Magyar Közigazgatás, 1886 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-14 / 2. szám

2-dik szám. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 1886. január 14. csakis a belügyminiszter által tett jóváhagyás után emel­kedtek az illető városokban törvényerőre, s igaz az is, hogy habár önkormányzati jogaikból kifolyólag, törvénybe foglalt utasítások e részben hiányozván, a városi tör­vényhatóságok által a tanács részére megállapított szer­vezet és hatáskör nagy eltérései, a miniszteri felülvizs­gálat során a lehetőség szerint elenyésztettek, de mégis azon egyöntetűség, mely ezen nagyfontosságú testület szervezetében és hatáskörének megállapításában minden városi törvényhatóságra nézve megkövetelhető, elérhető nem volt, így tehát azt, ha e részben a törvény általá­nosan kötelező módon fog intézkedni, a városok köz­­igazgatása érdeke szempontjából, de magasabb állami szempontokból is csak helyeselnünk lehet. A városi törvényhatóságok szervezési szabályrende­letei habár egymástól egyben és másban eltérő rendel­kezéseket tartalmaznak is a tanács szervezésére és hatás­körére vonatkozólag, de főbb vonásaikban, melyeket alább adunk, lényegesebb eltérés még sem mutatkozik. A tanács rendszerint első fokú közigazgatási hatóság mind­azon ügyekben, melyek a közgyűlésnek vagy a közigazgatási bizottságnak fentartva, a polgármesternek, főkapitánynak, az árvaszéknek hatáskörébe utalva nin­csenek. A főkapitány által a helyhatósági szabályrende­letekkel annak hatáskörébe utalt kérdésekben hozott ha­tározatok felett másodfokban a városi tanács határoz. A tanács felügyel a város kezelése alatt álló összes pénztárakra, intézetekre és alapítványokra, intézi saját hatáskörében a város összes háztartási és gazdasági ügyeit, a­mennyiben azok közgyűlési vagy kormányi jóváhagyást nem igényelnek. A városi tanács a hatósága alá tartozó ügyekben az előadói rendszer szerint jár el. A legtöbb városi tanács­ban nemcsak az elnöklő polgármester és tanácsnokok, hanem a főkapitány és főjegyző is szavazati joggal bír­nak. A tanácsülésekben az ügyeket a szakosztályt vezető tanácsnok vagy ennek helyettese adja elő, s az előadói vélemény mindenkor az előre elkészített határozat alak­jában terjesztetik elő. A tanácshoz beérkezett olyan ügyek, melyek érdem­leges intézkedést nem igényelnek, vagy a város jogaira érdekeire befolyással nincsenek, vagy tanácskozást nem igénylő, törvényileg megszabott intézkedést követelnek, tanácsülésen kívül az egyes ügyosztályokban is elintéz­­hetők, de ezek is mindenkor a tanács nevében. A pénz­tárak bevételeire, kiadásaira, a költségvetés tételeinek foganatosítására, bérbeadásokra, adóra, újonczozásra, köz­munkára, elszállásolásra, közoktatásra vonatkozó ügyek azonban csak tanácsülésben nyerhetnek érdemleges elin­tézést. A tanács hatáskörébe utalt s társas tanácskozás útján ellátandó tárgyak előkészítése, valamint a tanácsülésen kívüli eljárás alá bocsátott ügyek elintézése ügyosztályok­ban eszközöltetik, melyek a munka arányos felosztása tekintetéből s a faj rokonsága szerint leginkább a követ­kezőleg szoktak megalakíttatni. I. Háztartási és gazdasági ügyosztály, élén egy tanács­nokkal. II. Rendészeti, katonai és közegészségügyi osztály, élén a főkapitánynyal. III. Pénzügyi és jogügyi osztály, élén egy tanácsnokkal. IV. Adóügyi osztály. V. Mérnöki és építési osztály, mindenik élén egy-egy tanácsnokkal, végül is a közigazgatási osztály, melynek előadója leg­több törvényhatóságban a főjegyző. Ezen beosztástól némely törvényhatóságok, a helyi viszonyok és körül­mények figyelembe vétele mellett lényegesen eltérnek, de végre is az összes ügyosztályok hatáskörében mind az be van osztva, a­mi a tanácsi előadók, illetve maga a tanács ügykörébe és elintézése alá tartozik. Hogy mindezen rendelkezésekből mi szándékoltatik felvétetni a javaslatba, azt ez idő szerint nem tudjuk, apró részletes intézkedések azonban nem valók a muni­­cipális törvény keretébe, a czélnak teljesen és leginkább meg fog felelni az, ha a javaslatba azon nagyobb voná­sai fognak lefektettetni a városi törvényhatóságok szer­vezetének és hatáskörének, a­melyek elegendő biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a városi törvényhatóságok szervezési szabályrendeleteinek a tanácsra vonatkozó meg­állapodásaikban a kívánatos egyöntetűség a lehetőség szerint eléressék. A községi és közjegyzők fizetés minimumának kérdéséhez. 1. Kassai F. József vasmegyei kir. adófelügyelő, a községi tör­vény küszöbön levő revisiója alkalmából a községi és közjegyzői fizetések minimális összegének megállapítása tárgyában igen nagy érdekű és figyelmet érdemlő memorandumot nyújtott be a pénz­ügyminiszterhez, ki is azt illetékességi szempontból a belügy­miniszterhez küldötte át. Ezen számos évi tapasztalaton alapuló értékes munkálatot, a kérdés aktuális és közérdekű jellegénél fogva, egész terjedel­mében közölni kívánjuk annyival is inkább, mert az abban foglaltak legnagyobb részben megegyeznek, ugyanezen kérdésre vonatkozólag ezen lapok hasábjain már közzétett felfogásunkkal és nézeteinkkel. Az emlékirat teljes szövegében a következőleg hangzik: Nagyméltóságu pénzügyminiszter ur! «Szőnyegen forogván épen a községek rendezéséről szóló 1871 : XVIII. t.-czikknek az újabb viszonyoknak megfelelő átala­kítása, illetve egy egészen uj községi törvény alkotása, méltóz­­tassék kegyesen megengedni, miszerint 18 éves pénzügyi szol­gálatom ideje alatt szerzett tapasztalataim folytán, egy két olyan pontra irányíthassam nagyméltóságodnak magas figyelmét, me­lyek hivatva lennének az államkincstár érdekeinek olyatén meg­óvására, illetőleg szolgálatára, hogy a közönség érdeke sem csorbulna meg. Ilyen két figyelmet érdemlő pontozatnak tekintem részemről elsőbben is a közjegyzői fizetésnek mily minimális összegben meghatározását és annak mikénti kiszolgáltatását. Ugyanis a közadók kezeléséről szóló törvénynek majdnem mindenik §-a érinti a köz- és községi jegyzőt, s oly végtelen sok teendőt ró rája az egyenes adók kivetése, beszedése, bizto­sítása és behajtása körül, hogy azt röviden felsorolni nem is lehet. Tény az, hogy a nevezett községi közegnek összes teendői 2/3 ad részét a közadók körüli eljárás képezi. A kir. adófelügye­lőnek bő alkalma van — a közjegyzővel közvetlenül érintkezni és hivatali irodáját — az adóügyekre vonatkozólag megvizsgálás alkalmával, teendőkkel túlhalmozottságáról meggyőződni; s én e meggyőződés folytán igaz lelkiismerettel kimondani bátorko­dom, hogy az eddigi állapot és helyzet tarthatlan és legkivált az államkincstár érdekeire nézve határozottan káros. Ugyanis — a mindenféle hivatali hatóság részéről, a leg­fontosabb teendők elvégzésével folytonosan terhelt körjegyző­­­­egymagára, segítség nélkül nem képes, s képes nem lehet, úgy megküzdeni roppant teendőivel, hogy a hivataloskodásához fűzött minden érdek kielégítést nyerhessen, s e miatt némely érdekelt, és konstatálnom kell, hogy a legbehatóbb és legpontosabb ellen­őrzés mellett is, jelentékeny mértékben az államkincstár érdeke, leggyakrabban csorbát szenved. Hisz maga az adóügy egy több községből szövetkezett körjegyzőségben oly sok munkát ad, az.

Next