Magyar Könyvszemle, 2009 (125. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 4. szám - Kerepeszki Róbert: Az egyetemi bajtársi egyesületek sajtója a Horthy-korszakban

464 Kerepeszki Róbert Ahogy a Horthy-korszak első évtizedében eltávolodott egymástól ez a két szer­vezet, úgy vált tulajdonképpen ketté az ifjúsági sajtó is. A MEFHOSZ 1927-ben Antal István szerkesztésével önálló kőnyomatos lapot indított Magyar Egyetemi Híradó címmel, míg a Turul saját sajtóorgánuma, a Baj­társ, A magyar egyetemi és főiskolai bajtársi egyesületek Turul Szövetségének röpirata alcímmel 1930 január­jában indult útjára."“ Ezzel vette kezdetét az új típusú egyetemi szervezetek, a baj­társi egyesületek sajtójának virágkora. A Viczián János által összeállított egye­temi diáklap-bibliográfia szerint a két világháború közötti időszakban a trianoni Magyarország területén 252 ifjúsági sajtótermék létezett hosszabb-rövidebb ideig, melyek közül 53 volt olyan, amely valamelyik nagy bajtársi szövetség égisze alatt jelent meg (a Turulhoz 31, a katolikus Emericanához 19, a műegyetemi Hungá­riához 3 lap köthető egyértelműen), és a döntő többségük az 1930-as években mű­ködött.2­23 Azonban jelentős részük csak néhány számot élt meg, és - a központi orgánumot, a Bajtársi nem számítva - a többi is elég rendszertelenül, vagy hosz­­szabb-rövidebb szünet után új névvel és formával jelent meg (például Pécsett a Nem­zetvédő, amely korábban Bercsényi Futár címmel működött), ami az ifjúsági lapok gyakori anyagi nehézségeivel magyarázható. Sajátossága a bajtársi sajtónak az, hogy a budapesti központ mellett a vidéki kerületek, sőt a tagegyesületek is in­díthattak saját lapot (például az Ébredés Hódmezővásárhelyen, a Gyula Regős Gyulán, a Nemzeti Ébredés Miskolcon, az Új Ezerév Győrött stb.), sőt olykor egy időben többet (például Debrecenben az 1930-as évek közepén az Új Vetés, a Tiszavirág vagy a Harc! Előre!), amelyek hangot adhattak az országos központ­tal ellentétes közéleti, diákpolitikai vagy társadalmi kérdésekkel kapcsolatos véle­ményüknek is. E sajtótermékek közül kétségtelenül a legnagyobb jelentőséggel a Baj­társ bírt, melynek első főszerkesztője Eszterhás (Kreisz) István volt, akit tulajdonképpen a Turul „hivatalos” írójának, krónikásának tekinthetünk elsősorban az 1928-ban, a zsidó hallgatók egyetemi felvételét korlátozó numerus clausus enyhítésének és az emiatt kialakuló nagy antiszemita diáktüntetések évében megjelenő A gébic: Regény a numerusz klauzusz mellől című könyve miatt. Kubinyi László, a Turul egyik akkori vezetője szerint ez „az első magyar regény, melynek hőse a mai kor baj­­társa”, és előszavában a következőképpen fogalmazott a könyv kapcsán: „Szeretném ezt a regényt letenni a kultuszminiszter úr asztalára. Talán megérezné, hogy mit jelent az ifjúságnak a numerus clausus és talán regénytom­ájában könnyeb­ben megértené, hogy mit érez az ifjúság ezen törvény enyhítésénél, mikor ez volt az egyetlen, amivel az amúgy is szűkre szabott életlehetőségek keretein belül boldogulási köröket, a segélyegyletek, a vallási alapú szervezetek egy részét (például a református Bethlen Gábor Köröket) összefogta, és 1931-ben már 96 tagszervezetet tömörített. A Turul és a MEFHOSZ szembenállására lásd Egyesületi élet. = Technikus 1920. 4. sz. 115.; Támadások. = Magyar Egye­temi Híradó 1929. december 16.; A „Bajtárs" a MEFHOSZ-ról. = Magyar Egyetemi Híradó 1932. május 17. 5.; Még egyszer a „Bajtárs’’-nak. = Magyar Egyetemi Híradó 1932. június 15. 1-2. 22 Kenyeres Balázs: Néhány szó a Bajtárs megszületése alkalmából.­­ Bajtárs 1930. január, 1-2. 23 Viczián János: A magyar egyetemi és főiskolai diáklapok..., i. m. (11. jegyzet) 43-94.

Next