Magyar Könyvszemle, 2014 (130. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Vörös Boldizsár: Történelemhamisítás, propaganda, sajtó. Illés Béla két kitalációja az általa szerkesztett újságokban 1944-1948 között
Vörös Boldizsár foglaltaktól eltérően e szöveg szerint a cár nemcsak egy alkalommal, 1703-ban segítette Rákóczi küzdelmét, hanem a szabadságharc idején később is - mindezzel kapcsolatos forrásait pedig Illés e munkájának bevezetésében ismertette is: „E cikk az egykorú okmányok csak egy töredékének alapján készült, Rákóczi Nagy Péterhez írott levelei nyomán és Morozov Jegor orosz tüzértiszt töredékben hátramaradt naplójegyzetei alapján. (Morozov Nagy Péter megbízásából többízben járt követségben Rákóczinál.) E jelentős okmányok Leningrádon találhatók, a Hadtörténelmi Múzeumban.” Az Illés által itt ismertetett fiktív eseményeket képzelet szülte dokumentumok voltak hivatottak hitelesíteni, amelyek valódiságát pedig lelőhelyük megadása igazolhatta - ehhez a leningrádi hadtörténeti múzeum azért volt alkalmas, mivel gyűjteményében kiemelkedő fontosságúak voltak az orosz tüzérség történetének anyagai. Mindezeken túl a kitalációnak az olvasókkal tényként elfogadtatását segíthették elő a cikkírónak a magyar történészeket elítélő megállapításai is, a magyar közönség tehát azért nem tudhatott a II. Rákóczi Ferenc-I. Péter-kapcsolat ezen részleteiről, mert a legkülönfélébb politikai felfogások jegyében alkotó tudósok közül senki sem dolgozta fel és mutatta be ezeket. Az őket érő bírálat utolsó mondata ugyanakkor félreérthetetlenül rávilágított e történelmi téma aktuálpolitikai jelentőségére is. Cikke második részében Illés ismertette és idézte Rákóczinak a cárhoz küldött „levelei”-t, amelyek közül szerinte már az 1703-as elsőben „tájékoztatja őt arról, hogy »a Nemes Magyar Királyság összes népei« készek fegyvert fogni a népek szabadságának főellensége, a német császár ellen”, segítséget kér az uralkodótól: pénzt, fegyvert, tiszteket. Majd a cikk szerzője azt állította, hogy a szabadságharc vezetőjének „Egy 1706-ban írott levele ismét részletes politikai programot ad. Kelet-Európa népeinek összefogását sürgeti és kifejti, hogy Magyarország hivatott arra, hogy nyugati előőrse legyen a szabadságukat a német hódítók ellen védő kelet-európai népeknek." Tehát, akárcsak az 1944-es szövegben, az Új Szó-cikkben is fontos elem a németellenesség, itt azonban egy sajátos különbségtétel fedezhető fel. Rákóczi ugyanis 1703-as „levelé”-ben a „népek szabadságának főellensége”-ként a „német császár”-t jelölte meg, akit ebben az összefüggésben saját népe ellenségeként is ábrázolt. Ezzel az eljárással hasonlóan a magyarokat megcélzó II. világháborús szovjet propaganda más megnyilvánulásaihoz. Illés egyértelművé tette: az uralkodó (illetve az „uralkodó osztály”, a vezetők csoportja) a legfőbb, az igazi ellenség, nem pedig az általa elnyomott és hódító háborúkban felhasznált nép, így a hódító uralkodó ellen fognak össze a „Magyar Királyság összes népei” - mindezzel a cikkíró félreérthetetlenül rámutatott Rákóczi szabadságharcának „haladó” jellegére: elnyomott népek küzdenek együtt (a nemzetiségi különbségek, ellentétek nélkül!) az elnyomó uralkodó ellen. Az Uj Szó-cikk harmadik részében Illés ismét közreadta az 1944-es Magyar 5 Vő. pl. Führer durch die Sowjetunion. Bearb. A. Radó, Berlin, Neuer Deutscher Verlag, 1929, 296-297. L. még az 1945-ös Illés-cikk 5. szakaszát is! 6 Vö. Kassai Géza, Egy perc híján tizenkettő . Magyar Újság, 1944, 21. sz., szeptember 26., 106, Igazságos és igazságtalan háború , Magyar Újság, 1945, 10. sz., január 25., 2-3.