Magyar Közigazgatás, 1886 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-14 / 2. szám
2-dik szám. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 1886. január 14. csakis a belügyminiszter által tett jóváhagyás után emelkedtek az illető városokban törvényerőre, s igaz az is, hogy habár önkormányzati jogaikból kifolyólag, törvénybe foglalt utasítások e részben hiányozván, a városi törvényhatóságok által a tanács részére megállapított szervezet és hatáskör nagy eltérései, a miniszteri felülvizsgálat során a lehetőség szerint elenyésztettek, de mégis azon egyöntetűség, mely ezen nagyfontosságú testület szervezetében és hatáskörének megállapításában minden városi törvényhatóságra nézve megkövetelhető, elérhető nem volt, így tehát azt, ha e részben a törvény általánosan kötelező módon fog intézkedni, a városok közigazgatása érdeke szempontjából, de magasabb állami szempontokból is csak helyeselnünk lehet. A városi törvényhatóságok szervezési szabályrendeletei habár egymástól egyben és másban eltérő rendelkezéseket tartalmaznak is a tanács szervezésére és hatáskörére vonatkozólag, de főbb vonásaikban, melyeket alább adunk, lényegesebb eltérés még sem mutatkozik. A tanács rendszerint első fokú közigazgatási hatóság mindazon ügyekben, melyek a közgyűlésnek vagy a közigazgatási bizottságnak fentartva, a polgármesternek, főkapitánynak, az árvaszéknek hatáskörébe utalva nincsenek. A főkapitány által a helyhatósági szabályrendeletekkel annak hatáskörébe utalt kérdésekben hozott határozatok felett másodfokban a városi tanács határoz. A tanács felügyel a város kezelése alatt álló összes pénztárakra, intézetekre és alapítványokra, intézi saját hatáskörében a város összes háztartási és gazdasági ügyeit, amennyiben azok közgyűlési vagy kormányi jóváhagyást nem igényelnek. A városi tanács a hatósága alá tartozó ügyekben az előadói rendszer szerint jár el. A legtöbb városi tanácsban nemcsak az elnöklő polgármester és tanácsnokok, hanem a főkapitány és főjegyző is szavazati joggal bírnak. A tanácsülésekben az ügyeket a szakosztályt vezető tanácsnok vagy ennek helyettese adja elő, s az előadói vélemény mindenkor az előre elkészített határozat alakjában terjesztetik elő. A tanácshoz beérkezett olyan ügyek, melyek érdemleges intézkedést nem igényelnek, vagy a város jogaira érdekeire befolyással nincsenek, vagy tanácskozást nem igénylő, törvényileg megszabott intézkedést követelnek, tanácsülésen kívül az egyes ügyosztályokban is elintézhetők, de ezek is mindenkor a tanács nevében. A pénztárak bevételeire, kiadásaira, a költségvetés tételeinek foganatosítására, bérbeadásokra, adóra, újonczozásra, közmunkára, elszállásolásra, közoktatásra vonatkozó ügyek azonban csak tanácsülésben nyerhetnek érdemleges elintézést. A tanács hatáskörébe utalt s társas tanácskozás útján ellátandó tárgyak előkészítése, valamint a tanácsülésen kívüli eljárás alá bocsátott ügyek elintézése ügyosztályokban eszközöltetik, melyek a munka arányos felosztása tekintetéből s a faj rokonsága szerint leginkább a következőleg szoktak megalakíttatni. I. Háztartási és gazdasági ügyosztály, élén egy tanácsnokkal. II. Rendészeti, katonai és közegészségügyi osztály, élén a főkapitánynyal. III. Pénzügyi és jogügyi osztály, élén egy tanácsnokkal. IV. Adóügyi osztály. V. Mérnöki és építési osztály, mindenik élén egy-egy tanácsnokkal, végül is a közigazgatási osztály, melynek előadója legtöbb törvényhatóságban a főjegyző. Ezen beosztástól némely törvényhatóságok, a helyi viszonyok és körülmények figyelembe vétele mellett lényegesen eltérnek, de végre is az összes ügyosztályok hatáskörében mind az be van osztva, ami a tanácsi előadók, illetve maga a tanács ügykörébe és elintézése alá tartozik. Hogy mindezen rendelkezésekből mi szándékoltatik felvétetni a javaslatba, azt ez idő szerint nem tudjuk, apró részletes intézkedések azonban nem valók a municipális törvény keretébe, a czélnak teljesen és leginkább meg fog felelni az, ha a javaslatba azon nagyobb vonásai fognak lefektettetni a városi törvényhatóságok szervezetének és hatáskörének, amelyek elegendő biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a városi törvényhatóságok szervezési szabályrendeleteinek a tanácsra vonatkozó megállapodásaikban a kívánatos egyöntetűség a lehetőség szerint eléressék. A községi és közjegyzők fizetés minimumának kérdéséhez. 1. Kassai F. József vasmegyei kir. adófelügyelő, a községi törvény küszöbön levő revisiója alkalmából a községi és közjegyzői fizetések minimális összegének megállapítása tárgyában igen nagy érdekű és figyelmet érdemlő memorandumot nyújtott be a pénzügyminiszterhez, ki is azt illetékességi szempontból a belügyminiszterhez küldötte át. Ezen számos évi tapasztalaton alapuló értékes munkálatot, a kérdés aktuális és közérdekű jellegénél fogva, egész terjedelmében közölni kívánjuk annyival is inkább, mert az abban foglaltak legnagyobb részben megegyeznek, ugyanezen kérdésre vonatkozólag ezen lapok hasábjain már közzétett felfogásunkkal és nézeteinkkel. Az emlékirat teljes szövegében a következőleg hangzik: Nagyméltóságu pénzügyminiszter ur! «Szőnyegen forogván épen a községek rendezéséről szóló 1871 : XVIII. t.-czikknek az újabb viszonyoknak megfelelő átalakítása, illetve egy egészen uj községi törvény alkotása, méltóztassék kegyesen megengedni, miszerint 18 éves pénzügyi szolgálatom ideje alatt szerzett tapasztalataim folytán, egy két olyan pontra irányíthassam nagyméltóságodnak magas figyelmét, melyek hivatva lennének az államkincstár érdekeinek olyatén megóvására, illetőleg szolgálatára, hogy a közönség érdeke sem csorbulna meg. Ilyen két figyelmet érdemlő pontozatnak tekintem részemről elsőbben is a közjegyzői fizetésnek mily minimális összegben meghatározását és annak mikénti kiszolgáltatását. Ugyanis a közadók kezeléséről szóló törvénynek majdnem mindenik §-a érinti a köz- és községi jegyzőt, s oly végtelen sok teendőt ró rája az egyenes adók kivetése, beszedése, biztosítása és behajtása körül, hogy azt röviden felsorolni nem is lehet. Tény az, hogy a nevezett községi közegnek összes teendői 2/3 ad részét a közadók körüli eljárás képezi. A kir. adófelügyelőnek bő alkalma van — a közjegyzővel közvetlenül érintkezni és hivatali irodáját — az adóügyekre vonatkozólag megvizsgálás alkalmával, teendőkkel túlhalmozottságáról meggyőződni; s én e meggyőződés folytán igaz lelkiismerettel kimondani bátorkodom, hogy az eddigi állapot és helyzet tarthatlan és legkivált az államkincstár érdekeire nézve határozottan káros. Ugyanis — a mindenféle hivatali hatóság részéről, a legfontosabb teendők elvégzésével folytonosan terhelt körjegyzőegymagára, segítség nélkül nem képes, s képes nem lehet, úgy megküzdeni roppant teendőivel, hogy a hivataloskodásához fűzött minden érdek kielégítést nyerhessen, s e miatt némely érdekelt, és konstatálnom kell, hogy a legbehatóbb és legpontosabb ellenőrzés mellett is, jelentékeny mértékben az államkincstár érdeke, leggyakrabban csorbát szenved. Hisz maga az adóügy egy több községből szövetkezett körjegyzőségben oly sok munkát ad, az.