Magyar Közlöny - Hivatalos lap, 1945. szeptember-december (123-212. szám)
1945-09-11 / 123. szám
. * Az iparügyi miniszter az 1.560/1945. M. E. számu rendelet 4. §-a alapján a „Sárvári Új Téglagyár, Krausz József*1, „Sárvári Első Vaskiviteli Vállalat, Krausz József** és „Krausz József, sertésihisziláló és sertésikereskedő * * sárvári bef. cégekhez Krausz Sándorné Fischl Józsa Mária sárvári lakost vállalatvezetőként kirendelte. (67.816/1945. Ip. M. szám.) Az iparügyi miniszter az 1.560/1945. M. E. számú rendelet 4. §-a alapján az Altenbach Ferenc villamoskészülékek gyára budapesti (VI., Úr-utca 44.) ber. céghez Illés Imre budapesti (VI., Rózsa utca 52.) lakost az 52.886/1945. Ip. M. számú rendelettel kirendelt Simon Miklós egyidejű felmentése mellett vállalatvezetőként kirendelte. (86.582/1945. Ip. M. szám.) Helyesbítés. Az egyes bánya- és gyáripari termékek, valamint gazdasági jellegű szolgáltatások árának (díjának) rendezése tárgyában kiadott 4.120/1945. M. E. számú rendelet (Magyar Közlöny 1945. évi július hó 1-i 65. szám) 2. §-ának (2) bekezdésében előforduló és a 3. § (1) bekezdésére történő hivatkozás téves. A helyes szövegrész a következő : (2) Abban az esetben, ha az előző bekezdésben említett termelvényt előállító ipari vállalat stb. (Tsz. 1/18/1946. K. M. szerm.) Helyesbítés. A Magyar Közlöny 1945. éviszeptember hó 6-i 120. számában megjelent 105.930/1945. K. M. számú rendelet 4. §-a a kenyér, valamint a liszt felhasználásával készült egyéb termékek előállításának és forgalmának szabályozása tárgyában kiadott 104.850/1945. K. M. számú rendelet módosításáról és kiegészítéséről tévesen jelent meg. E rendelet 4. §-ának helyes szövege a következő : „A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba ; hatálybalépésével a 104.850/1945. K. M. számú rendeletnek a jelen rendelettel ellentétes rendelkezései hatályaikat vesztik. “ (Tsz. 10/6/1945. K. M. szám.) Az Meinlenas nemzeti kormaim 7.590/1945. M. E. számú rendelete « zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok vagy baloldali magatartás folytán elvesztett üzlethelyiségek, berendezési (felszerelési) tárgyak, valamint áru- és anyagkészletek visszabocsátása tárgyában. A minisztérium az Ideiglenes Nemzetgyűlés által az 1944. évi december hó 22. napján adott felhatalmazás alapján a következőket rendeli : 1. §( 11) Az, aki az 1938. évi május hó 28. napja után akár a tulajdonában (haszonélvezetében levő, akár bérelt (haszonbérelt) üzlethelyiségét a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok folytán előállott helyzet miatt vagy baloldali politikái magatartása következtében vesztette el, ideértve azt az esetet is, ha üzletét az említett körülmények befolyása alatt reá nézve hátrányos szerződéssel ruházta el, a jelen rendelet korlátai között az üzlethelyiség használójától annak visszabocsását igényelheti. (2) Az üzlethelyiség használójától a jelen rendelet korlátai között igényelni lehet az üzlethelyiséggel együtt áteégedett berendezési (felszerelési) tárgyak és áru- (anyag-) készlet visszabocsátását is. 2 §• (1) A következő §-okban „igénylő" alatt az üzlethelyiség, illetőleg a berendezési (felszerelési) tárgyak vagyáru- (anyag-) készlet visszabocsátását követelő felet, „hasznéló" alatt pedig az üzlethelyiséget használó felet, illetőleg azt a felet kell érteni, akinek a visszabocsátani kért berendezés (felszerelés), illetőleg készlet birtokában van vagy birtokában volt. (2) A jelen rendelet alkalmazásában üzlet**giségnek kell tekinteni az ipari vagy kereskedelmi célt szolgáló irodát, rendelőt, mister- őrt, műhelyt, kocsiszínt, pincehelyiséget, raktárt, gyári vagy kereskedelmi üzemet vagy telepet is s általában minden olyan helyiséget, amely ipari vagy kereskedelmi foglalkozás folytatására szolgál. 3. §• (1) Az üzlethelyiség visszabocsátását — amennyiben az alábbi rendelkezésekből az ellenkező nem következik — arra tekintet nélkül lehet igényelni, hogy a használó ahhoz hatósági határozat vagy szerződés alapján jutott, tekintet nélkül továbbá arra is, hogy a használó az üzlethelyiségnek első átvevője vagy ezt követő harmadik személy. (2) Mindkét fél összes körülményeinek beható mérlegelése után a méltányosság alapján kelll elbírálni, hogy van-e helye visszabocsátásnak vagy a használót meg kell hagyni az üzlethelyiség birtokában, a) ha a használó a visszabocsátani kért üzlethelyiséget hatósági határozat alapján azért szerezte, mert az előzőleg használt üzlethelyisége valamely háborús esemény következtében elpusztult vagy egyébként használhatatlanná vált; b) ha a használónak csak a visszabocsátani kért üzlethelyisége van, az igénylőnek pedig foglalkozása gyakorlására alkalmas más üzlethelyiség is rendelkezésére állt. (3) Az előbbi bekezdés a) pontját nem lehet alkalmam a használó javára, ha az igénylőnek az üzlethelyiségből való eltávolítása kifejezetten az ő elhelyezése érdekében történt. (4) A (2) bekezdés eseteiben — ha ez mutatkozik méltányosnak és gyakorlatilag nehézség nélkül keresztül is vihető — az igénylő és a használó érdekét az üzlethelyiségnek közöttük való megosztása útján is ki lehet egyenlíteni. Ilyen esetben az ügy összes körülményeinek egybevetése alapján a méltányosság szerint kell eldönteni, hogy a helyiség megosztásával járó költséget melyik fél köteles, illetőleg a felek milyen arányban kötelesek viselni. (5) Az, aki az üzlethelyiségnek albérlője volt, az üzlethelyiség visszabocsátását nem igényelheti. * 4. §. (1) Az üzlethelyiség visszabocsátása esetében a használó az alábbi rendelkezések szerint megtérítést követelhet azokért a szükséges és hasznos beruházásokért, amelyek azután létesültek, hogy az igénylő az üzlethelyiséget elvesztette. (2) Olyan beruházásokért, amelyeket a használó maga létesített, azoknak meglevő jelenlegi értéke erejéig jár megtérítés, azzal a megszorítással azonban, hogy ha a használó vagyonában a beruházás létesítésével felmerülő költség folytán nem állott be valósággal olyan csökkenés, amely a beruházás létesítéskori értékének megfelel, a jelenleg mutatkozó tényleges megtakarítás arányához igazodva le kell szállítani a megtérítés rímén járó összeget is, így különösen a használó által elért megtakarítás arányához igazodó csökkentett összegben kell számításba venni a beruházás meglevő értékét is . a) ha a használó a beruházás létesítéséhez annak idején kisebb ellenszolgáltatásért jutott, mint amilyen a létesítéskor a forgalomban általában szokásos volt; b) ha a használó a beruházás költségét készpénzkölcsönből fedezte, amelyet a pénz vásárlóértékében utóbb bekövetkezett eltolódása folytán csökkent értékben fizetett vissza, vagy amely a visszabocsátás időpontjában az említett okból csökkent értékben áll fenn ; c) ha a beruházásért járó elitenszogálatás lerovása részletfizetés kikötése folytán vagy egyéb okból későbbi időre halasztódott s a használó javára ennek következtében állott elő az előbbi pontban említett előny. (3) Olyan beruházásért, amelyet nem maga a használó, hanem valamely korábbi használó létesített, az előbbi bekezdés megfelelő alkalmazásával ahhoz igazodva jár megtérítés, hogy a használó a beruházásokért az üzlethelyiség átvételének időpontjában meglevő értéküket tekintve milyen megtérítést nyújtott. H ha a használóra a beruházások megtérítése címén ellenszolgáltatás nem hárult, a beruházásokért ő sem követelleet me igénylőtől megtérítést. Ha a hasaiéló a beruházást létezző knbbi használónak házastársa, lemenője vagy örököse, megtérítési követelését egyedül az előbbi bekezdés szerint, úgy kell megítélni, mintha a beruházást maga létesítette volna. (4) A (2) és a (3) bekezdés alkalmazásában nem lehet a használó által elért megtakarításnak tekinteni azt az előnyt, amelyet a használó annálfogva ért el, hogy a beruházás költségének meghatározásánál vagy kifizetésénél családi vagy más közeli kapcsolat folytán kifejezetten személyére tekintettel részesült engedményben vagy egyéb kedvezményben. (5) Ha a (2) és a (3) bekezdés alkalmazása körében a használó által elért megtakarítás teljes összegének az igénylő javára való figyelembevétele az utóbbi számára indokolatlan vagyoni előnyt eredményezne, ezt a vagyoni előnyt az igénylő és a használó között az öszszes körülmények mérlegelésével a méltányosság szerint meg kell osztani. (6) A használót az üzlethelyiségnek eredeti állapotába való helyreállítására vagy az ebből eredő költségek megtérítésére az igénylővel szemben kötelezettség nem terheli. A beruházások elvitelének joga a használót az általános szabályok szerint illeti meg. 5. §. (1) Amennyiben a visszabocsátandó üzlethelyiséghez tartozó üzleti berendezés vagy felszerelés (pl. borüzlethez tartozó hordó) az igénylőt illette, a használótól annak visszabocsátását is követelheti. (2) A használó részéről a berendezési (felszerelési) tárgyakban eszközölt beruházás rímén érvényesíthető megtérítési követelésre a 4. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. (3)A berendezési (felszerelési) tárgyakat a használó, amennyiben azokat ő maga vagy az őt megelőző olyan használó, akinek ő házastársa, lemenője vagy örököse ellenszolgáltatásért szerezte meg, csak megtérítés ellenében köteles visszabocsátani. Az igénylő a visszabocsátandó tárgy jelenlegi forgalmi értékét olyan arányban köteles megtéríteni, amilyen arányban állott a használó, illetőleg az előbb említett korábbi használó által a tárgyért nyújtott ellenszolgáltatás a tárgynak akkori forgalmi értékéhez. A 4. § (2), (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket itt is megfelelően alkalmazni kell. (4) Ha az elvesztett üzlethelyiség berendezéséhez (felszereléséhez) tartozott olyan tárgy, amelyet a használó az üzlethelyiséggel együtt megszerzett, természetben vissza nem bocsátható, a használó ennek a tárgynak a szerzéskori állapotához mérten megállapítandó jelenlegi értékét az igénylő részére megtéríteni tartozik, kivéve, ha a tárgy utóbb a háborús események következtében vagy a használónak fel nem róható más okból ellenérték nélkül került ki a használó birtokából vagy pedig ilyen körülmény folytán pusztult el. A használó által levonásba hozható ellenkövetelésre nézve az előbbi bekezdést megfelelően alkalmazni kell. (5) Ha a használót a 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával meghagyják az üzlethelyiségben, a berendezés (felszerelés) visszabocsátásának sincs helye, hanem a (4) bekezdést kell alkalmazni. A 6. §. (1) Amennyiben az üzlethelyiséggel együtt a használó vagy az őt megelőző olyan használó, akinek ő házastársa, lemenője vagy örököse, az igénylőtől áru- vagy anyagkészletet is vett át, azt természetben visszabocsátani, illetőleg, ha a jelen rendelet hatálybalépésekor birtokában az átvetthez hasonló áru- vagy anyagkészlet van, abból az átvettnek megfelelő mennyiséget az igénylőnek természetben átengedni tartozik. (2) Ha az előbbi bekezdésben említett átvétel ellenszolgáltatásért történt, a használó az áru -vagy anyagkészlet visszabocsátására, illetőleg átengedésére csak megtérítés ellenében köteles. Az igénylő az áru-, illetőleg anyagkészletnek a jelenlegi nagykereskedői beszerzési árához igazodó értékét olyan arányban köteles megtéríteni, amilyen arányban állott a használó, illetőleg előbb említett korábbi használó által az átvett készletért nyújtott ellenszolgáltatás annak akkori nagykereskedői MAGYAR KÖZLÖNY 1945. szeptember 11. kedd. — 10. szám.