Magyar Könyvszemle, 2008 (124. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - SZEMLE - Szelestei N. László: Historicus Societatis Jesu - Szilas László emlékkönyv. Szerk.: Molnár Antal, Szilágyi Csaba, Zombori István. Bp. 2007. /METEM Könyvek 62./
hogy a cenzúra létét kizáró alkotmány idején a lapokra rá kellett nyomtatni, ki cenzúrázta. Fleisz János a sajtó létét városi jelenségnek tekinti, a város azonban nem egynemű fogalom számára, különböző nagyságú városok kategóriáival foglalkozik. A „nagyváros” kategóriája érthető ugyan, de mégis csak kérdéses, mert eltúlzottnak látszik: nyolc, 1910-ben 25 ezer lakost meghaladó várost nevez meg e kategóriában, de különböző okok miatt végül is csak négy felel meg teljesen a feltételeknek (Temesvár, Nagyvárad, Arad, Kolozsvár). Ezek a városok regionális központok voltak, „izmosodó" polgárságuk „kulturális színvonala nem járt messze a fővárositól”. (29.) Mindez igaz, de léptéküket tekintve olyan jelentős volt a különbség az egyetlen valóságos magyar nagyváros, Budapest és ezek között a városok között, hogy érvénytelen összehasonlítani őket. Sajtóéletük élénksége, színessége, színvonala, nem vezethető vissza egyszerűen társadalmi-gazdasági feltételekre, bármenynyire fontos volt is azok szerepe. A kulturális légkör, véletlenszerűen egy időre egy helyre kerülő személyek és egy város „lelke”, bármenynyire kevéssé megragadható tények, mégis ezek lehetnek a meghatározó tényezők. Nagyvárad 20. századi első évtizedének páratlan kulturális és sajtóvirágzása erre a legjobb példa. Valószínűleg nagyrészt az okoknak ugyanebből a nehezen megfogható halmazából ered, hogy Fleisz János többszörösen ellentmond önmagának, amikor sorrendet igyekszik felállítani Nagyvárad és Kolozsvár sajtójának minőségét, jelentőségét, hatását illetően (vö. pl. 55., 66., 130., 171.). A nagyváradi sajtó és irodalmi élet századeleji fénykora egyszeri jelenség volt, megteremtői közül többen pedig a teljes magyar kultúra később a fővárosból országosan ismertté vált prominensei voltak, mint Ady Endre, Juhász Gyula, Biró Lajos, Nagy Endre és még többen mások. Ők már Nagyváradon is fővárosi jelenségek voltak. Viszont Kolozsvár tartósan az erdélyi (magyar) főváros szerepét töltötte be, közjogi állásától függetlenül. Onnan is sok szerkesztő, publicistapolitikus lett utóbb magyar országos jelenség (mint Bartha Miklós, Gyulai Pál, Szász Károly, Harsányi Zsolt, gróf Bánffy Miklós), de különös módon budapestiként is megmaradtak erdélyieknek, kolozsváriaknak. Sőt Kolozsvárnak volt olyan politikai napilapja, amely huzamosan országos hatókörű, jelentőségű volt: az Ellenzék, és 1919 elején, Kolozsvár régiójának határain messze túlnyúlva a Keleti Újság 2-3000 példányban kelt el Debrecenben és Kassán, s egy-két év múlva Ignotust tudta megnyerni főszerkesztőjének. „Kolozsvár tehát vitathatatlanul Erdély legnagyobb sajtócentruma volt” - írja a szerző (66.), úgy gondolom, ebben a megfogalmazásban helyesen. Jó lenne, ha Fleisz János 1890 és 1940 közötti erdélyi sajtótörténete idővel kiegészülne a megelőző és az utána következő korszakok sajtójának, erdélyi médiájának történetével - de még ez előtt jó lenne, ha bekerülne a sajtó-médiatörténet hazai oktatásába. Buzinkai Géza Historicus Societatis Jesu - Szilas László emlékkönyv. Szerk.: Molnár Antal, Szilágyi Csaba, Zombori István. Bp. 2007. /METEM Könyvek 62./ Aki az elmúlt évtizedekben a Kárpát-medence újkori művelődéstörténetével foglalkozott, nem kerülhette ki a jezsuiták szerepének vizsgálatát, ami azt is jelentette, hogy találkozott a 20. század második felében a jezsuiták római történeti intézetében nagyon fontos szerepet játszott három magyar jezsuita szerzetes, Polgár László, Lukács László és Szilas László kutatási és bibliografizálási eredményeivel. De sokunk számára megadatott az is, hogy személyesen tapasztalhattuk meg segítőkészséggel párosult anyagismeretüket Rómában, az utóbbi két évtizedben már Magyarországon. Aki forgatott már jezsuita história domust, vagy alaposan nézegette a Lukács László által készített jezsuita történeti névtárnak köteteit, annak ismerősen hangzik a Szilas László jezsuita atyát 80. születésnapján köszöntő kötet címe: Historicus Societatis Jesu. A história domusok ugyanis évenként felsorolják a rendházban lakó