Magyar Közigazgatás, 1920 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1920-09-26 / 39. szám

39 szám. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS nagyobb tömegben kössük a földhöz, lehetőleg a tulajdonjog idegszálaival, hogy ezzel a magántulajdonra alapított jogrend­szert mélyítsük, hogy ebbe a jogrendszerbe s e rendszer közös­ségébe minél több embert igyekezzünk bekapcsolni. Ha a most előttünk fekvő javaslat kellő parlamenti átgyú­rás után törvényerőre emelkedve képes lesz arra, hogy a tár­sadalomba belevigye a reménynek ma hiányzó éltető elemeit is, s mintegy az élet kecsegtető prémiumául odatartja a leg­kisebb embernek is azt az általános képességekkel elérhető célt, hogy bizonyos fáradságos munka után egy kis földet, egy kis házacskát szerezhet magának: a római költővel fogjuk róla mondani, hogy monumentum aere perennius!­s. Anyakönyvi kerületemben egy olyan nő akar házasságot kötni, akinek férje az 1914. évi 68. számú veszteségi lajstrom­ban, mint halott szerepel. Egyéb értesítés nincs. Kérem közölni, hogy a veszteségi lajstrom eme adata elfogadható-e és a há­zasság csupán ez alapon megköthető-e? Megjegyzem, hogy a férjről 1914 óta semmi hír nem jött. Válasz: A veszteségi lajstrom adatai a haláleset bekövet­keztét ugyan nem igazolják, s ennélfogva ezek az adatok a házasság megszűnésének hitelt érdemlő igazolására el nem fogad­hatók, de azok alapján a halotti anyakönyvi kivonat felmutatása alól felmentés adható. Katonai haláleset igazolása házassági ügyben az 1765/1916. sz. (Belügyi Közlöny 1916. évf. 239. 1.) és a 38134/1919. sz. (Belügyi Közlöny 1919. évf. 721. 1.) elvi je­lentőségű belügyministeri határozatokban megjelölt módon is­­ történhetik. Hivatalos értesítés vagy szemtanuk hiányában a há­zastárs a holtnak nyilvánítást kérheti (m. kir. igazságügyminister 28.000/1919.1. M. sz. rendelete; Belügyi Közlöny 1920. évf. 197­1.) az illetékes járásbíróságnál. II. Házasságkötés céljából jelentkezett előttem egy fiatal pár. Minthogy lakóhelyükön a közhit házasoknak tartja őket, házas­ságukat nem ott, hanem előttem akarják megkötni, annál is inkább, mert szeretnének nemcsak polgári házasságot kötni, de templomban is megesküdni. Én kijelentettem, hogy nem járhatok el ügyükben, hanem — ha szándékukhoz ragaszkod­nak — legalább egyiküknek községemben kell tartózkodási helyet szerezni, s akkor a kihirdetés alól felmentést kérve, megköt­hetem házasságukat. Váljon helyes-e eljárásom, mert én az általam tudott szabályok szerint több engedményt nem tehetek. ANYAKÖNYVI ÜGYEK. A KATONAI ÜGYEK. A gyapjucsempészés megakadályozása. Az 1920. évi termésű gyapjú forgalmát a m. kir. ministérium a folyó évi 3422/920. M. E. számú rendeletével szabályozza. Az ország több részéből beérkezett jelentések szerint lelki­­ismeretlen üzérek és Magyarország megszállott területéről át­jövő ügynökök arra törekszenek, hogy a gyapjút — mely az ország egyik legfontosabb nyersanyaga — az országból meg nem engedett módon kicsempésszék. A magyar állam ily módon való megkárosításának megaka­dályozása végett a honvédelmi minister 1920. évi 442.746/28. számú rendeletével utasította az összes parancsnokságokat és hatóságokat, minden rendelkezésre álló eszközzel hassanak oda, hogy a gyapjú csakis a fent említett kormányrendeletben meghatározott módon fa m. kir. pénzügyministérium által ki­állított kiviteli engedély alapján­ engedtessék ki az országból. Felhívta a honvédelmi minister a katonai parancsnokságokat és hatóságokat, hogy amennyiben a fent említett visszaélések­ről tudomást szereznek, az esetleges intézkedések kikérése végett lépjenek közvetlenül érintkezésbe a Gyapjúforgalmi Szövetséggel (Budapest, V. ker., Dorottya­ u. 2. III. em. 95.). A honvédelmi minister a gyapjucsempészés megakadályo­zására különösen a határállomásokon elhelyezett parancsnok­ságok és hatóságok ügyeimet hívta fel. Az 1848—49-iki honvédmenház jelenleg be nem töltött helyeinek felhasználása a világháborúban rokkanttá vált tiszti és legénységi személyek elhelyezésérg. Az 1848—49-iki honvédmenház szervezetére és igazga­tására vonatkozó Szabály 26. §-a és az 1848—49-es honvédek felügyelő bizottságával történt megállapodás alapján a honvé­delmi minister 1920. évi 69.625/12. számú rendeletében elren­delte, hogy az 1848—49-es honvédmenház be nem töltött ágyhelyei, — a még élő aggharcosok minden törvényen, sza­bályzaton és jogszokáson alapuló igényeinek csorbítatlan mér­tékben való fentartása mellett — az 1914—1918. évi világ­háború haditényei következtében rokkanttá vált havidíjasok (tisztek), rangosztályba nem sorolt havidíjasok és végül legény­ségi személyek elhelyezésére ideiglenesen és korlátolt szám­ban (összesen 100 ágy) igénybe vétessenek. Menházi elhelyezésre kerülhetnek — az elmezavartak, epi­lepsziások, valamint a tuberkulózis bármely formájában szen­vedők és a megvakultak kivételével — mindazok, akiknek törődöttsége oly fokú, hogy polgári keresetképességük 75%-nál nagyobb mértékben csökkent, tehát a különös ápolást és fel­ügyeletet igénylő és önmagukkal tehetetlen rokkantak, akik a családi körben bebizonyítottan nem részesülhetnek kellő gon­dozásban. A menházba való beutalásra első­sorban a havidíjasok, másodsorban a rangosztályba nem sorolt havidíjasok és harmad­­sorban a legénységi állományú egyének hozhatók javaslatba. A tényleges állományból rokkanttá vált egyéneket illetőleg a katonakórházak parancsnokságai teszik meg az indokolt fel­­terjesztéseket, még­pedig csak az olyan egyénekre vonatkozó­lag, akik már huzamosabb ideig állottak katonakórházi gyógy­kezelésben és akiknek az állapota orvosi megítélés szerint véglegesen állandósult. A nem tényleges állományból rokkanttá vált egyének közül a munkaügyi és népjóléti minister jelöli ki azokat, akik a polgári hadigondozás utókezelő intézeteiből az 1848—49-es honvédmenházba volnának beutalandók. A menházba elhelyezettek ugyanazokat az ápolási illetéke­ket térítik meg, mint amineket a katonakórházakban tartoznak a kincstárnak a sajátjukból fizetni. A menházba elhelyezést nyertek kötelesek a házirendet betartani és hozzátartozóik által is betartatni, ellenkező esetben a menház parancsnokának (ki egy 1848—49-es honvédtiszt) joga van őket a menházból eltávolítani. A rendelkezésre álló helyek csekély száma miatt a fentebb elősorolt feltételeknek meg nem felelő kérelmeket nem fogják tekintetben venni, ellenben az igényjogosultaknak osztályozot­tak menházba való beutalása minden egyes esetben meg fog történni. 1920 szeptember 26. Az államvasúti alkalmazottak önkéntes katonai szolgála­tának szabályozása. A m. kir. államvasutak egyes alkalmazottai a vasúti alkal­mazottakra érvényes vasúti szabályzat törvényerejű rendel­kezései (1914 : XVII. t.-c. 54. §.) ellenére a szolgálati főnök­ség hozzájárulása és előzetes engedélye nélkül önként katonai (karhatalmi) szolgálatra vonulnak be. Egyrészt a törvény intézkedéseinek és tekintélyének, más­részt az államvasutak igen fontos érdekeinek megvédése céljából a honvédelmi minister 1920. évi 461,789/15. számú rendeletével elrendelte, hogy a m. kir. államvasutak alkalma­zottait önkéntes jelentkezésük esetén csak abban az esetben avassák fel, illetőleg vonultassák be tényleges katonai szol­gálatra, ha elöljáró szolgálati főnökségük írásbeli bizonyít­ványával igazolják, hogy az a katonai szolgálatra való ön­kéntes jelentkezésükre engedélyt adott.

Next