Magyar Könyvszemle, 2009 (125. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 4. szám - Kerepeszki Róbert: Az egyetemi bajtársi egyesületek sajtója a Horthy-korszakban

Az egyetemi bajtársi egyesületek sajtója a Horthy-korszakban 463 Az Új Élet - a szerkesztő- és szerzőgárda szinte teljes azonosságából követke­zően - egyértelműen sok tekintetben az Ifjak Szava utóda volt. Jelentős különbség azonban a két lap között az, hogy az Új Életben már nem jelentek meg idegen nyelvű cikkek, ám több érdekes új rovatot és vitatémát közölt. Az egyik ilyen vitaindító már 1923 őszén elindult „Szükséges-e a kapcsolat a kisentente (sic!) diákszervezeteivel?” címmel, amire számtalan olvasói levél érkezett, és ezek közül a legérdekesebbnek ítélteket több folytatásban közölte a lap. A felvetett kérdésre egyébként a hangvétel és a tartalom szempontjából rendkívül változatos válaszok érkeztek, de szinte egybehangzóan azon az állásponton voltak, amit az U. G. mo­nogrammal aláírt, 1923 novemberében közölt vélemény szerzője képviselt, amely szerint: „A kapcsolat (a kisantant, tehát Románia, Csehszlovákia, illetve a későbbi Jugoszlá­via és Magyarország ifjúsági szervezetei között - K.R.) talán bizonyos előnyöket je­lentene, de még nem teremthető, mert annak ára vagy az integritás gondolatának fel­adása, vagy a magyar becsület csorbulása lesz.”* 19 Ennek ellenére a magyar egyetemi bajtársi szervezetek és sajtótermékeik ko­molyan figyelemmel kísérték a környező országokban működő egyesületek tevé­kenységét, és nemcsak a határon túli magyar fiatalok, hanem a zsidóság helyzetének ottani alakulása miatt is. Érdekes például, hogy 1923 szeptemberében az Új Élet kiküldött tudósító (!) útján számolt be részletesen olvasóinak a román diákok nu­merus nullust (!) követelő antiszemita megmozdulásairól.20 Az Irak Szavához hasonlóan az Új Élet sem volt hosszú életű, mindössze 1926-ig jelent meg, azonban míg az előbbinél főképp anyagi okok vezettek a megszűnés­hez, addig az utóbbinál a nagy egyetemi diákszervezetek, elsősorban a Turul és a MEFHOSZ szembenállása vezetett ehhez. Ennek a mindinkább elmélyülő konf­liktusnak az alapja a Turul vezéreinek szélsőségesebb és agresszívebb mentalitása volt, valamint az, hogy maguknak követelték a kizárólagos vezető szerepet a jobb­oldali ifjúság mozgalmaiban, szemben a MEFHOSZ vezetőivel.21 galmak több sajtóorgánumának szerkesztője lett. Lendvay is Gömbös Gyula híve volt. Az 1935-ös választásokon a kormánypárt, a Nemzeti Egység Pártja színeiben indult el a tolnai választókerület­ben. Pályájáról lásd Salló János: Lendvay Béla dr. a munka embere.­­ Bajtárs 1938. február, 1­ 3. 19 BÉCSY Bertalan: Szükséges-e a kapcsolat a kisentente diákszervezeteivel? = Új Élet 1923. ok­tóber 23. 2.; U. G.: Szükséges-e a kapcsolat a kisentente diákszervezeteivel? = Új Élet 1923. novem­ber 6. 2. [Hozzászólás.] 20 „Numerus nullus" Romániában. =Új Élet 1923. szeptember 17. 1-2. 21 Az elsősorban Antal István kezdeményezésére alakult Magyar Egyetemi és Főiskolai Hall­gatók Országos Szövetsége - a Turulhoz és a többi bajtársi szövetséghez hasonlóan - 1919/20 folyamán alakult meg azzal a céllal, hogy az egyetemi diákság régi („kebelbeli”) és új (bajtársi) egyesületeinek összefogó csúcsszervezete legyen. Azonban már a megalakuláskor sem volt egység a MEFHOSZ- ban: a Hungária lapja, a Technikus szerint már 1920-ban a Turul „az egyetemi beiratkozások ügyében súlyos (bár közelebbről nem ismert­­ K. R.) kontroverziókba keveredett” a MEFHOSZ-szal, majd ki is lépett a szervezetből. Ezután a két szövetség egymástól különböző fejlődési úton indult el. Az 1920-as évek végére a MEFHOSZ lett az, amely a „kebelbeli” egyesületek jelentős részét, így az egyetemi

Next