Magyar Közigazgatás, 1888 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1888-11-08 / 45. szám
1/1. évfolyam — 45. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Budapest, 1888. november 8. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS Szerkesztőség: Sebestyén-tér 6., hová a lap szellemi II A 71 P A 71*A T Ä Q I IIP TIT A P Kiadóhivatal: Sebestyén-tér 6., hová a lap anyagi részét illető közlemények czimzendők. JVvZiJl Ii Zillil ifiül ülj liLal részét illető küldemények czimzendők. Kéziratok vissza nem adatnak. ElőfizetéSi ára Negyedévre 2 frt, félévre 4 frt, egész évre 8 frt. Hirdetések árszabály szerint. A katonai törvényjavaslatok. Három törvényjavaslatot nyújtott be a hét folyamán a honvédelmi miniszter, amelyek közül kettő a véderőről és a honvédségről szóló védrendszerünket teljesen reorganizálja, a harmadik pedig a katonai behívási parancs iránt tanúsított engedetlenség és az erre csábítás megbüntetéséről szól és az általános védkötelezettség elvének szigorú keresztülvitelére nézve fog garancziákat nyújtani. Mind a három törvényjavaslat, de főleg a két első, mint nagyobb szabású törvényhozási conceptio, méltó követője a regalemegváltási törvényjavaslatnak s egyik kimagasló része fog lenni a mostani országgyűlés által programmba vett nagyobb szabású alkotásoknak. Ez az állam anyagi erejét igyekszik hatalmasabbá tenni, amazoknak végrehajtása által fog kifejezésre jutni a külállamokkal szemben az állami hatalom. Miután a katonai administrativ Európa legtöbb nagyhatalmi állású államában a polgáritól teljesen külön van választva, teljesen eltérő ügyrend és ügymenettel, a melyek alapján külön katonai hatóságok működnek s melyeknek területi hatásköre is különösen és főleg hazánkban, melynek közigazgatási felosztása nem alkalmas arra nézve, hogy a katonai hatósági területekkel párhuzamos legyen, különbözik a polgáritól: annak vizsgálata, hogy katonai közigazgatási szempontból mit tartalmaznak a véderőről és a honvédségről szóló törvényjavaslatok, lapunk keretébe nem tartozik, annál kevésbé az, hogy tisztán a véderő kifejtése szempontjából hadászatilag milyen intézkedéseket tartalmaznak. Csupán annyit jegyzünk meg, hogy elvben csak helyeselni tudjuk mind a két javaslat intenzióját, mert védrendszerünk nagyobb szabással s nagyobb hatályossággal bíró jelleggel való szervezése a nemzetközi viszonyok jelen állásában nemcsak indokolt, hanem kikerülhetően szükséges is s ezen szükség nyert kifejezést honvédelmi kormányunk által a törvényhozás elé nyújtott javaslatokban. Azonban habár kevéssé is, nem hagyja érintetlenül e két törvényjavaslat, főleg a véderőről szóló, amelynek a honvédségről szóló kiegészítő részét képezi, polgári közigazgatási hatóságainak ügykörét sem. A katonai administratív ugyanis, már szervezeténél fogva nem képes közvetlenül benyúlni a személyi életbe s közvetítőül a polgári közigazgatási szervezet intézményeit kell, hogy használja. Tehát végeredményben a polgári közigazgatási hatóság ügyfolyamára is nagy befolyással van minden a véderőre vonatkozó törvényhozási aktus, annyival inkább, ha a védrendszernek reorganizációjáról van szó. A polgár a közigazgatási hatóságok közvetítésével lesz katonává, s tényleges szolgálati ideje alatt kivételes szabályok alá jut, amely kivételességet azonban a katonai szervezet nemcsak indokol, hanem szükségessé is tesz. Polgári közigazgatási hatóságainknak tehát főleg a katonai anyag beszerzése s nyilvántartása körül van feladatuk, vagyis: a tényleges szolgálatot még nem teljesítetteknek születésüktől fogva nyilvántartása, az újoncz-állítás, a hadkötelesek nyilvántartása s közvetítés a katonai hatóságok és a polgárok között. Természetesen mind e feladatokból az oroszlánrész a községre esik. A két javaslat úgy az újoncz-állítás, mint a nyilvántartásra nézve fontos intézkedéseket tartalmaz, amelyek részben újak, részint a régi állapottól némileg eltérők, részint maradnak a régi, illetőleg jelenlegi állapot keretében. Úgy az újoncz-állítás, mint a nyilvántartásra nézve újítás foglaltatik a véderőről szóló törvényjavaslat 2. §-ában, mely szerint a hadsereg és a honvédség kiegészítő alkatrész gyanánt, külön-külön póttartalékkal van ellátva. Ezentúl tehát a honvédségnek is lesz póttartaléka, amely azonban, eltérőleg a régi védtörvénytől, a hadseregnél különös körülmények között béke idején is behívható (12. §.), a honvédségnél pedig, az utóbbiról szóló törvény 10. §-a szerint csak ő Felsége parancsára. A haditengerészeti szolgálati idő 12 évre terjesztetik ki, melyekből négyet tényleg, ötöt a tartalékban s hármat az új törvény által létesítendő «tengervédben» köteles a besorozott szolgálni. Továbbá nevezetes újítást tartalmaz a véderőről szóló javaslat 7. §-a, amely szerint a hadseregbe, a haditengerészetbe vagy a honvédségbe lépés kötelezettsége azon naptári év januárius hava 1-jével kezdődik, amelyben a védköteles életének 21. évét betölti. Az ujonczállításra nézve közelebbről úgy intézkedik a törvény, hogy a legközelebbi ujonczállításra felhívott korosztályokban álló mindegyik hadköteles tartozik a megelőző év november havában beiratása végett illetőségi községének, avagy állandó tartózkodási helyének elöljáróságánál akár írásban, akár személyesen és élő szóval jelentkezni. Az életbelépendő törvény ezen rendelkezésének kellő kihirdetése s folyton köztudomáson tartása, mint eddig is, a községi administratiónak egyik fontos feladata, annyival is inkább, mert a törvény a rendelkezése ellen vétőket öt forinttól száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel rendeli büntetni. A községi elöljárók és anyakönyvezők kötelességei az újoncz-lajstromokra nézve maradnak a régiek. Különösen fontossággal bír közigazgatási szempontból a védtörvényjavaslat 39. §-a, mely szerint azon hadköteles, akinek felavatása a hadseregbe, haditengerészetbe vagy a honvédségbe katonai részről megtagadtatik, a politikai hatóság részéről elhatározás végett vegyes felülvizsgáló bizottság elé állítható. A felülvizsgálat (Superarbitrizing) eddig is megvolt, de a közigazgatási hatóságok feladata e részben jövőre nézve sokkal fontosabb leend. A javaslat ugyanis a honvédség létszámát is fixírozza, míg ezelőtt csupán a hadseregé lévén fixírozva, a magasabb korosztályúak vagy sor