Magyar Közigazgatás, 1901 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-06 / 1. szám
XIX. évfolyam. — 7. szám. / Megjelenik minden vasárnap. Budapest, 1901 január 6. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-utcza 1., hova a lap szellemi részét illető küldemények czimzendők. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Kiadóhivatal: Kossuth Lajos-utcza 1., hova a lap anyagi részét illető küldemények czimzendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési ára : Egész évre 16 korona, félévre 8 korona. Hirdetések árszabály szerint. A közigazgatás egyszerűsítésének törvényhozási feladata. Széll Kálmán miniszerelnök újévi beszédében, a legközelebbi jövő törvényhozási és kormányzati feladatait illetőleg a következő nyilatkozatot tette: «Fontos teendők elvégzése vár még erre az országgyűlésre. A költségvetés tárgyalásának befejezése után a törvényjavaslatok egész sorozata lesz elintézendő. Ide tartozik az összeférhetlenségi törvény, a helyiérdekű vasutakról szóló törvény, a közigazgatás körébe tartozó több fontos javaslat és majd minden tárca köréből a törvényjavaslatok egész sorozata. A nagy reformmunkák a jövő országgyűlésre maradnak Az adminisztráció rendezésének nagy fontosságú ügye, az igazságügy terén az új peres eljárás, az adóreform, a bányajog, a gazdasági kérdések végleges rendezése, az autonóm vámtarifával és a külföldi szerződések kérdésével kapcsolatosan az ország érdekeinek és jogainak alapján úgy, amint azokat a legutóbb hozott törvények biztosították, a jövő feladata. Mindazok előtt, akik a törvényhozás tárgyalásait figyelemmel kísérik, a miniszerelnök ezen nyilatkozata új dolgokat nem tartalmaz, mert azonos értelmű kijelentéseket több ízben tett az országgyűlésben és annak bizottságaiban. Mi újabb megerősítését látjuk az újévi beszédben a ministerelnök azon elhatározásának, hogy az országgyűlés addig nem mehet széjjel, míg a közigazgatás egyszerűsítésére szükséges törvényhozási munkálatok befejezést nem nyernek. A miniszerelnök kezdeményezésére minden kormányzati ágban megindult az úgynevezett egyszerűsítési akció. Az egybegyűjtött anyag földolgozása folyamatban van. Ezen földolgozás eredményeit érthetjük azon «a közigazgatás körébe tartozó több fontos javaslat» alatt, melyeket a miniszerelnök még ezen országgyűlésen elintézendőkül jelölt meg. Kötelességünket véljük teljesíteni, amidőn minden befolyástól menten elmondjuk nézeteinket az egyszerűsítéssel kapcsolatos törvényhozási teendőkről. Tudomásunk szerint már több ministérium annyira haladt a hatáskörébe tartozó ügyek egyszerűsítésének munkálataival, hogy egyik-másik rendeleteket is bocsátott ki. Hogy vájjon az egyes kormányzati ágaknak ily külön álló intézkedései megfelelnek-e a czélnak, és vájjon az elforgácsolt intézkedések nem vezetnek-e még nagyobb bonyodalmakra, erre egyelőre véleményt mondani nem akarunk. Most csupán azon nézetünknek merünk kifejezést adni, hogy legalább is idő előttiek lehetnek az efféle különálló egyszerűsítési intézkedések, mert az egységes vezérelvek s határozott alapelvek megjelölése, vagyis a vonatkozó törvények megalkotása előtt a különben is nagy rendeleti anyagot szaporítjuk. Nem hallgathatja el azonban azon megjegyzésünket, hogy ha minden tárca, minden kérdést külön rendeletekben egyszerűsít, sem a közigazgatás, sem közönség nem lesz képes megemészteni az így előállott mondjuk egyszerűsített feladatokat. Közbevetőleg legyen szabad még kifejezést adnunk azon nézetünknek, hogy a közigazgatás terén szükségesnek mutatkozó egyszerűsítés részleteinek megállapítása előtt, tisztába kell hozni: mit ölel fel a beligazgatás gyűjtőneve alatt összefoglalt feladatkör, mert nálunk a szorosan vett belügyi igazgatás meglehetősen szét van forgácsolva az egyes tárcák között. Meggyőződésünk szerint a czélba vett egyszerűsítésnél azon nagy területet kell a belkormányzat és beligazgatásnak elsősorban felölelni, amely a szoros értelemben vett közigazgatásra, vagyis a törvényhatóságok s azok alantas közegeire terjed. Ebben aztán nem tehet különbséget az, hogy a felső intézkedési ügykör a belügyi, kereskedelemügyi, földművelésügyi stb. tárcákba van osztva. Az összes beligazgatási ügyek egyszerűsítését együtt, egyszerre és össszevágólag kell megoldani. Ide vonatkozik azon észrevételünk, hogy addig, amíg a miniszerelnök által kezdeményezett egyszerűsítési akció törvényhozási alapokat nem nyer, elhamarkodottaknak látszanak az egyes tárcák körében tett, vagy teendő intézkedések Hogy minő törvényhozási munkálatokban fog körvonalazást nyerni a közigazgatás egyszerűsítése, arról illetékes helyről tájékozva még nem vagyunk s igy ezúttal tisztán csak a saját nézeteink reprodukálására szorítkozhatunk. A belügyminister múlt évi 125.000. sz. a. kiadott s lapunk 48. számában közölt rendeletével 24 pontban csoportosította az egyszerűsítés sarkkérdéseit és fölhívta a törvényhatóságokat, illetőleg a főispánokat, hogy azok fölött alkalmas szakerőik bevonásával tanácskozva, megállapodásaikat 1900. év végéig terjeszszék föl A törvényhatóságok e fölhívásnak bizonyára legjobb tudásukkal és értelmi erejük teljes fölhasználásával igyekeztek megfelelni. Nem vagyunk ezen mindenesetre nagybecsű anyag felől tájékozva, de magunk is számot vethettünk a rendeletben foglalt kérdésekkel kijelölt czéllal, s azért megkísértjük vázolni, hogy minő keretekben mozoghat nézetünk szerint a törvényhozási megoldás. A törvényhozási intézkedések a következőket ölelhetik föl. 1. A belügyminiszer kapjon fölhatalmazást arra, hogy a törvényhatósági és községi igazgatásban szükségesnek mutatkozó egyszerűsítéseket rendeleti úton statuálja, természetesen csak az általános reformok életbeléptéig terjedő ideiglenes érvénynyel. 2. A felebbezési határidők egységesíttessenek, valamint a különböző rendőri kihágásoknál a felebbezési fórumok is. 3. Rendeztessék a kihágásokból befolyó pénzbüntetések kezelése és hová fordítása. 4. A közigazgatási pénzkezelés a postatakarékpénztárak útján történjék. 5. A kézbesítéseket a posta teljesítse. Ma már azt mondhatjuk, hogy ezen kérdések megoldásának mikéntje nem tisztán csak a szaktudomány titka, hanem sok tekintetben, közóhaj alakjában áthatotta a közvéleményt is. A tény az, hogy a törvényhatósági és községi igazgatási eljárás egyes részleteit a fejlődött viszonyok folytán a törvények már kellőleg nem szabályozzák, a számtalan kormány-