Magyar Könyvszemle, 2010 (126. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 2. szám - SZEMLE - Buda Attila: Gyűjtők és gyűjtemények. A Nemzeti Könyvtár gyűjteményes kincsei és történetük. (Szerk.: Boka László, Ferenczyné Wendelin Lídia) [Bp., 2009.] Kossuth-Országos Széchényi Könyvtár, 231 l.
a Sturm által képviselt Unio és Concordia-eszmény csak rokonítható, de nem azonosítható a később kibontakozó ironikus mozgalommal, de kétségtelen, hogy Szenes Molnár ironikus mintái között Sturm gondolatrendszerének is szerepelnie kell. Ez az új szempontú, a Szótár, a Lexikonok, a Psalterium és az Idea Christianorum-kiadás szellemi környezetét igen jól megrajzoló, érdekes szintézis természetesen számos kérdést hagy még nyitva, amelyek némelyikére szerzője maga is utal. Imre Mihály is sürgeti olyan összefoglalás elkészítését, amely a Szenes Molnár Albertet Marburgban ért ösztönzések és hatások elemzésére irányul. Hasonlóképpen izgalmas kérdés a Vizsolyi Biblia szóanyagának és a Lexikonoknak a viszonya. Igazat adhatunk a szerzőnek abban, hogy e tekintetben eredmény a két Lexikon-kiadás magyar-latin szóanyagának vizsgálatától remélhető (76. lap, 166. lábjegyzet). A loci communesek és a molnári életmű tekintetében a kép teljessé tétele tekintetében elengedhetetlen az Analecta aenigmatica tematikus beosztásának figyelembe vétele és a Marosvásárhelyen őrzött feljegyző könyvecskéé, amelynek CD-változata az OSzK Kézirattárában is kutatható. Meg kellene vizsgálni továbbá Szenes Molnár Albert és Újfalvi Imre literátori kapcsolatát. Erre nézve igen jelentős előrelépést tett Imre Mihály könyve. A korabeli magyarországi neolatin költészetben vajon megfigyelhető-e Szenei Molnár szótárkiadásainak és azok függelékeinek hatása? Tényleg felhasználták alkalmi költeményeikben a magyarországiak a Szenei Molnár által közölt szinonimákat stb.? A könyv igen értékes függeléke végül felsorolja mindazokat a retorikai és irodalomelméleti címszavakat, amelyek Szenes Molnár Albert szótáraiban előfordulnak. Jellemző a magyar nyelvű retorikai szaknyelv hiányára, hogy míg a latin-magyar szakszavak jegyzéke a 12 lapot is meghaladja, a magyar szakszavak mindössze másfél lapot tesznek ki. A könyv végén - amint azt a Balassi Kiadó e sorozatában már megszokhattunk - részletes német nyelvű összefoglalás olvasható, így megvan a lehetősége annak, hogy Imre Mihály értékes eredményei a korral foglalkozó, németül tudó szakemberek előtt is ismertté váljanak, és a nemzetközi tudományos vérkeringésbe is bekerüljenek. P. Vásárhelyi Judit Gyűjtők és gyűjtemények. A Nemzeti Könyvtár gyűjteményes kincsei és történetük. (Szerk.: Boka László, Ferenczyné Wendelin Lídia.) [Bp., 2009.] Kossuth Országos Széchényi Könyvtár, 2011. Gyűjtők, adományozók, könyvtárosok emlékét kívánja szolgálni nemzeti könyvtárunk evvel a szépen megírt, megtervezett és előállított kötettel, amely azonban nem előzmény nélküli. Néhány évvel ezelőtt ugyanis már egy reprezentatív albumban mutatta be legféltettebb kincseit - kódexeket, nyomtatványokat és egyéb kiadványokat -, ezután került sor az Országos Széchényi Könyvtárhoz kötődő, legfontosabb, legértékesebb gyűjtemények, gyűjteményrészek illetve a mögöttük álló könyvgyűjtők felidézésére is. E két kötet, a szellemi, kulturális örökség (2002), s a mecénási, támogatói önzetlenség (2009) alapján egymás kiegészítésének tekinthető. A Gyűjtők és gyűjtemények címet viselő „második” rész tartalmaz néhány, már korábban megjelent, de ma is helytálló tanulmányt, amelyek érvényessége nem fakult, adataik pontossága nem sérült, ám döntően e válogatás számára írt ismertetésekből áll. A kötetkezdő írások a legnagyobb alapítókról szólnak, majd azok a támogatók kerülnek sorra, akik a mai különgyűjtemények állományához járultak hozzá jelentős mértékben. Somkuti Gabriella Széchényi Ferencről, Berlász Jenő Jankovich Miklósról és Illésházy Istvánról, Wix Györgyné pedig a kevésbé reflektorfényben álló, ám azért a nemzeti könyvtárat gazdag adományokkal bővítő, 19. századi könyvgyűjtőkről közöl összefoglalást. Széchényi, Jankovich és Illésházy a nemzeti könyvtár kezdeti gyűjteményének meghatározói voltak, a könyvtártörténeti érdeklődés nem véletlenül fordul fe