Magyar Közigazgatás, 1889 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-14 / 7. szám

Megjelenik minden csütörtökön. VII. évfolyam — 7. szám. Budapest, 1889. február H. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS Szerkesztőség: Sebestyén-tér 6., hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési ára: Egész évre 8 frt, félévre 4 frt. Hirdetések árszabály szerint. Kiadóhivatal: Sebestyén­ tér 6., hová a lap anyagi részét illető küldemények czimzendők. A pénzügyi administratio reformja. ii. A pénzügyigazgatóságok történeti átalakulásuk minden phasisában megtartották ama jellegüket, hogy mint közép­hatóságok szerepeltek a pénzügyi közigazgatás gépezeté­ben. Eme sajátos jelleget a törvényjavaslat is biztosítja a megyei pénzügyigazgatóságok részére, a­mennyiben alájuk rendeli a legtöbb alsó pénzügyi hivatalokat, azok működését ellenőrzésük s felülbírálásuk alá helyezi, s hatáskörükbe utalja az első felebbezési fórum teendőit. A vármegyei pénzügyigazgatóság, mint közép­pénz­ügyi hatóság tehát szervezetében egyesíti a pénzügyigaz­gatás ma mereven széttagolt ágazatait, s mint egységes középső fórum simul az általános közigazgatás középső faktorához: a vármegyéhez. A pénzügyi szervezés tervrajzának objektív megítél­­hetése téteti fel a kérdést: vájjon a megyei pénzügy­igazgatóság szervezetében észlelhető nézpontok követke­zetesen vannak-e keresztülvive az administrativ egész rendszerében? vájjon ugyanazon eszmemenet emelkedik-e érvényre az alsó pénzügyi hatóságok szervezetében is? vájjon sorakozik-e szerves összefüggésben pénzügyi ható­ság a község s a járás mellé is ? Felelet: nem! Az új szervezet mellett a kir. adóhivatalok megmarad­nak közönséges gyűjtő­pénztáraknak, egyedül az illetékek kiszabása körül reá bízott teendőkkel folyván be az aktív pénzügyi közigazgatásba. Az egyenes adókat kivetik rész­ben a községek, részben a pénzügyigazgatóságok; az adó­behajtás megmarad a községek, s a főszolgabírák hatás­körében; s a kir. adóhivatal, mely folytonos érintkezésben van a községekkel és a járással, aktív hatáskör nélkül, szárnyaszegetten szemléli a nélküle működő közegek funkcióit. Hogy ez nem helyes, beláthatja bárki, a­ki csak fel bírja fogni a horderejét annak a közvetlenségnek, mely­­lyel a kir. adóhivatal a községekkel és polgárokkal sza­kadatlanul érintkezik, a ki érzi becsét annak a helyi ismeretnek, melylyel a kir. adóhivatal kerületének speciális viszonyaiban is bir. A ki ezt felfogja, osztani fogja ama nézetemet, melyet mindenha hangoztattam, hogy alsófok­ban a kir. adóhivatal a pénzügyigazgatásnak a legalkal­masabb központja, hogy a pénzügyi közigazgatás helyes irányú szervezeténél a fősúlyt a kir. adóhivatalokra kell bazírozni. A­mint működik a megyei pénzügyigazgatóság a közigazgatási bizottság mellett, úgy kell fungálni a kir. adóhivatalnak a községek és a járás mellett. A követ­kezetesség az, hogy ha a közép pénzügyi hatóság a közép politikai hatósággal szerves összeköttetésbe hozatik, e szerves összefüggés legyen meg a pénzügyi és politikai közigazgatás alsó faktorai között is. A megyei pénzügyigazgatóság egységes és közvetlen szervezet lesz ugyan, de egész megyére, sőt két megyére is kiterjedő hatáskörében nem lehet sem helyismerete, sem közvetlensége oly mérvű, mint a kir. adóhivatalé, midőn vannak megyék, melyeknek területén 7, 8, sőt 10 adóhivatal is van. A megyei pénzügyigazgatóságok természetszerűleg sem az adókivetés, sem az adóbehajtás szempontjából nem érintkezhetnek oly közvetlenséggel, oly könnyű szerrel s oly kevés költséggel a megyében levő községekkel és járásokkal, mint érintkezhetik a kir. adóhivatal, ezért sem az általuk eszközölt adókivetés nem lehet oly biztos, sem a kincstári követelések behajtása körül ellenőrzésük oly hatályos. A kir. adóhivatal hatáskörének ily mérvű kitágítása iránt eddig egy irányban voltak aggályaim. Szükségesnek tartottam, hogy az illetékek kiszabása, hol lépten-nyomon jogügyletek s peres cselekmények helyes felfogásának szüksége merül fel, jogban jártas egyének által eszközöl­tessék. E nézetet fogadta el a törvényhozás is, midőn az 1875. évi XXV. t.-czikket alkotta. Az előttem fekvő törvényjavaslat indokolása szintén elismeri, hogy vannak igen bonyolult esetek, hol az illetékek helyes kiszabása alapos magánjogi ismereteket kíván, de a kiszabások zöme távolról sem oly nehéz. Az indokolás, statisztikai adatok­ból merített számadatok alapján, 15%-ra teszi azoknak a kiszabásoknak a számát, melyek jogi szakképzettséget igényelnek. S minthogy az ily ügyek a kir. pénzügyi igazgatóság ad hoc kiküldöttje által csakugyan elintéz­­hetők, részemről is megengedhetőnek tartom, ha a kir. adóhivatalok az illetékek megszabásával, a contemplált fentartások mellett, megbizatnak. A kir. adóhivatalok hatáskörének az illetékek meg­szabására való kiterjesztése önként tolja előtérbe a kér­dést : miért nem bízatnak meg a kir. adóhivatalok az egyenes adók kivetésével is ? Hiszen az illetékek meg­szabása tagadhatatlanul alaposabb ismereteket igényel, s míg a kir. illetékkiszabási hivatalok tisztán jogvégzett elemekkel töltettek be, addig a kir. adófelügyelőségek személyzetének legnagyobb része nem jogvégzett s csakis gyakorlati ismeretekkel bíró elemekből áll. A törvényjavaslat 6. és 8. §§-ai szerint a megyei pénzügyi hatóságok feladata lesz: a) gondoskodni az adókötelezettek és adótárgyak össze­írásáról s a bevallások gyűjtéséről; b) az adókivető bizottságok részére elkészíteni a III. oszt. kereseti adóra, bányaadóra, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójára vonatkozó adókivetési javaslatokat; c) kivetni egyénenként a tőkekamat- és járadékadót, a IV. osztályú kereseti adót és a hadmentességi díjat; d) felülbírálni a községek által eszközlött, a földadó, házadó, I. és II. oszt. kereseti adó, fegyveradó és általános jövedelmi pótadóra vonatkozó adókivetéseket.

Next