Magyar Könyvszemle, 2013 (129. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Simon Melinda: Az Aufrecht és Goldschmied könyvterjesztő vállalkozás története és jelvényhasználata

Simon Melinda A szubjektív vélemény után azonban lássunk néhány konkrét számot: milyen kiadványokat és hány példányt forgalmazott az Aufrecht és Goldschmied vállalat? Ennek kiderítése nem egyszerű feladat, hiszen néhány szakirodalmi adaton kívül csupán kevés levéltári forrás áll rendelkezésünkre (például az OSZK Kézirattárában őrzött néhány szerződés az Athenaeummal, illetve a Franklin Társulattal). Ehhez járul néhány esetben a terjesztett könyv maga­­ tulajdonképpen ez adta jelen tanulmány megírásának apropóját is. A 19. századi könyvterjesztők ugyanis alkalomszerűen feltüntették cégük nevét is a kiadványok kötésén (rendszerint a gerinc alsó felén) vagy belepréseltették jelvényüket a hátsó kötéstábla közepébe. Ezeket az adatokat azonban egyetlen könyvtári katalógus sem veszi fel címleírásaiba s így elvesznek a kutatás számára. Kiadói és nyomdászjelvények után végzett adatgyűjtésem során azonban több kiadványon regisztráltam ezeket a jelvényeket is, s így több - a szak­­irodalomban és a levéltári forrásokban nem említett-könyvről is bizonyítani lehet, hogy (legalábbis részben) az Aufrecht és Goldschmied cég terjesztette őket. Révay Mór emlékezéseiből tudjuk, hogy az első nagyarányú szerződést 1892-ben kötötték a Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt.-vel, amelyben a Pallas Nagylexikon 2500 teljes példányának piaci elhelyezését vállalták (ugyanennyit vállalt a Révai Testvérek is).18 Tudjuk, hogy a vállalt számú előfizetést a Révai Testvérek egy hónap alatt ösz­­szegyűjtötte és egy év alatt a hétezres számot is elérték, s ennél kisebb az Aufrecht és Goldschmied eredménye sem lehetett. A végül eladott hozzávetőleg 28 000 példány eladási hasznának a fele hozzájuk folyhatott be. A Franklin Társulattal 1901-ben írták alá első megállapodásukat, amely szerint a „Magyar Remekírók” című sorozatból 3000 teljes példány átvételét garantálták öt éven belül (másik háromezret a Révai Testvérek vett át). Révay Mór adatai szerint ők végül 5300 körüli példány eladásának hasznát fölözték le és „körülbelül ugyanannyi lehetett a másik cégé is”.19 A kiadó monográfiáját megíró Révay József és Schöpflin Aladár beszámolnak arról, hogy 1902-ben a Franklin megvásárolt egy részletüzletet, s így „sikerrel felvehette a versenyt a másik két nagy részletüzlettel.” Ezt a kisebb vállalkozást Melczer Károly vezette, aki korábban pontosan az Aufrecht és Goldschmied­ cég könyvelőjeként dolgozott, majd elcsábította a Singer és Wolfner­ cég a részletosztályok vezetőjéül. Úgy tűnik azonban, hogy itt sem találta meg számítását, ezért hamarosan önálló cé­get alapított. Ám mivel nem volt elegendő tőkéje a nagy példányszámok átvételére, eladta vállalatát a Franklin Társulatnak és azután már kizárólag az ő termékeiket hirdette és árulta.20 Csakhogy hiába beszél Révay és Schöpflin a sikeres önálló terjesztésről (és mélyen hallgatnak a későbbi szerződésekről), az alábbiakban részletezett levéltári források ezzel szemben azt bizonyítják, hogy a Franklin Társulat mégsem tudta magát füg­getleníteni a két nagy, tőkeerős terjesztő vállalkozástól. 18 Révay 1920, i. m. 1, 166, 172. 19 Révay 1920, i. m. 1,369. 20 Révay József, Schöpflin Aladár 1940, i. m. 85.

Next