Magyar Közigazgatás, 1941 (59. évfolyam, 1-48. szám)

1941-11-02 / 40. szám

40. szám. MAGYAR KÖZIGAZG­A­TÁS 1941 november 2. nagyméretű felvásárlás indult meg. Az átmeneti szállí­tási nehézségek és zavarok leküzdése után biztosítható lett volna a szükséglet, mert gondoskodás történt a koprának hazai nyersanyagokkal való pótlásáról, de ez csak abban az esetben történhetett volna meg, ha a közönségnek az a része, amely háztartásában szappant már felhalmozott, ezt a készletet használta volna fel és nem folytatta volna vásárlásait. A hatóságok részéről a legkisebb mulasztás sem történt, mert már az 1939. év­ben megjelent a kopra forgalmát korlátozó rendelet, amely egyúttal a legelső közellátási rendelet is s ugyancsak idejében jelent meg a hazai nyersanyagok, azaz a napraforgó- és a tökmagolaj forgalmának kor­látozásáról szóló rendelet. 5. Talpbőr és lábbeli. Nyersbőrszükségletünk 70%-át behozatal útján fe­deztük, amiből 60°/a tengerentúlról származott. A há­borús szállítási nehézségektől eltekintve, majdnem minden ország kiviteli tilalmat állított fel a bőrre vo­natkozóan; tengerentúlról nem kaphatunk bőrt, a skandináv államok szintén nem szállítanak már, egye­dül a közeli kis államokból kaptunk legutóbb ki­sebb mennyiségeket, úgyhogy a korlátozó rendeletek bevezetését ezek a körülmények nagyon-nagyon is idő­szerűvé és szükségessé tették. Az 1940. év októberében megjelent 46.300/1940. Ip. M. számú rendelet szabályozza első ízben a marha-, borjú-, bivaly-, ló-, szamár-, öszvér-, juh-, kecske-, báránybőr és a cserzőanyagok forgalmát; novembertől a rendelet hatálya kiterjed a sertésbőrre is, majd az 58.200/1940. Ip. M. számú rendelet kötelezővé teszi a sertésbőr 30%-ának lefejtését. Az 1941. év áprilisában már 60, júniusban 70, júliustól pedig 90°/o-át kell a sertésbőrnek lefejteni. Ezek a számok a sertésbőr fel­­használásával végzett kísérletek jó eredményét bizo­nyítják. Ugyancsak szabályozva van a vadbőr és a házinyúlbőr forgalma is. Talán furcsának látszik első pillanatra ez az intézkedés, de ha tekintetbe vesszük, hogy kb. 6000 szarvas, 1000 dámvad, 13.000 őz és 1.000.000 mezei nyúl az évi zsákmány, nagyon is indo­koltnak látszik. A bőrtalpú lábbeli és a talpbőr forgalmának kor­látozásáról szóló rendeletek értelmében a községek, il­letőleg a városok bizonyos havi kontingensben része­sülnek. Ez jelenleg Kassán kb. havi 2200 pár cipő és 1100 kg talpbőr, lényegesen nagyobb, mint volt a nyári hónapokban. Az 1220/1941. M. E., valamint a 200.300 és a 200.400/1941. K. M. számú rendeletek értelmében a cipő- és a talpbőrkészletek zár alá kerültek és utal­ványrendszer lépett életbe. A törvényhatóság első tisztviselőit egy későbbi rendelet cipőkereskedők és a talpbőrelosztók kijelölésére kötelezte. Tekintettel arra, hogy a már felemelt kontingens sem fedezi a szükségletet, illetőleg annak még 20%-át sem, fejadagról nem beszélhetünk. A fogyasztó igény­lését bizottság bírálja felül, utalványt ad ki, amely kereskedőnél vagy iparosnál váltható be. 6. Petróleum: Elosztása ugyancsak utalványrendszer alapján tör­ténik az egyes városok, illetőleg községek részére meg­állapított és kiutalt kontingensből. A fejadag világítási, illetőleg főzési célra szóló utalvánnyal váltható ki, amely jelenleg Kassán 10, illetőleg 15 liter havonta. Korlátozó rendeletek, illetőleg intézkedések jelen­tek meg az imént felsorolt legfontosabb közszükségleti cikkeken felül a példaképpen felsorolt következő cik­kekre is: tengeri, sajt, tengeri dara, tej, széna, tejszín, szalma, bab, lucerna, borsó, zöldség, lencse, főzelékfélék, gumi, kendermag, szén, — 6 (334) — koksz, briket, tűzifa, szerfa, faszén, tölgykéreg, vörös- és fokhagyma, textilanyagok, szesz, főzelékkonzerv, kávékonzerv, kávépótszer, köles, lóhere, vas, gyapjú, hulladékpapír, faggyú, nikkel, olajosmagvak, stb. A felsorolás alapján mindenki fogalmat alkothat magának arról, hogy nemcsak a kenyér, a zsír és a cipő közellátási probléma, hanem azt messze túlha­­ladóan már majdnem minden fontosabb cikkre vo­natkozóan kiterjeszkedtek a korlátozó rendeletek. IRODALOM Szlovákiai Magyar Honismereti és Művelődési Könyvtár. Mindig nagy érdeklődéssel figyeltük az anyaország­ban huszonkét esztendő alatt azokat a magyar irodalmi megnyilvánulásokat, amelyek az elszakított területen a magyaroktól eredtek. A magyar kisebbség egyik legnagyszerűbb fegy­vere volt az elnyomatás alatt a nyomtatott betű. Hatal­mas irodalmat gyűjtöttek össze a magyar könyvtárak és múzeumok azokból a nyomdai termékekből, amelyek az elszakított területeken kerültek ki a sajtó alól. Ma már mindezek nagyobb része múzeális jellegű és tör­ténelmi emlék. De még vannak a trianoni békediktá­tummal Magyarországtól elcsatolt területek, ahol nagy tömegben él a magyarság. Ezeknek kisebbségi élete tovább folyik. És, amint az itt ismertetett kiadványso­rozat is bizonyítja, lankadatlan erővel folyik a magyar­ság küzdelme a magyar élet fenntartásáért. A fenti címen megjelent kiadványsorozat szer­kesztői a magyarság legkiválóbb kisebbségi vezéreiből kerülnek ki. Névszerint Esterházy János gróf, a szlo­vákiai magyarság bátor harcosa és Aixinger László, akinek pozsonyi munkája keltett tudományos körökben nagy érdeklődést, végzik nagy gonddal a szerkesztés munkáját. Pozsonytól­ Nagymihályig a nyugati Kárpátok lá­bánál, a szlovákiai magyarság nem torpant meg egy percig sem az 1938. évi bécsi döntés után. Az ősök kul­túrájához és földjéhez lángoló magyar hittel rendület­lenül ragaszkodó szlovákiai magyar testvéreink soha meg nem törhető életigenlése szól felénk a most ismer­tetett sorozatban megjelenő tanulmányokból, írják be­vezetésül a szerkesztők. Két csoportból áll a kiadványsorozat, úgymint a Honismereti Könyvtárból és a Művelődési Könyvtárból. Az elsőből eddig a következő öt kis tanulmány jelent meg: Kiss Ibolya, Balassa a Tátraalján (Balassa Bálint liptói emlékeit eleveníti fel); Mártonvölgyi László, A regélő Nyitra mentén (a Nyitra völgyének legszebb regéit mondja el); Ethey Gyula, A vágvölgyi magyarság települése és fogyatkozása; Polnisch Artur, Elzálogosított városok (a 13 sze­pesi város történelmét tárja fel); Gyürky Ákos, A Zobor vidéke (történelmi, társa­dalmi és gazdasági tanulmány). A Művelődési Könyvtár-sorozatban ugyancsak öt kisebb munka jelent meg: Mayer Imre, Édes anyanyelvünk; Plesa István, Sportoljunk józanul; Németh István László, A szlová­kiai magyar zenekultúra mérlege; Arany László, A szlo­vákiai magyarság néprajza; Ásguthy Erzsébet, Sohasem volt anyám. Ez a 10 kis tanulmány telítve van izzó magyar hazaszeretettel; szép magyar nyelvünkön van megírva mind a tíz. A füzeteket 30 filléres áron hozzák forga­lomba. Ez lehetővé teszi, hogy a szlovákiai magyarság nagy tömegei hozzájuthatnak a füzetekhez.

Next