Magyar Közigazgatás, 1888 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1888-10-18 / 42. szám

HI. évfolyam — 42. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Budapest, 1888. október 18. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS Szerkesztőség: Sebestyén-tér 6., hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési ára: Negyedévre 2 frt, félévre 1 frt, egész évre 8 frt. Hirdetések árszabály szerint. Kiadóhivatal: Sebestyén­ tér 6., hová a lap anyagi részét illető küldemények czimzendők. A regale-kérdés. Az országgyűlés új ülésszakának egyik legfontosabb tárgya a regaletörvény leend­ő törvényjavaslat, melyet a kormány szaktanácskozások, törvényhatóságok feliratai és a sajtóban felmerült észrevételek után némely részei­ben módosított, már a képviselőház asztalán fekszik. A javaslatban az állam pénzügyi érdeke van kiváló­­lag érvényre juttatva. A kormányt a javaslat vezérelvei­ben, az állam pénzügyi helyzetének javítása, az állam pénzügyi egyensúlyának minden áron való helyreállítása vezette. A javaslat ezen rideg elvénél fogva épen a fennálló regale jogosítványok egymástól eltérő eredete és gyakor­lata miatt is számos köz- és magánérdekbe ütközik, számos tényleges jogot sért, úgy­hogy nem csoda, ha a magán- és közélet faktorai előtt az egész művelet eltérő felfogá­sokat keltett fel. A megváltási ár mérvének mekkoraságát mérlegelő egyéni érdekek felfogásával e lap hasábjain nem foglal­kozunk. A törvényhozásnak fekszik hivatásában, hogy minden irányban igazságos mértéket alkalmazzon. E tekin­tetben a bizalmatlankodásra nincs ok. De igenis felada­tunknak tartjuk azt, hogy a hozandó törvény által a községek és városoknak közvetlen érdekei sérelmet ne szenvedjenek s regale jövedelmeik megváltásával fejlődé­süknek életerei is el ne metszessenek. A regale-törvényjavaslatnak alapelvei akkor jutottak nyilvánosságra, midőn a pénzügyminiszter e tárgyban a nyár folyamán szaktanácskozmányt hívott össze. Ismeretes, hogy e tanácskozások befejezte után, a magán­tulajdono­sok, kivált az erdélyi részekben, minő lázas mozgalmat kezdeményeztek. A törvényhatóságok azonban hallgattak, valószínűleg azon feltevésben, hogy ezen a közéletet oly mélyen érintő ügyben lesz idejük, a törvényjavaslat elvei­nek végleges megállapítása után is hozzá­szólniok s észre­vételeiket kellő időben az illetékes fórumok elé juttatniok. Most, hogy köztudomású lett, hogy a kormány a regale­törvény megalkotását első­sorban és lehetőleg még ez évben szándékozik keresztülvinni, a törvényhatóságok is nyakra-főre tárgyalnak és igyekeznek felirataikban tolmá­csolni sérelmeiket és kifejezni óhajaikat. A törvényhatóságok feliratainak azon részével, mely­­lyel magán­igényeiknek mikénti kielégítését hangoztatják, már fent jelzett álláspontuknál fogva is nem foglalkozunk, de nem mellőzhetjük különösen a törvényhatósági joggal felruházott városok felszólalásait, melyekben különálló jogaiknak védelmére kelnek. A városokban a regale jog eredete és gyakorlata tekintetében igen eltérő és sajátszerű viszonyokkal találko­zunk. Vannak városok, melyek regáléjukat privilégiumként kapták; vannak olyanok, melyek a földesuraktól meg­váltással szerezték meg; és viszont ismerünk olyat is, mely kétségtelen jogától erőszakkal fosztatott meg. Marosvásár­hely sz. kir. városnak a képviselőházhoz benyújtott felirata, melyet sajátszerű viszonyainak ismertetéséül alább be­mutatunk, szolgáltat ez utóbbira eclatáns példát. A regale megváltásának és rendezésének, a ország közviszonyai között, legtermészetesebb módja az volna, ha az a kormány közvetítésével a községek által váltat­nék meg és a községek tulajdonába menne át. Ezen módon nemcsak sok bonyodalomnak lehetne elejét venni, de a­mi fő, a községek birtokába oly jog jutna, melyet fejlődő igényeik, haladásuk biztosításául kihasználhatnának. Budapest, Debreczen, Szeged s a most felébredt városok ez alapelvre helyezkednek felirataikban. Igaz ugyan, hogy e megoldást csak a városok részére kívánják, de mi abban a véleményben vagyunk, hogy a legkisebb községek érdekei mellett is ugyanazon indokok szólanak. Azonban bármiként döntsön a törvényhozás e kérdés­ben, tegye az italmérési jogot állami monopóliummá, kezeltesse bár azt jövőben akár államilag közvetlenül, akár ráutalással, a városoknak az 1886. évi XXI. t.-cz. 15. §-ában, valamint az 1886. évi XXII. t.-cz. 132. §-ában biztosított azon jogukat, hogy a közvetett államadók után pótadókat vethetnek ki, csorbítani nem szabad. Mert ha ezen jövedelmi forrásoktól bármiként elzáratnának, akkor önkormányzati kötelmeik teljesítésére is teljesen képte­lenekké tétetnek. Hogy mily különös viszonyok állanak fenn e tekintet­ben némely városokban, azt érdekesen illustrálja Maros­­vásárhely város következő felirata. Mélyen tisztelt képviselőházi Azokból, mik a közelebb tárgyalás alá kerülendő regale megváltási törvényjavaslatról hírlapi és más közleményekből köztudomásra jutottak, azon megrendítő meggyőződést voltunk kénytelenek meríteni, hogy ha ama törvényjavaslat vagy miként tervezve van, törvénynyé válik, ez a sz. kir. törvényhatósága városokra, nem különben a székelyföldi általában szabad közsé­gekre, valamint számos más városra is a legvégzetesebb csapás lenne, ugyanis az évenkénti költségvetések alapján legfelsőbb hatóságilag felülvizsgált zárszámadások, tehát hiteles adatok, kétséget kizárólag tanúságot tesznek arról, hogy kiváltképen a sz. kir. törvényhatósági városok jövedelmeinek tetemes részét a regale különböző nemeiről befolyó bevételek képezik. A mi különösen Marosvásárhely sz. kir. városát illeti ,/■ alatt ide mellékelünk egy kimutatást, melyből kitetszik, hogy zárszá­m­adásaink szerint az 1882—1886. évekbeli időben a regálét érintő jövedelme összes rendes nem kölcsönből származó bevételeink átlag több mint 30 százalékát szolgáltatta. Ha már most tekintjük, hogy városaink így is talán kivétel nélkül rovatalokhoz kénytelenek folyamodni, hogy a kultúra és az állami folyton szaporodó követelményeinek eleget tehes­senek, hogy pl. Budapest 8 milliónyi költségvetésében 3 millió­nál több rovatot foglaltatik s mégis 150,000 frt hiánya van, hogy Nagyvárad 35°/0 rovatai mellett 73,000 frt deficitet kény­telen fedezni s hogy magunkra térve mi magunk is 23°/0 rova­tallal már nem érjük be, úgy hiszszük bebizonyitottnak tekint­hetjük, hogy ha még regale jövedelmeinket is elveszítjük, városaink életfája gyökerében meg lesz támadva

Next