Magyar Könyvszemle, 2009 (125. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám - Bálint Gábor: Rejtő Jenő utolsó kiadói
Rejtő Jenő utolsó kiadót 483 lépte előtt alapította meg „két befolyásos barátja segítségével”, ahogy írja, a Kaland kiadót. Sajnos nem tudni, hogy ki volt e két barát, talán közük volt a Globus nyomdához, ugyanis a Kaland kiadványok - úgy tűnik - itt készültek, míg később az önálló Soóky-könyvek már a Hungária nyomdában. A kaland emblémája egymás mögött haladó három alakot ábrázolt: egy cowboyt, lasszóval a kezében, egy nőt, végül pedig a vállán puskát vivő idegenlégióst. Ezek nyilván a három ponyvatípust, a vadnyugati, a szerelmes és az idegenlégiós témájú műveket képviselték. Később — talán az alapító tagok kilépése folytán - csak a középső alak, a nő maradt meg, s ez szerepel a Soóky kiadó emblémáján is. Az önálló — s alighanem egyszemélyes — vállalkozás már a ponyvatörvény után működött, a kiadványait tehát engedélyeztetni kellett, amelyet a miniszterelnöki hivatalban, a Sándor-palotában intéztek dr. Dulin Elek miniszteri osztálytanácsosnál, a miniszterelnöki sajtóosztály helyettes vezetőjénél, aki az Országos Magyar Sajtókamara újságíró-főosztályának egyik elnökhelyettese is, valamint A hatályos magyar sajtójog szabályai című kiadvány szerzője is volt. 36 db ilyen engedély megmaradt - egyébként a Soóky kiadó körülbelül 43 könyvet jelentetett meg működése alatt 1942-44-ben. Ezekből az engedélyekből a következő egyszerű adatok állapíthatók meg: az első 1942. augusztus 18-án, az utolsó 1943. június 23-án kelt, vagyis havonta kb. három füzetre kértek s kaptak engedélyt; a kiadványok két nyomdai ívből álltak, amelyhez 150 kg rotációs papírt használtak fel; a füzetek példányszáma kezdetben 15 000, majd 12 000, októbertől már csak 10 000 darab volt. A szerzők meglehetősen vegyes képet mutatnak. Ritka (Rubio) Lajos, dr. Nyilas (Nyéki) Vera27 28 29 és Csátaljai (Weber) József három műve is megjelent ebben az időszakban, de a Kockás a nevető honvéd című füzetével itt is képviselteti magát Nagy Károly „hazafiasítva” a korábban az idegenlégióban szerepeltetett hősét. A klasszikus művek ponyvakiadásaként Alfred de Musset három novellája mellett pl. Turgenyev és Puskin neve is szerepel szerzőként.30 27 Egy levél szerint 1943. szeptember 12-én a Sík kiadó átadta e regény jogait és szerződését Kubitsch Albertnak, s ezt Soókyval közli az „Auróra kiadó”. 28 Ez 1942. július 17-én jelent meg, s az olcsó kiadványok megjelenését korlátozta a háború miatti papírhiányra hivatkozva. Eszerint a három pengőnél alacsonyabb áron forgalomba hozott könyvet, füzetet stb. csak miniszterelnöki engedéllyel lehetett előállítani. Az engedélyezéshez ívenként tíz pengő eljárási díjat kellett fizetni. A kérelmezési kötelezettség visszamenőleg is érvényes volt 1939. január elsejétől, tehát az azóta megjelent kiadványokat is engedélyeztetni kellett. A rendeletről és a közvélemény reakcióiról lásd Csáki Pál: A ponyvairodalom „megrendszabályozása" az 1940-es évek elején. MKsz 1988. 1. sz. 41-53. 29 Gulyás Pál Magyar írók élete és munkái. XIX. kötetében (Bp. 2002. 642, 647. h.) két külön személyként szerepel ez a szerző 30 Talán nem lenne érdektelen feldolgozni a nagy külföldi és magyar klasszikusok ez időbeni ponyvakiadásait irodalmi szempontok szerint sem: miért éppen ezeket a szerzőket és ezeket a műveket adták ki ponyvaként, milyen szöveggel (fordítással) dolgoztak, mennyiben alakították azt át a 20. századi ponyvaolvasók igényeihez stb.