Magyar Könyvszemle, 2017 (133. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 3. szám - Mészáros Zsolt: Női hálózatok és a 19. századi divatlapok. A Magyar Bazár és olvasóközönsége

Mészáros Zsolt Közönségkapcsolat A szerkesztők érdekeltek voltak abban, hogy minél több körön kívüli olvasót kapcsoljanak be az előfizetői rendszerbe. Hiszen, ahogy a Wohl-nővérekkel kö­tött szerződésből is látszik, bizonyos határ felett jutalékot kaptak minden új fő után, bizonyos határ alatt pedig veszélybe került az állásuk.36 A létszámgyarapo­dást a különféle kedvezményeken és szolgáltatásokon keresztül igyekeztek elér­ni. Az előfizetői jegyzékben szereplők kapták a lapszámokhoz tartozó állandó és alkalmi mellékleteket. Ez a Magyar Bazár esetében minta- és kézimunkalapokat, kottákat, lámpaernyőt, fénykép keretet, almanachokat jelentett. Továbbá az előfi­zetési címszalag beküldésével lehetett részt venni a jutalomjátékokon és a pályá­zatokon, használni a levelező rovatokat (grafológia, orvosi tanácsadás, nyílt tér), véleményt nyilvánítani a lapban felvetett témákban, közlésre szánt szövegeket, megbízásokat és személyes kérdéseket eljuttatni a szerkesztőséghez, illetve az előfizetési címszalag felmutatásával vásárolhattak jutányosan bizonyos üzletek­ben. Jellemzően a divatlapok az előfizetőket is bevonták a terjesztésbe, bizonyos számú új tag szerzése után a lap tiszteletpéldányát vagy egyéb kisebb nyereményt kaptak (könyv, nyomat). Az 1890-es évek közepétől megjelentek az olyan könnyed, magánéletet érintő körkérdések, mint „Hosszú, vagy a rövid mátkaság a jobb?” vagy „Milyennek gondolja a férfi ideált?”. A rovat az olvasóközönség mulattatásán és megmozga­tásán túl azt a gyakorlati célt szolgálta, hogy fenntartsa az érdeklődést a lap iránt, erősítse a közösségi élményt, és új előfizetőket toborozzon. Az olvasói aktivitás többféleképpen megnyilatkozhatott, nemcsak válaszolhattak, hanem maguk is javasolhattak kérdéseket, emellett a legjobbnak ítélt beküldőkre is lehetett sza­vazni. Ezenkívül a Magyar Bazárban olyan a kor sajtójából jól ismert szerzőktől is kértek és adtak közre válaszokat, mint Adorján Sándor, Bartók Lajos, Bütt­­ner-nővérek, Dessewffy Arisztid, Justh Zsigmond, Kisfaludy Atala, Pekár Gyula, Szalay Fruzina, vagy olyan politikusoktól, mint Apponyi Albert vagy Szilágyi Dezső.37 A körkérdések gyakorlatát külföldi lapoktól vették át a hazaiak, sőt előfordult, hogy magukat a kérdéseket is, a Budapesti Bazár egyik alkalommal a londoni Womant jelölte meg forrásként.38 Más magyar képes hetilap, így A Hét a Budapesti Bazár, 1890-ben a Magyar Bazár 8 Frt-ra mérsékelte az éves előfizetés díját. A Divat­­salon viszont egy évre 6 Frt-ba került 1890-ben. 36 Ha az előfizetők száma 2700-ig fogyna, azon esetben az Athenaeumnak jogában áll, negyed­évi határidőre felmondani a szerkesztőknek. Viszont, ha az előfizetők száma 4000 fölé emelkedik, a 4001 -ik előfizetőtől kezdve minden további új előfizető után osztalék gyanánt 10 krajcárt kapnak a szerkesztők, havonként utólagosan kiszolgáltatva. A Wohl-nővérek szerkesztői szerződése (1873. aug. 23.). 153. i.sz. 1873-1901., 2. cs., Z 1508 Gazdasági Levéltár, MNL 37 Szilágyi Dezső társaságban megemlítette, hogy Wohl Jankától litografált levelet kapott, amelyben a nők kacérságáról való véleményét kérdezte. Nem ért rá neki válaszolni, de ott, a kö­rülötte állóknak kifejtette ezzel kapcsolatos nézetét. Prém József, Két nap Szilágyival , Fővárosi Lapok, 1894, 286. október 16., 2454-2455, 38 „Inkább lenne-e neje olyan férfinak, akit szeret, de akinek viszont szerelméről nem biztos.

Next