beneficia crebra perhibent testimonia. Beate etiam Elizabeth, amite sue, cuius gloriosa merita tota pene cum gaudio celebrat ecclesia. In huiusmodi igitur meditationibus et collationibus seipsam occupans alta trahebat suspiria, ut eorum imitari vestigia et consequi merita Dei munere digna efficeretur.” (SRH11. 689.) Vö. Bole Kornél: Arpádházi Boldog Margit szenttéavatást ügye és a legősibb latin Margit-legenda. Bp. 1937.; A. Vauchez: „Beata stirps”: saintité et lignane en Occident auxXHF et XIV siécles. In: G. Duby, J. Le Goff (eds.): Familie et parenté dans VOccident médiával. Roma, 1977. 400.