Magyar Könyvszemle, 2014 (130. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 4. szám - Vörös Boldizsár: Történelemhamisítás, propaganda, sajtó. Illés Béla két kitalációja az általa szerkesztett újságokban 1944-1948 között

Vörös Boldizsár foglaltaktól eltérően e szöveg szerint a cár nemcsak egy alkalommal, 1703-ban segítette Rákóczi küzdelmét, hanem a szabadságharc idején később is - mindez­zel kapcsolatos forrásait pedig Illés e munkájának bevezetésében ismertette is: „E cikk az egykorú okmányok csak egy töredékének alapján készült, Rákóczi Nagy Péterhez írott levelei nyomán és Morozov Jegor orosz tüzértiszt töredékben hátramaradt naplójegyzetei alapján. (Morozov Nagy Péter megbízásából többíz­ben járt követségben Rákóczinál.) E jelentős okmányok Leningrádon találhatók, a Hadtörténelmi Múzeumban.” Az Illés által itt ismertetett fiktív eseményeket képzelet szülte dokumentumok voltak hivatottak hitelesíteni, amelyek valódi­ságát pedig lelőhelyük megadása igazolhatta - ehhez a leningrádi hadtörténeti múzeum azért volt alkalmas, mivel gyűjteményében kiemelkedő fontosságúak voltak az orosz tüzérség történetének anyagai.­ Mindezeken túl a kitalációnak az olvasókkal tényként elfogadtatását segíthették elő a cikkírónak a magyar törté­nészeket elítélő megállapításai is, a magyar közönség tehát azért nem tudhatott a II. Rákóczi Ferenc-I. Péter-kapcsolat ezen részleteiről, mert a legkülönfélébb politikai felfogások jegyében alkotó tudósok közül senki sem dolgozta fel és mu­tatta be ezeket. Az őket érő bírálat utolsó mondata ugyanakkor félreérthetetlenül rávilágított e történelmi téma aktuálpolitikai jelentőségére is. Cikke második részében Illés ismertette és idézte Rákóczinak a cárhoz küldött „levelei”-t, amelyek közül szerinte már az 1703-as elsőben „tájékoztatja őt arról, hogy »a Nemes Magyar Királyság összes népei« készek fegyvert fogni a népek szabadságának főellensége, a német császár ellen”, segítséget kér az uralkodótól: pénzt, fegyvert, tiszteket. Majd a cikk szerzője azt állította, hogy a szabadságharc vezetőjének „Egy 1706-ban írott levele ismét részletes politikai programot ad. Kelet-Európa népeinek összefogását sürgeti és kifejti, hogy Magyarország hiva­tott arra, hogy nyugati előőrse legyen a szabadságukat a német hódítók ellen védő kelet-európai népeknek." Tehát, akárcsak az 1944-es szövegben, az Új Szó-cikk­ben is fontos elem a németellenesség, itt azonban egy sajátos különbségtétel fedezhető fel. Rákóczi ugyanis 1703-as „levelé”-ben a „népek szabadságának főellensége”-ként a „német császár”-t jelölte meg, akit ebben az összefüggésben saját népe ellenségeként is ábrázolt. Ezzel az eljárással­­ hasonlóan a magyarokat megcélzó II. világháborús szovjet propaganda más megnyilvánulásaihoz.­­ Illés egyértelművé tette: az uralkodó (illetve az „uralkodó osztály”, a vezetők csoport­ja) a legfőbb, az igazi ellenség, nem pedig az általa elnyomott és hódító háborúk­ban felhasznált nép, így a hódító uralkodó ellen fognak össze a „Magyar Királyság összes népei” - mindezzel a cikkíró félreérthetetlenül rámutatott Rákóczi szabad­ságharcának „haladó” jellegére: elnyomott népek küzdenek együtt (a nemzetiségi különbségek, ellentétek nélkül!) az elnyomó uralkodó ellen. Az Uj Szó-cikk harmadik részében Illés ismét közreadta az 1944-es Magyar 5 Vő. pl. Führer durch die Sowjetunion. Bearb. A. Radó, Berlin, Neuer Deutscher Verlag, 1929, 296-297. L. még az 1945-ös Illés-cikk 5. szakaszát is! 6 Vö. Kassai Géza, Egy perc híján tizenkettő . Magyar Újság, 1944, 21. sz., szeptember 26., 1­06, Igazságos és igazságtalan háború , Magyar Újság, 1945, 10. sz., január 25., 2-3.

Next