Magyar Közigazgatás, 1920 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-26 / 39. szám
39 szám. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS nagyobb tömegben kössük a földhöz, lehetőleg a tulajdonjog idegszálaival, hogy ezzel a magántulajdonra alapított jogrendszert mélyítsük, hogy ebbe a jogrendszerbe s e rendszer közösségébe minél több embert igyekezzünk bekapcsolni. Ha a most előttünk fekvő javaslat kellő parlamenti átgyúrás után törvényerőre emelkedve képes lesz arra, hogy a társadalomba belevigye a reménynek ma hiányzó éltető elemeit is, s mintegy az élet kecsegtető prémiumául odatartja a legkisebb embernek is azt az általános képességekkel elérhető célt, hogy bizonyos fáradságos munka után egy kis földet, egy kis házacskát szerezhet magának: a római költővel fogjuk róla mondani, hogy monumentum aere perennius!s. Anyakönyvi kerületemben egy olyan nő akar házasságot kötni, akinek férje az 1914. évi 68. számú veszteségi lajstromban, mint halott szerepel. Egyéb értesítés nincs. Kérem közölni, hogy a veszteségi lajstrom eme adata elfogadható-e és a házasság csupán ez alapon megköthető-e? Megjegyzem, hogy a férjről 1914 óta semmi hír nem jött. Válasz: A veszteségi lajstrom adatai a haláleset bekövetkeztét ugyan nem igazolják, s ennélfogva ezek az adatok a házasság megszűnésének hitelt érdemlő igazolására el nem fogadhatók, de azok alapján a halotti anyakönyvi kivonat felmutatása alól felmentés adható. Katonai haláleset igazolása házassági ügyben az 1765/1916. sz. (Belügyi Közlöny 1916. évf. 239. 1.) és a 38134/1919. sz. (Belügyi Közlöny 1919. évf. 721. 1.) elvi jelentőségű belügyministeri határozatokban megjelölt módon is történhetik. Hivatalos értesítés vagy szemtanuk hiányában a házastárs a holtnak nyilvánítást kérheti (m. kir. igazságügyminister 28.000/1919.1. M. sz. rendelete; Belügyi Közlöny 1920. évf. 1971.) az illetékes járásbíróságnál. II. Házasságkötés céljából jelentkezett előttem egy fiatal pár. Minthogy lakóhelyükön a közhit házasoknak tartja őket, házasságukat nem ott, hanem előttem akarják megkötni, annál is inkább, mert szeretnének nemcsak polgári házasságot kötni, de templomban is megesküdni. Én kijelentettem, hogy nem járhatok el ügyükben, hanem — ha szándékukhoz ragaszkodnak — legalább egyiküknek községemben kell tartózkodási helyet szerezni, s akkor a kihirdetés alól felmentést kérve, megköthetem házasságukat. Váljon helyes-e eljárásom, mert én az általam tudott szabályok szerint több engedményt nem tehetek. ANYAKÖNYVI ÜGYEK. A KATONAI ÜGYEK. A gyapjucsempészés megakadályozása. Az 1920. évi termésű gyapjú forgalmát a m. kir. ministérium a folyó évi 3422/920. M. E. számú rendeletével szabályozza. Az ország több részéből beérkezett jelentések szerint lelkiismeretlen üzérek és Magyarország megszállott területéről átjövő ügynökök arra törekszenek, hogy a gyapjút — mely az ország egyik legfontosabb nyersanyaga — az országból meg nem engedett módon kicsempésszék. A magyar állam ily módon való megkárosításának megakadályozása végett a honvédelmi minister 1920. évi 442.746/28. számú rendeletével utasította az összes parancsnokságokat és hatóságokat, minden rendelkezésre álló eszközzel hassanak oda, hogy a gyapjú csakis a fent említett kormányrendeletben meghatározott módon fa m. kir. pénzügyministérium által kiállított kiviteli engedély alapján engedtessék ki az országból. Felhívta a honvédelmi minister a katonai parancsnokságokat és hatóságokat, hogy amennyiben a fent említett visszaélésekről tudomást szereznek, az esetleges intézkedések kikérése végett lépjenek közvetlenül érintkezésbe a Gyapjúforgalmi Szövetséggel (Budapest, V. ker., Dorottya u. 2. III. em. 95.). A honvédelmi minister a gyapjucsempészés megakadályozására különösen a határállomásokon elhelyezett parancsnokságok és hatóságok ügyeimet hívta fel. Az 1848—49-iki honvédmenház jelenleg be nem töltött helyeinek felhasználása a világháborúban rokkanttá vált tiszti és legénységi személyek elhelyezésérg. Az 1848—49-iki honvédmenház szervezetére és igazgatására vonatkozó Szabály 26. §-a és az 1848—49-es honvédek felügyelő bizottságával történt megállapodás alapján a honvédelmi minister 1920. évi 69.625/12. számú rendeletében elrendelte, hogy az 1848—49-es honvédmenház be nem töltött ágyhelyei, — a még élő aggharcosok minden törvényen, szabályzaton és jogszokáson alapuló igényeinek csorbítatlan mértékben való fentartása mellett — az 1914—1918. évi világháború haditényei következtében rokkanttá vált havidíjasok (tisztek), rangosztályba nem sorolt havidíjasok és végül legénységi személyek elhelyezésére ideiglenesen és korlátolt számban (összesen 100 ágy) igénybe vétessenek. Menházi elhelyezésre kerülhetnek — az elmezavartak, epilepsziások, valamint a tuberkulózis bármely formájában szenvedők és a megvakultak kivételével — mindazok, akiknek törődöttsége oly fokú, hogy polgári keresetképességük 75%-nál nagyobb mértékben csökkent, tehát a különös ápolást és felügyeletet igénylő és önmagukkal tehetetlen rokkantak, akik a családi körben bebizonyítottan nem részesülhetnek kellő gondozásban. A menházba való beutalásra elsősorban a havidíjasok, másodsorban a rangosztályba nem sorolt havidíjasok és harmadsorban a legénységi állományú egyének hozhatók javaslatba. A tényleges állományból rokkanttá vált egyéneket illetőleg a katonakórházak parancsnokságai teszik meg az indokolt felterjesztéseket, mégpedig csak az olyan egyénekre vonatkozólag, akik már huzamosabb ideig állottak katonakórházi gyógykezelésben és akiknek az állapota orvosi megítélés szerint véglegesen állandósult. A nem tényleges állományból rokkanttá vált egyének közül a munkaügyi és népjóléti minister jelöli ki azokat, akik a polgári hadigondozás utókezelő intézeteiből az 1848—49-es honvédmenházba volnának beutalandók. A menházba elhelyezettek ugyanazokat az ápolási illetékeket térítik meg, mint amineket a katonakórházakban tartoznak a kincstárnak a sajátjukból fizetni. A menházba elhelyezést nyertek kötelesek a házirendet betartani és hozzátartozóik által is betartatni, ellenkező esetben a menház parancsnokának (ki egy 1848—49-es honvédtiszt) joga van őket a menházból eltávolítani. A rendelkezésre álló helyek csekély száma miatt a fentebb elősorolt feltételeknek meg nem felelő kérelmeket nem fogják tekintetben venni, ellenben az igényjogosultaknak osztályozottak menházba való beutalása minden egyes esetben meg fog történni. 1920 szeptember 26. Az államvasúti alkalmazottak önkéntes katonai szolgálatának szabályozása. A m. kir. államvasutak egyes alkalmazottai a vasúti alkalmazottakra érvényes vasúti szabályzat törvényerejű rendelkezései (1914 : XVII. t.-c. 54. §.) ellenére a szolgálati főnökség hozzájárulása és előzetes engedélye nélkül önként katonai (karhatalmi) szolgálatra vonulnak be. Egyrészt a törvény intézkedéseinek és tekintélyének, másrészt az államvasutak igen fontos érdekeinek megvédése céljából a honvédelmi minister 1920. évi 461,789/15. számú rendeletével elrendelte, hogy a m. kir. államvasutak alkalmazottait önkéntes jelentkezésük esetén csak abban az esetben avassák fel, illetőleg vonultassák be tényleges katonai szolgálatra, ha elöljáró szolgálati főnökségük írásbeli bizonyítványával igazolják, hogy az a katonai szolgálatra való önkéntes jelentkezésükre engedélyt adott.